Nyugdíj vagy munka: gyakori kérdések

A rendes munkaszerződésen alapuló munkaviszony nem ér véget kötelezően amiatt, hogy az alkalmazott eléri a nyugdíjkorhatárt. Az alkalmazott nem köteles benyújtani a felmondását, és nem kényszeríthetik arra, hogy kölcsönös megállapodás alapján megszüntessék a munkaviszonyt, sőt arra sem, hogy a munkaviszonyon kívüli megbízási szerződést kössön. Ami a korlátozásokat illeti, a fizetéssel kapcsolatban a törvény nem szab felső határt, a bér általában a felek megállapodásán alapszik. A munkaidő viszont nem lépheti túl a 350 órát évente. A munkaviszony munkaszerződés alapján jön létre, és amikor véget ér, az alkalmazott az egyhavi átlagbérének megfelelő végkielégítésre (odstupné) számíthat, aki pedig legalább 20 évig dolgozott a cégnél, legalább 4 havi átlagfizetésének megfelelő bánatpénzre jogosult. Ha az alkalmazott nyújtja be a felmondását, a munkaadó nem köteles fizetni semmit. A munkáltató indokolt esetben – súlyos fegyelmi vétség esetén – azonnali hatállyal, felmondási idő és végkielégítés nélkül is elküldheti az alkalmazottat. A próbaidőben lévő alkalmazottaktól is könnyen megszabadulhatnak, nekik sem kell végkielégítést adni. A szlovákiai jogrend megkülönbözteti a végkielégítésnek egy speciális típusát: a nyugdíjba vonulók egyszeri végkielégítését (odchodné). Egyhavi átlagfizetésnek megfelelő összegről van szó, melyet a munkaviszony megszűnésekor annak fizetnek ki, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, és kérte az öregségi, korkedvezményes vagy rokkantsági nyugdíjat. Ez a speciális bánatpénz élete során mindenkinek csak egyszer jár, kizárólag nyugdíjaztatás előtti munkaviszony megszűnésekor igényelhető. Külön kell kérni a munkaadótól, nem automatikus, és függetlenül attól, hogy a munkaviszonyt kinek a kérésére és milyen körülmények között bontották fel, az idős személynek mindig jár. Ha viszont később nyugdíjasként ismét munkát vállal, az újabb munkaviszony megszűnésekor már csak a hagyományos végkielégítésre (odstupné) számíthat, mely összege a munkahelyen töltött időszaktól és attól függ, hogyan szűnt meg a munkaviszony. 2. A munkaadóm felmondott, mondván: fölösleges munkaerő vagyok. 60 éves és egészségkárosult vagyok, nem terveztem korkedvezményes nyugdíjba menni. Vonatkozik rám valamilyen védelem abból kifolyólag, hogy csak két év van hátra a nyugdíjkorhatárig? A munkatörvénykönyv akkor biztosít a felmondással szembeni fokozottabb védelmet, amikor az alkalmazott betegség vagy egyéb körülmény miatt olyan helyzetben van, hogy a munkaviszony megszüntetése különösen kedvezőtlen szociális következményekkel járna. Az alkalmazottra védelmi idő vonatkozik, vagyis nem lehet elbocsátani még akkor sem, ha a felmondásnak legitim okai vannak, ez a következő esetekben érvényes: ha betegszabadságon, anyasági vagy gyermekgondozási szabadságon van; ha terhes nőről, tartalékos katonai szolgálatot töltő alkalmazottról vagy olyan személyről van szó, aki éjjel szokott dolgozni, ám egészségi állapota ideiglenesen nem teszi lehetővé az éjjeli műszakot. A nyugdíjkorhatár elérése vagy a nyugdíjkorhatárhoz közeli kor nem nyújt semmilyen védelmet. A rokkantsági nyugdíjban lévő egészségkárosult alkalmazottakat azonban kizárólag a munkaügyi hivatal beleegyezésével lehet elbocsátani, anélkül a felmondás érvénytelen. Az illetőnek azonban igazolnia kell, hogy rokkantnyugdíjas. Aki „csak” egészségkárosult, és csak a szociális ügyi hivatalban kiállított ŤZP-igazolvánnyal rendelkezik, azt a hivatal előzetes beleegyezése nélkül is elbocsáthatják fegyelmi vétség miatt, illetve ha eléri a nyugdíjkorhatárt, ha a munkaadó megszűnik, vagy az alkalmazott nem egyezik bele, hogy áthelyezzék más munkahelyre. 3. Én és a lányom védett műhelyben dolgozunk rendes munkaszerződésre, bár a lányom már hosszabb ideje munkaképtelen, a diagnózisa szklerózis multiplex. Mindketten rokkantnyugdíjasok vagyunk. A munkám olyan jellegű, hogy viszonylag sokat utazok – a munkahelyemre is el kell jutni, ezenkívül gyakran megyünk orvoshoz, nem egyszer 100 km-nél távolabbi szakrendelőt kell felkeresni. Nincs autónk, sokszor idegenek segítségére szorulunk. Szeretném tudni, hogy legalább az egyikünk kaphat-e támogatást személygépkocsi vásárlására, hol, milyen hivatalban lehet ezt kérvényezni? A súlyos egészségkárosodás kompenzálását célzó hozzájárulásokról szóló törvény értelmében az állam nyújthat anyagi támogatást személygépkocsi vásárlása céljából. A támogatást nem a Szociális Biztosítóban, hanem a szociális ügyi hivatalban kell kérni. Vagyis nem elég, ha valaki rokkantnyugdíjas, hanem hivatalosan, azaz a szociális ügyi hivatal által is egészségkárosulttá kell minősíteni. Ezzel összhangban a hivatal, pontosabban annak a felülvizsgáló részlege elbírálja az igénylő rászorultságának a mértékét.Ha az adott személyt egészségkárosodott személynek minősítik, kap ún. ŤZP-igazolványt, akkor a felülbíráló orvos ajánlása alapján jóváhagyhatják a támogatást. A személygépkocsi vásárlására nyújtott hozzájárulás akkor jár, ha a rászoruló személy nem veheti igénybe a tömegközlekedést– a betegsége vagy más okok miatt –, és személygépkocsira van utalva, ha hetente legalább kétszer el akar jutni a munkahelyére, illetve valamilyen szociális intézménybe. Az igénylő nem lehet 65 évnél idősebb személy. Személygépkocsi-vásárlásra legfeljebb 6638,79 eurós támogatást nyújthatnak, automatikus sebességváltóval ellátott autó esetében a támogatás 8298,48 euró lehet; a támogatás konkrét összegét az igénylő jövedelmét és a kocsi teljes árát figyelembe véve számítják ki, miközben az autó nem lehet 5 évnél öregebb, és az ára nem haladhatja meg a 13 277,57 eurót. (sza) Forrás: karierainfo.zoznam.sk