Munkanélküli-segély vagy korengedményes nyugdíj?

Több lehetőségük van, hogyan biztosíthatják be magukat anyagilag: vállalkozhatnak, jelentkezhetnek a munkaügyi hivatalban, korengedményes nyugdíjat igényelhetnek. Vajon mi éri meg jobban?  A nagy munkanélküliséggel küszködő régiókban 50 év felett szinte lehetetlen munkát találni. Amikor valakit elbocsátanak, a felmondólevél kézhez vételétől számított következő hónap első napjával elkezdődik a felmondási idő, ami 1–3 hónap lehet. Ezt az időt érdemes jól kihasználni, s el kell dönteni, az érintett mihez kezdjen. Ideális esetben azonnal talál másik munkát, bár a nyugdíjkorhatárhoz közel ennek kicsi az esélye. Az „időt lehet húzni” úgy, hogy az elbocsátott személy a felmondási idő alatt megbetegedik, s hirtelen védelem alá kerül. A Szociális Biztosító azonban az utóbbi időben szigorúbban ellenőrzi a betegszabadságon lévőket, és gyorsabban kiszűrik azokat, akiknek jogtalanul folyósítanak táppénzt. Hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő a betegállomány, ami egyébként is csak a probléma elodázása, hacsak nem tényleges egészségügyi problémákról van szó.  Előfordulhat, hogy a védelmi idő alatt valaki kórházba kerül, megoperálják, s hónapokig lábadozik. Továbbra is alkalmazottnak számít, hivatalosan csak a betegszabadság befejeződése után szűnik meg a munkaviszonya. Ez alatt az idő alatt nem fizetést, hanem táppénzt kap. A betegség első 10 napjában a munkaadó fizeti a táppénzt. Hoszszabb munkaképtelenség esetén a 11. naptól számítva a Szociális Biztosító folyósít táppénzt – maximum 52 hétig. Aki még ennél hoszszabb ideig is munkaképtelennek minősül, maradhat betegszabadságon, de az már fizetetlen lesz – sem a munkaadó, sem a biztosító nem folyósít semmilyen anyagi támogatást, hacsak a betegséget meg nem szakította legalább egy nap munkaviszony. A bérpótlék és a táppénz a napi kivetési alap bizonyos százaléka – az első 3 napban 25%, a 4. naptól kezdve 55%, és a 11. naptól a biztosító is 55%-ot fizet. Egy év betegállomány után anyagilag egyáltalán nem kifizetődő fizetetlen betegszabadságra menni, vagyis az alap problémát – az elbocsátást – ennél tovább semmiképpen sem érdemes tovább odázni.  A korengedményes nyugdíjat már az esetleges betegszabadság alatt lehet kérvényezni. Aki az idő előtti nyugállományon gondolkodik, nem biztos, hogy megéri sokáig betegszabadságon maradnia, még ha tényleges egészségügyi problémákról is van szó. A Szociális Biztosító ugyanis bizonyos feltételek teljesítése mellett csak abban az esetben hagyja jóvá a korkedvezményes járandóságot, ha az igénylő számára kiszámított havi nyugdíj eléri a törvény által előírt minimális összeget, ami jelenleg 237,80 euró. Fontos tudni, hogy a járandóság kiszámításakor a betegállományban töltött időszakot is figyelembe veszik, s mivel az ekkor folyósított táppénz kevesebb a korábbi fizetésnél, az negatív hatással van a kiszámított nyugdíj összegére, így nem biztos, hogy jóváhagyják a korengedményes nyugdíjat. Ezzel szemben azt az időszakot, amíg valaki munkanélküli-segélyt vagy az anyagi szükséghelyzetűeknek folyósítható szociális segélyt kap, nem veszik figyelembe, ekkor ugyanis az illetőnek nincs társadalombiztosítása. Vagyis esetenként előnyösebb lehet, ha valaki beleegyezik a munkaviszony megszüntetésébe, nem húzza az időt hosszú betegszabadsággal, hanem inkább regisztráltatja magát a munkaügyi hivatalban, és kér munkanélküli-segélyt, melyet legfeljebb 6 hónapig folyósíthatnak. A korengedményes nyugdíjat csak utána érdemes kérvényezni, hiszen a segély nincs negatív hatással a nyugdíj összegére, és havonta 0,5 százalékkal kevesebbet vonnak le a kiszámított járandóságból. Ha a Szociális Biztosító elutasítja a kérelmet, ugyanabban az évben még egyszer (évente összesen kétszer) lehet próbálkozni.  Aki képtelen megfelelő munkát találni, és a nyugdíjat sem sikerül elintéznie, fél év, illetve 4 hónap után szorult helyzetbe kerülhet – utána már nem folyósítják a munkanélküli-segélyt, és ha ez volt a család egyedüli bevétele, hirtelen anyagi szükséghelyzetbe kerülnek, és igényelhetnek szociális segélyt. A támogatás annak jár, akinek havi bevétele nem haladja meg a létminimum aktuális összegét, ami egy felnőtt személy esetében 198,09 euró. Az alap szociális segély jelenleg 61,60 euró, de csak annak folyósítják, aki hajlandó közhasznú munkák keretében havonta legalább 32 órát ledolgozni.