Munkavállalás az Európai Unióban

1. Mindenkinek, aki külföldre megy dolgozni, joga van ahhoz, hogy az adott ország állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesüljön. Eszerint a munkavégzés első napjától kezdve ugyanazokra az ellátásokra jogosult, mint a helyi munkavállalók. 2. Ha olyanok mennek külföldre, akik előtte munkanélküliek vagy diákok voltak, és a Szociális Biztosítóval nem kötöttek önkéntes biztosítást, nincs semmilyen bejelentési kötelezettségük. Ha kötöttek biztosítást, eldönthetik, hogy felmondják-e, vagy a külföldi munka alatt is rendszeresen átutalják-e a biztosítási díjat. Az alkalmazottaknak és az egyéni vállalkozóknak jelenteniük kell, hogy másik országban vállalnak munkát, az alkalmazottak helyett a cég tájékoztatja a biztosítót. Megérkezés után érdemes ellenőrizni az ottani társadalombiztosítási intézményben, hogy be van-e jelentve, és mielőtt elhagyja az országot, kérnie kell az E 104-es nyomtatvány kitöltését, mert ezzel igazolja, hogy az adott országban mennyi ideig volt társadalombiztosítása. 3. Aki külföldön marad, annak ott kell munkanélküliként regisztráltatnia magát. A korábbi munkaviszonyok igazolásához és a társadalombiztosításra való jogosultsághoz az U1 űrlapot kell kérni abban az országban, ahol korábban dolgozott. Aki állása elvesztése után hazajön, annak itthon, a munkaügyi hivatalban kell jelentkeznie, itthon kell megtudnia, jogosult-e munkanélküli segélyre. Ha igen, kérjen U1 nyomtatványt abban az országban, ahol legutoljára dolgozott. Ha itthon nem jogosult munkanélküli segélyre, U2 nyomtatványra van szüksége, és kérvényezheti a segély átvitelét abból az országból, ahol munkanélkülivé vált – külföldről legfeljebb 3 hónapig folyósítják a jóváhagyott összeget. 4. Aki EU-n kívüli országba készül, tudja meg, Szlovákia az adott állammal kötött-e szociális biztosításról szóló nemzetközi szerződést. Ha nem, akkor a munkavállalóra kizárólag az ottani jogszabályok vonatkoznak.