A gyerek képességeinek megfelelő szakkört válasszunk

Az iskolába járás és az órákra való otthoni felkészülés a gyermek életének a nagy részét kitölti, ezért alaposan meg kell fontolni, viszonylag kevés szabadidejét mivel töltse. A megfelelő tevékenység kiválasztása nagyon fontos, mert egy körültekintően megválasztott szakkör a gyermek egész életére kihathat. Általánosságban elmondható, hogy a szakkörök célja a gyermek szabad idejének hasznos eltöltése mellett a tehetségkutatás és -gondozás. A szakkörök haszna pedig a közösségi tudat formálása, személyiségfejlesztés, bizonyos esetekben pályaorientáció, esztétikai vagy egészségtudatos életmódra nevelés (sport, művészet), kitartásra, felelősségtudatra való felkészítés és nevelés. A szabadidős tevékenységeket 3 nagy csoportra oszthatjuk: sport, művészeti és tananyagot kiegészítő különórák. Mindig a gyermek képességeiből, alkatából, tulajdonságaiból kell kiindulni. Másra van szüksége egy örökmozgó, és másra egy jó kézügyességgel, ritmusérzékkel vagy éles logikával rendelkező gyermeknek. Figyelni és figyelmeztetni kell a gyereket, mihez van tehetsége, mert nem mindenkinek van pontos elképzelése arról, mit is szeretne. Vannak, akik azért járnak valamilyen szakkörre, mert ott akarnak szórakozni, s nem az utcán csellengeni. Ha a cél, hogy a gyermek közösségi életet éljen, akkor a tánckör, a sportkörök, a színjátszó szakkörök ideális lehetőséget nyújtanak. Ha valaki csemetéje intelligenciájára szeretne hatni, akkor különböző tantárgyakhoz kapcsolódó szakkörre érdemes beíratni, de a sakk is megoldás lehet. Első lépésként fel kell térképezni az iskolában és a lakóhely közelében működő szakköröket. Az iskolai szakkörök nagy előnye, hogy nem kell elkísérni a gyereket sehová, amivel időt és pénzt spórolnak, ráadásul ismerős helyen, ismerős emberek között foglalkozhat azzal, amiben örömét leli. Amire nincs lehetőség az iskolában, talán elérhető a közeli művelődési házban vagy szabadidőközpontban – szinte mindenhol színes a kínálat. Legjellemzőbbek a táncos, sporttal összefüggő, valamint a kézműves foglalkozások, de gyakoriak a színjátszó szakkörök, van csillagász, modellező, fényképész és még számos más érdeklődési körnek megfelelő foglalkozás. Ajánlott a szakkört vezető pedagógusról tájékozódni, érdemes megtudni hány éve vezeti a szakkört, mennyire népszerű az általa vezetett tevékenység, milyen eredményeket ért el, mire lehet számítani a tanév végén. Előre érdeklődjük meg, mennyibe kerül, és a tandíjon kívül jár-e egyéb költséggel, szükség van-e valamilyen segédeszközre a szakköri tevékenységhez. Osztályfőnökétől minden gyerek átvehette az idei évre szóló oktatási utalványt, melyet olyan szakkörre váltott be, amilyenre akart. A saját iskolájában biztosan felhasználhatta az utalványt, de több szabadidőközpont is elfogadja. A művészeti alapiskolákban és a magániskolákban vissza szokták utasítani, készpénzben kérik a díj kifizetését. Az előbbiekben általában 6–7 euró havonta a tandíj, a magánintézményekben lényegesen több – például a tenisz és a lovaglás tipikusan drága időtöltés.   Milyen korban milyen szakkör ajánlott?0–3 év – ez a kor ideális arra, hogy a gyermek megismerkedjen valamilyen közösséggel, miközben óriási a mozgásigénye. Ajánlott tevékenységek: babatorna, mozgásos játékok, zenés-dalos játékok, ismerkedés a hangszerekkel, babaúszás.3–4 év – a gyerekek óvodába kezdenek járni, túlteng bennük az energia, nagy a mozgásigényük, de már kezdenek rajzolni is. Ajánlott és kedvelt tevékenységek: aerobic gyerekeknek, úszás, rajz- és kerámiaszakkör, torna a szülőkkel, ismerkedés a furulyával.5–6 év – a gyerekeket már óvodáskorban hozzá kellene szoktatni bizonyos rendszeres tevékenységekhez, ebben a korban már járhatnak nagyobb figyelmet és összpontosítást igénylő szakkörökre. Ajánlott tevékenységek: zenei nevelés és hangszerek, gyermekkórus, úszás, más egyéni és kollektív sportok, ismerkedés az angollal vagy más idegen nyelvvel, színjátszókör, tánc.7–12 év – az iskolás korúak már fizikailag és szellemileg egyaránt igényesebb foglalkozást választhatnak, számukra már a kínálat is sokkal gazdagabb, mind az iskolában, mind a szabadidőközpontokban. Kedvelt tevékenységek: küzdősportok, labdarúgás, floorball, modern tánc, hip-hop, angol vagy más idegen nyelv, színjátszás, számítógépes alapismeretek.   Interjú Hadas Katalin pszichológussal  Hány éves kortól ajánlott szakkörre járatni a gyereket?Figyelembe kell venni a gyerek érdeklődését, vonzódását, képességeit, tehetségének fokát az adott területen. Vannak sportágak – például az úszás –, ahol már óvodáskorú gyerekekkel is szívesen foglalkoznak, sőt minél korábban kezdi, annál könnyebben megbarátkozik a vízzel. A tornát ugyancsak hajlékony korban ajánlott elkezdeni. Egyes művészeti iskolák is már óvodás korban igyekeznek kihalászni a tehetségeket, léteznek hangszeres zenére való felkészítők, gyermekkórusok, rajziskolák. Az idegen nyelv tanulását is érdemes zsenge ifjúkorban elkezdeni. A gyerekek zöme csak iskolás korban választ először valamilyen szakkört, s ezek nagy része valamelyik tantárgyhoz kötődik – általában ahhoz, ami jobban megy neki, vagy még jobb eredményeket szeretne elérni. Megelőzhető, hogy rossz társaságba keveredjen a gyerek azzal, ha szakkörbe, művészeti iskolába vagy más tanfolyamra jár?Ha tetszik neki a szakkör, szívesen látogatja, jó barátságba kerül a többiekkel, feltehetően szabad idejében nem a csellengésen fog spekulálni, és csak úgy unalomból nem ckeveredik rossz társaságba. Legfeljebb hány szakkört érdemes választani?Mindig csak annyit, amennyit időben is elbír. Nem mindenki tanul egyformán gyorsan, valakinek több időre van szüksége, hogy elkészítse a házi feladatot, megtanulja az új leckét. Nem szabad, hogy állandó stresszben legyen a gyerek, hogy jut-e elegendő ideje az iskolai feladatok elvégzésére. A túlterheltség azt eredményezheti, hogy sem a szakkörben, sem az iskolában nem fogja magát jól érezni, mert sehol nem fog tudni jól teljesíteni. A sok kudarc oda vezethet, hogy végül ki-kimaradozik a szakkörből, esetleg ellóg néhány tanórát is, és az így nyert időt megpróbálja valahogy eltölteni. Ilyenkor keveredhet rossz társaságba. A szakkörök kiválasztásába a szülő mennyire szóljon bele? Mit tehet, ha gyereke olyasmivel akar foglalkozni, ami neki nem tetszik? Például a gyerek táncolni szeretne, a szülő pedig angolra szeretné járatni.Nem beleszólni kellene, hanem megbeszélni a gyerekkel, hogy mit szeretne és miért. Hallgassa meg a szülő gyermeke véleményét arról, hogy mit választott, s ha nem ért egyet vele, próbálja érvekkel meggyőzni, miért lenne jobb, ha mást választana. Abban úgysem lesz köszönet, ha a gyerek nem fogadja el a szülő érveit, és érdektelenül, motiválatlanul fogja látogatni a szakkört. Lehet olyan kompromisszumot kötni, hogy ha idejéből telik a gyereknek, látogassa mindkettőt. De akkor a kezdetektől fogva oda kell figyelni, hogyan halad a gyerek a rákényszerített szakkörben, esetleg segíteni kell neki a kezdeti nehézségek leküzdésében. Olyanra soha ne kényszerítsünk senkit, amihez nincs vonzalma vagy tehetsége! Ne akarjanak zenészt nevelni a botfülű gyerekből, vagy birkózót egy törékeny alkatúból! Baj, ha valaki sehova nem akar járni, amolyan otthonülő típus?Ha csak kényelemszeretetből nem választ szakkört, akkor baj, ha nem jár sehova. A lustaságot nem szabad támogatni. Rá kell a gyereket venni arra, hogy értelmesen töltse el szabadidejét, s ha erre egyedül képtelen, akkor jobb, ha eljár valahová. De ha azért nem akar bizonyos szakköröket látogatni, mert rossz tapasztalata van, csak időfecsérlésnek élte meg a részvételt ezeken a találkozókon, akkor jól teszi, ha önerőből próbálja otthon fejleszteni magát.