Meglepően drága mulatság a túl hosszú futamidő

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

A jelzáloghitelek felvételénél az egyik kritikus pont a futamidő megválasztása. Minél hosszabb futamidőt választunk, annál többet kell fizetnünk, egy helytelen döntéssel így sok pénzt veszíthetünk. A futamidő megválasztásánál két dolgot kell megfigyelnünk: 1) A futamidő végére a felvett hitelösszeg hány százalékának megfelelő összeget fizetnénk ki. 2) Egy konkrét hitelösszegnél a futamidő növelésével mennyire csökken a törlesztőrészlet nagysága. Az 1. pont meghatározása nagyon egyszerű. Ha állandó havi törlesztőrészletekkel fizetjük vissza a hitelt (ez a leggyakoribb), akkor egyszerűen össze kell szorozni a havi törlesztő részletet a futamidővel, majd a kapott értéket elosztani a felvett hitel összegével. A 2. pont meghatározásánál segítségül hívhatjuk a bankok által kiadott törlesztőrészlet-táblázatokat, amelyben szerepelnek az egyes futamidőkhöz tartozó törlesztőrészletek. Itt egyszerűen azt kell megfigyelnünk, hogy a futamidő növekedésével meddig csökken olyan mértékben a havi törlesztőrészlet, ami még értékelhető.

A lakáshiteleknél általában 10-20-30 éves futamidők a jellemzőek, amiből már igen szélsőséges eltérések adódnak, ezért a futamidőt ilyen helyzetben a lehető legrövidebbre kell szabni, mert a hitel „elnyújtása” a legtöbb esetben hatalmas pluszterhet jelenthet az ügyfeleknek. Ha például egy 50 ezer eurós hitelt veszünk fel 5 százalékos kamattal, akkor a 15 éves futamidő esetén a havi törlesztőrészlet 395 euró lesz. Ha egy ugyanilyen hitelt 30 éves futamidőre veszünk fel, havonta csak 268 eurót fizetünk. Ezzel ugyan látszólag kisebb teher hárul ránk, tudnunk kellene azonban, hogy végeredményben a 30 éves futamidő esetén 25 830 euróval leszünk kénytelenek többet fizetni, mint ha a 15 éves mellett döntöttünk volna.

Bármilyen hitelt is szeretnénk felvenni, nagyon sok tényezőre kell odafigyelnünk. A fizetendő teher nagyságát ugyanis a kamat mellett számos egyéb tényező is befolyásolja. Az első korrigáló tényező az összes előre felmerülő költség – ezek módosító hatását azonban nagyon jól kiszűrhetjük a THM-mel, azaz a Teljes Hiteldíj Mutatóval, aminek szlovák megfelelője az RPMN (ročná percentuálna miera nákladov). Különösen arra kell nagy figyelmet fordítanunk, hogy mennyire tér el egymástól a megadott éves kamatláb és a THM. Ha ez a különbség viszonylag nagy, akkor érdemes utánanéznünk a banki járulékos költségeknek (például számlavezetés, egyszeri belépő költség). (mi)