A somorjaiak ma végre kilépnének a szimpatikus vesztes szerepéből

PR-CIKK

Ma délután 15.00-kor két különböző lelkiállapotban levő csapat lép pályára a pomléi stadionban, a II. labdarúgóliga 11. fordulójában. Az ŠTK 1914 véget vetne az immár 360 perce tartó gólcsendnek és pontaszálynak, a vendég Spartak Trnava B viszont most is legalább egy pont megszerzésében bízik.

Münchhausen-effektus

Libor Fašiangot nehéz ezekben a hetekben szóra bírni. Őt is megviselte, hogy a csapata immár 360 perce még gólt sem szerzett, és a sikeres őszi rajt után bekövetkezett négy vereségük miatt egyre lejjebb csúsznak a tabellán. „Szeretnénk már végre lerázni magunkról a rokonszenves vesztes szerepét, mert azzal semmire sem megyünk, hogy az ellenfeleink a mérkőzések végén gratulálnak a jó játékunkhoz, ahogy az elmúlt hetekben tették, miközben minden pontot ők zsebeltek be – sóhajtotta a somorjai kék-fehérek edzője, aki a sikertelenség okait is pontosan látja. – A sok sérülés (Javorina, Pončák, Marušin, Kučera, legújabban Vilkovský) rányomta a bélyegét a játékunkra, ráadásul az érthetetlen formaingadozások (főleg Fulmek, Mezovský és Sidibe esetében) is befolyásolták a teljesítményünket. Most meg néhány játékosunkat elkapta az influenza, ezért alig edzettek ezen a héten. Pánik azért nincs, továbbra is keményen dolgozunk azért, hogy a rossz sorozatunk véget érjen. Lelkes szurkolótáborunknak is szeretnénk négyhetes böjt után sikerélményt szerezni” – nyilatkozta lapunknak.

„Követnünk kell Münchhausen báró példáját, aki ugyebár a legenda szerint a saját hajánál fogva húzta ki magát és lovát a mocsárból. Nekünk is magunknak kell kimásznunk a hullámvölgyből, méghozzá már ma, mert különben még inkább leszakadunk az élvonaltól” – tette hozzá Sánka László csapatvezető. Farkas József is már nagyon várja az örömteli szombatot. „ Sajnos, az utóbbi időben szomorúak a hétvégéim, a csapattal együtt én is szenvedek. Mégsem adom fel a reményt, mert a kedvenceink nyilván nem felejtettek el focizni és ezt már ma igazolni fogják” – bizakodott a főrendező. Fehér Antal viszont nem ennyire derülátó: „Engem főleg az nyugtalanít, hogy hetek óta nem látom, milyen elképzelésekkel lép pályára a csapatunk. A szűntelen ívelgetések ezen a szinten eredménytelenek, a támadásainkból pedig hiányzik az elgondolás. Nincs olyan egyéniségünk sem, aki fazont, fontos pillanatokban pedig tartást adna a csapatnak. Remélem, szombaton rám cáfolnak a fiúk” – közölte a somorjaiak és a szlovákiai magyar újságíró-válogatott volt kapusa.

Felszabadultan

Vladimír Ekhardt somorjai kollégájával ellentétben jókedvűen nyilatkozott. „Legutóbb augusztus elején kaptunk ki Szencen (1:2), azóta pontot csentünk a Bardejov és a Michalovce otthonában (egyaránt 1:1), legutóbb odahaza vertük meg az újonc Pohronie együttesét (3:1). Nincs rajtunk semmilyen nyomás, sem különösebb eredménykényszer. Talán ezért is vagyunk jó passzban. Pedig hétről hétre változik a felállításunk, attól függően, hogy az adott napon ligacsapatunk tágabb keretéből mennyien kerülnek hozzánk. Aki azonban a mi együttesünkben pályára lép, az bizonyítani akar, szeretne mielőbb az első csapatba kerülni. Ezért mindannyian odateszik magukat. Mi valóban örömfocit játszunk, amiről a somorjai nézők is meggyőződhetnek. Biztos vagyok abban, hogy a felső-csallóközi stadionból sem távozunk üres kézzel. Minimális célunk az egy pont megszerzése, de ahogy minden mérkőzésünkön, Somorján is győzni akarunk” – válaszolta megkeresésünkre a DAC egykori sziklaszilárd védőjátékosa. (Sz.J.)