Még ma is hallható a halhatatlan 88 éves, Bede-Fazekas Csaba

A 2020-ban Győrben megjelent könyv (15 év – 45 Prima díjas EMBER) interjút közölt az operaénekesként és prózai színészként egyformán helytálló művésszel, aki akkor épp a koronavírus otthon töltött első hulláma után járt a Vaskakas Bábszínházba, a „Vuk” próbáira. A művész ma is aktív, játszik a színházban és a Vaskakas Bábszínházban, magát az operéneklést is csak 4 éve, akkor még ereje teljében hagyta abba. 

Az interjú egyik kérdése így hangzott: „Ön már a „nemzet Tiborca”. Van közös önben és a figurában?” 

Van. Méghozzá minden. Én azért is szeretem annyira Tiborcot, mert nemcsak egy testhezálló szerep volt, de tökéletesen azonosultam vele, mondhatnám úgy is, Tiborc én vagyok.” 

Bede-Fazekas Csaba meséltt a 2019-ben bemutatott Egerek és emberek című darabról is, amiben az öreg Candyt alakította. „A szövege is terjedelmes volt. Nem haragszik, ha megkérdem: kellett változtatnia a szereptanulási módszerén a húsz évvel ezelőttihez képest?” – szólt a kérdés. 

A válasz: „Igen. Mert korábban nem tanultam a szerepeimet. Az a négy-öt hét, amíg próbáltunk, tökéletesen elég volt rá, dacára annak, hogy többnyire nagy szerepeket játszottam. Most viszont, amíg nem jön az előadás, mondogatom, memorizálom magamban. Pedig emlékszem, korábban én is mosolyogtam, amikor fél hétkor beléptem a színházba, és az idősebb kollégák a folyosón, már jelmezben mormolták magukban szerepeiket. Ide jutottam én is.”  

Ebben a darabban Bede-Fazekas mással is meglepte a közönséget: lesétált hátrafelé egy magas létrán. ”Kérdezte előtte valaki, hogy» Csaba, menni fog-e?« 

„Dehogy, ők ezt természetesnek vették. Elkészült a díszlet, s amikor megláttam, megkérdeztem: »ti ezt komolyan gondoljátok?« Akkor - mondtam - próbáljuk meg, ha megy, megy, ha nem, akkor nem, lezúgni nem szeretnék. És ment. De azért segítségképp a jobb oldalra is felerősítettek nekem egy vasrudat, amibe kapaszkodhattam.” 

„Azt mondta korábban, hogy addig dolgozik, amíg a szervezete nem jelez. Jövő héten pedig már olvasópróbára megy, akkor nem jelzett? – tették fel a kérdést 2020 nyarán. 

„Azért jelezget, de én nem mindig figyelek rá oda. Komolyabb jelet – amire gondol - nem éreztem, hál’ Istennek.” 

Névjegy: 

Bede-Fazekas Csaba Kossuth-díjas, érdemes és Kiváló Művész, operaénekes, színész 1933-ban született. Mezőgazdasági iskolát, majd zene Konzervatóriumot végzett. Színészetet tanult, s 1963-ban az állami Déryné színházhoz szerződött. 1969-től - egy évad megszakítással – a Győri Kisfaludy színház, Később a Győri Nemzeti Színház tagja. Rendszeresen énekelt a Magyar Állami Operaházban, Szegeden, a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán vagy Miskolcon. Gála Műsorokban nagy sikerrel Lépett fel a világ számos országában (pl. Ausztria, Olaszország, Németország, Csehország, Szlovákia, Franciaország, Finnország, Izrael, Mexikó). Azt mondta néhány éve: szerepálma már nincs és nem lehet: mindent elénekelt, amit csak el lehetett, legjobban Verdit és Puccinit szerette, legkedvesebb operája pedig a Tosca.