Nagyon szerette Csűrös Karolát a győri közönség

A főiskoláról két fiatal, tehetséges művész érkezett Győrbe, Csűrös Karola és Pátkay Endre – mutatta be a Kisalföld az ifjú művész az 1959-es évadnyitón. A szeptember 4-i Kisalföldben pedig így nyilatkoznak ketten: „Fiatalok vagyunk. Ebből következik, hogy még rengeteget kell tanulnunk. Vidéken, ez természetes, nagyobb lehetőségek vannak a fejlődésre, változatosabb szerepek várnak reánk. (…) Örömmel jöttünk Győrbe, valóban, mi sok jót hallottunk az itteni színházról, amely íme már első jelentkezésünkkor jelentős szerepet bízott ránk.” 

Ez az „Egy pohár víz” című darab volt, amiben e kritika szerint „Csűrös Karola naivitásában és mindinkább ébredező asszonyi ravaszságában nyújtott jó alakítást” (Kisalföld, 1959. okt. 3.). 

Sokat foglalkoztatták, szerepelt például a „Bernarda Alba házában”, az Érdekházasság című zenés vígjátékban, Az Asszony többet keres című darab ősbemutatóján Ballai Istvánnal, Biancaként Perédy Lászlóval az Othelloban. Ő adta meg a kezdőrúgást 1961. június 3-án a régi ETO pályán, ahol a színészek és újságírók mérkőztek egymással, igaz, egy évvel később partjelzőként így szabadkozott: fogalma sincs róla, mi a les” (Kisalföld, 1962. máj. 23.). 

A ’62-es évadot már a Madáchban kezdte meg, Pernesz Gyula színházigazgató azt mondta az évadnyitón: „Csűrös Karola távozását a közönség és mi is fájlaljuk.” Hát még a sajtó, amely így írt róla: 

A győriek nemcsak a színésznő távozása miatt bánkódnak. Még ennél is jobban szerették Csűrös Karolában az érző, melegszívű embert.” Ő pedig így emlékezett ekkor friss madáchos művészként:  

„A Győrben töltött három esztendőben annyi, de annyi szépet juttatott nekem a színpad és az életben is... Szerepek elevenednek meg előttem, amelyekben az akkor még kezdő színésznő elindult a Budapestre vezető siker útján. (…) Győrött, a színháznál sokszor húztak azzal, mennyire rajongok a tájelőadásokért. Ha valami hiányzik ezután az életemből, akkor a vidék romlatlan, minden szépséget magába ivó lelkesedés lesz az. Falun mindenre érzékenyebben reagálnak.” (Kisalföld, 1962. szept. 9.)