A tartásdíj összegét a bíróság állapítja meg

Ideális esetben a szülők előre megegyeznek a tartásdíjról, de ha képtelenek közös nevezőre jutni, vagy a megállapodásuk ellentétben áll a gyermek érdekeivel, a tartásdíjat a bíróság határozza meg. Semmi nem szabályozza, hogyan kell kiszámítani, több tényezőtől függ. Alapszabály, hogy mindegyik szülő a képességeitől, lehetőségeitől és anyagi helyzetétől függetlenül köteles teljesíteni a törvényileg meghatározott minimális kötelességét, eszerint a tartásdíj minimális összege a létminimum 30 százaléka. A tartásdíj előnyt élvez a szülő egyéb kiadásaival szemben. A konkrét összeg megállapításakor, amikor megvizsgálják a szülő lehetőségeit és anyagi helyzetét, figyelembe veszik az összes bevételét és megalapozott költségeit, ám nincsenek tekintettel az egyéb, nem okvetlenül szükséges kiadásaira.

Közös elhelyezés esetében nem biztos, hogy a bíróság jóváhagy tartásdíjat, hiszen tartásdíj fizetésére azt a szülőt szokták kötelezni, akinek a gondoskodásába nem helyezik el a gyermeket – ez esetben viszont mindketten gondoskodnak róla, csak felváltva.

Ha a szülő anyagi helyzete lehetővé teszi, a bíróság takarékoskodásra is kötelezheti őt a gyermek javára. Ez esetben a rendes tartásdíj mellett meghatározzák azt az összeget is, melyet rendszeresen átutal egy, külön e célból létrehozott számlára. Az itt elhelyezett pénzhez csak a bíróság engedélyével lehet nyúlni.

A tartásdíjhoz való jog nem évül el, ám csak a válóper elkezdődésének napjától lehet jóváhagyni. Kiskorú gyermek esetében a válóper előtti 3 évre visszamenőleg is megítélhetnek tartásdíjat.

Ha később változik a szülők anyagi helyzete, a bíróságot kérhetik a tartásdíj összegének a módosítására.

Ha valamelyik házastárs képtelen eltartani magát, a bíróság a másik felet kötelezheti, hogy anyagilag támogassa őt – a válás kimondásától számított legtöbb 5 évig.