Nagyon beteg vagyok, unokáimmal éhezünk!

Az egyik győrieknek szóló Facebook-oldalon osztotta meg élményét egy hölgy: 

„Kedves győriek! Irén néni ma az Interspar parkolóban állt egyedül, némán. Ez tűnt fel, és hogy egy lapot fog, közben pedig senkihez nem ment oda! Elolvastam mi van rajta. Nagyon beteg, és ő neveli 2 unokáját szegény körülmények között. Páran adtunk neki pénzt, de sajnos abból talán pár napi étkeztetést tudna megoldani.  

Felajánlottam neki, hogy lefényképezem és Facebookon mégis gyorsabban körbe ér a hír, de nagyon szégyellte magát, így csak a tábla fényképezéséhez járult hozzá. Kérem, aki élelemmel, anyagilag, vagy bárhogy tudna neki segíteni, az jelentkezzen, és megadom Irén néni elérhetőségét. Köszönöm.” 

Ez a pár sor elég volt, hogy sok-sok tucat hozzászóló kérje a telefonszámot, és segítséget ígérjen. (Érdekes módon néhány kivételtől eltekintve nők. Talán ők érzékenyebbek a szociális gondok terén is?)

Volt, aki elemezte a helyzetet, volt, aki praktikusan fogta fel a dolgokat:

• Mennyi idősek az unokák? Fiúnak tudnék ruhát adni. 
• Ruhában esetleg iskolaszerben, tartós élelmiszerben tudnánk segíteni. 
• Szia, én nagyon szívesen vásárolok neki némi élelmet. Az elérhetőségét láttam sokan elkérték, én nem szívesen zaklatnám sokadikként, de ha valaki felvette vele a kapcsolatot és lenne kedves rám írni, hogy mire lenne szüksége, hétfőn be tudnék menni délelőtt vásárolni neki. 
• Holnap még én is beszélek vele mindenképp, büfénk van a vidékiben, meleg étellel tudjuk őket segíteni. 
• Sziasztok! Aki felvette a nénivel a kapcsolatot, tudna írni? Mire van szüksége pontosan? 
• A mai világban egy nyugdíjból nem lehet 2 gyereket eltartani. Gondolom, nagy baj lehet a szülőkkel, ha a nagymama neveli. Sajnos nem egy ilyen van. Győrben találkoztam tavaly még egy nyugdíjassal, aki a vidéki, és a vasúti aluljáróban kéregetett, mert annyira kevés a nyugdíja. És mindig, amikor láttam, vettem vizet meg ételt neki. Mondjuk ő eltűnt azóta. Nem tudom mi lehet vele. Sajnos a magyar állam nem ad annyi nyugdíjat, hogy egy városban élő nyugdíjas rezsit, lakást, albit ki tudja fizetni. Kell az összefogás. 

Többen tapasztalataik alapján tanácsokat is megfogalmaztak: 

• Rettenet, mikor azt kezdik el kérdezni, milyen ruhaméretek vannak. Óváron egy esetben nem volt mit enniük, gyógyszer vagy evès... Amikor kérdeztem, hogy a 20 éves unokájának mekkora a ruhamérete van, köszi, de ő kényes a ruhákra, márkásat hord. Divatosat. Szóval kérlek ne hordjatok oda senkinek, csak ha ő azt kéri Száraz hidegélelem, ha segíteni akartok. Kérdezzétek meg, milye nincs, direktbe. Ne a szemetet halmozzátok. Újfalun egy családnak gyűjtöttek mindent, is.... Rohadtul nem kérte... Vittek több zsák ruhát, de ő nem kérte. 
• A néni járt már a Városházánál a szociális osztályon? Mert én is onnan kaptam segítséget, amikor szükségem volt rá. Csak kérni kell. A Honvéd ligetnél van a bejárat. 

A megjegyzések között akadt néhány kételkedő, illetve inkább óvatos hang is: 

• Ne kövezzetek meg, de fel lehet neki ajánlani, hogy lakáshoz vinné az ember az adományt? Bocs a kérdésért, de gyakran vannak olyan kéregetők, akiket kitesznek forgalmas helyekre.  
• Szerintem abszolút jó gondolat. Ha nincs félni valója nem hiszem, hogy ellene lenne. 
• Irénke néni 40 évig volt sebészeten ápoló, címét, telszámát elkértem, odadtam az ismerősömnek, aki direkt segítő. Elmentek hozzá, de valami nem stimmelt. Nem egyedül él? Valami fia korabeli jött épp akkor, úgyhogy mi igaz, mi sem, meguntam keresni az igazságot. Ugye szívtunk mi már hasonló helyzetbe... Úgyhogy én kiszálltam ezekből... 
• Olvastam egy kommentet, hogy nem minden úgy van, ahogy a néni nekem mondta. Ha valaki beszél holnap vele, írjon ide legyen kedves, hogy mindenki lássa, kell-e a segítség vagy sem.  

A döntő többség valóban adni akar, és a kételkedőknek is válasz érkezett:  

• Szerintem heccből senki sem kéreget... 
• Én mindenesetre eljuttatom azt, amit gondolok, az én lelkemnek jobb lesz úgy. 
• Én is így gondolom. Ameddig a nénitől elértem a kocsiig, sírtam. 
• Személyesen ismerem a nénit. Az imént beszéltem vele, tolmácsoltam neki, hogy elindult az összefogás. Nagyon hálás, a posztolónak is. Sajnálja, hogy ilyen helyzetbe került...