György Norbert: Remény (dramatikás regény)

„Gondolkodom, tehát vagyok.”
Descartes

„Nihilista vagyok, tehát nem vagyok.”
Én

– Azt mondod, nincs remény. Tényleg nincs remény?
– Tényleg nincs.
– De azért csak van valami remény, még ha nincs is semmi remény, ugye?
– Nincs remény.
– Semmi?
– Semmi.
– Még annyi sem, hogy?
– Még annyi sem, hogy.
– És mi lesz akkor?
– Mikor?
– Akkor, ha nincs semmi remény.
– Semmi sem lesz. Se remény, se semmi más.
– Ez azt jelenti, hogy készüljünk fel a legrosszabbra?
– Azt jelenti.
– A leg- és legrosszabbra?
– A leg- és legrosszabbra.
– Hogy minden úgy lesz, ahogy?
– Hogy minden úgy lesz, ahogy.
– Minden ugyanúgy?
– Minden ugyanúgy.
– Ugyanúgy, tehát ugyanaz?
– Ugyanúgy, tehát ugyanaz.
– Ugyanaz a reménytelenség?
– Ugyanaz a reménytelenség.
– Kétségbeesés, depresszió, halálfélelem?
– Kétségbeesés, depresszió, halálfélelem.
– Minden, ami rossz, be fog következni?
– Minden, ami rossz, be fog következni.
– Ennek így mi értelme van?
– Minek?
– Ennek az egésznek. Mi értelme van?
– Semmi értelme sincs. Sem ennek az egészenek, se semmi másnak.
– Akkor mi értelme van az életnek?
– Semmi értelme sincs.
– Haljunk meg mindannyian?
– Haljatok meg mindannyian.
– Te is meg akarsz halni?
– Akar a halál.

(szünet)

– Előbb azt mondtad, hogy az életnek semmi értelme sincs. És hogy haljunk meg mindannyian. Akkor viszont neked is meg kell halnod.
– Nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy az életnek semmi értelme sincs. És haljatok meg mindannyian.
– Te nem akarsz meghalni?
– Akar a halál.
– Ha jól értem, haljon meg mindenki más? S hogy rajtad kívül egyetlen ember se maradjon a Földön?
– Jól érted.
– Szeretnéd, ha Te maradnál az egyetlen ember a Földön?
– Szeretném.
– És nem lennél szomorú?
– Miért lennék szomorú?
– Mert egyedül maradnál. És senkivel se tudnál szót váltani. És nem maradna senki, aki hozzádbújjon, megöleljen, szeressen.
– Én senkivel se akarok szót váltani. És azt sem akarom, hogy bárki is hozzámbújjon, megöleljen, szeressen.
– Ezt akarod?
– Ezt.
– Így akarod leélni az életed?
– Így.
– Utálod az embereket?
– Utálom.
– Megveted őket?
– Meg.
– Gyűlölöd őket?
– Gyűl.
– Akarsz inni az egészségemre?
– Nem.
– Egészségedre.
– Eg.

(isznak)

– Miért mondasz ilyeneket?
– Milyeneket?
– Ilyeneket.
– Nem mondok sem ilyeneket, sem olyanokat.
– Mellébeszélsz.
– Miért gondolod, hogy mellébeszélek?
– Most is mellébeszélsz.
– Nem beszélek mellé.
– Mellébeszélsz. És nem adsz egyenes válaszokat a kérdéseimre.
– Mert nem teszel fel egyenes kérdéseket.
– Egyenes kérdés volt, hogy van remény?
– Egyenes választ adtam.
– Azt mondtad, nincs remény.
– Igen, azt mondtam. Mit szerettél volna hallani?
– Az igazságot.
– Az igazságot mondtam.
– És mi az igazság?
– Hogy nincs remény.
– És hogy semmi sincs, ezt is mondtad.
– Igen, semmi sincs, ezt is mondtam.
– De ha semmi sincs, se remény, se semmi más, mi lesz aztán?
– Aztán? Ki tudja, mi lesz aztán. Eztán, amaz tán, nincs, ki tudja.

(csend)

– Unamuno egyszer azt mondta...
– Mit mondott Unamuno?
– Nem tudom. Már nem emlékszem.

(szünet)

– Éhes vagy?
– Nem.
– Mit ennél?
– Kocsonyát.

(színváltozás)

– Jó napot. Itthon vannak?
– Itthon. Jöjjön csak be.
– És a kutya? Nem harap?
– De.