Kattintás a Régi Győrre: gyászhuszárok a riválisok csatájában

A közelmúlt harca csupán újraéledt a rendszerváltás idején, valójában egyidős a temetkezéssel. Alighogy létrejött 1882-ben Győrben az Arrabona „az „első dísztemetkezési vállalat”, már osztogatták is egymásnak pofonokat az Őrangyallal, amely szintén „elsőnek” titulálta magát. Később a Kegyelet is beszállt a ringbe, s egészen addig ütötték egymást, amíg 1922-ben létre nem jött a Jószív, „a nagy testvér”, amely aztán a közös ellenséggé vált. 

Ennek okaiba most nem megyünk bele, elég belegondolni abba, hogy gazdasági válság tombolt 1929-től, és ha az asztalos nem készíthetett koporsót, az nem készíthetett semmit. Mindenki a túlélésért küzdött. A közös emlékezet egy brutális hirdetést is őriz, bár mi a régi újságokban nem találtuk a nyomát: „Arrabona koporsóban öröm a halál.” 

A Jószivet végül majdnem le is győzték, de nem sokkal korábban az Arrabonának is tyúkszemére léptek párszor. Amikor 1928-ban átköltözött Széchenyi téri irodájából a képen látható Deák u. 23.-ba, egy új temetkezés vette ki a helyét, és a következő pofátlanságot jelentette meg hirdetésében: 

„A Megváltó új temetkezési vállalat üzemét a Széchenyi tér 1. szám alá helyezte át, ahol 46 év óta állandóan hasonló vállalat volt és az üzlet ma is fennáll saját vezetésem alatt.” Ebből per lett, s a bíróság szerint is az volt a vállalkozó célja, hogy az Arrabona közönségét elvonja és megtévesztő kifejezésével azt sugallja, mintha az ott 1882. óta működő üzletet vezetné. A törvényszék „szédelgő feldicsérés” címén elítélte, a Győri ítélőtábla felmentette a vállalkozót, de a Kúria ezt hatályon kívül helyezte és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. (Büntető Jog Tára, 1930.10. sz. dec. 1.) 

Ez még semmi. Négy évvel később Birkmayer Imre, az Arrabona tulajdonosa azért vádolt meg tisztességtelen versennyel egy riválist, mert az fizetett embereivel figyeltette a megye pontjait, ahol lehetséges „ügyfelet” remélt. Nem is cáfolta ezt a cég, csak annyit mondott, hogy minden üzlet ügynökkel dolgozik. Ezek a „gyászhuszárok” kimentek például a vasútállomásra, ott várták a vidékieket, s ha valaki feketét viselt, vagy kisírt szemmel bolyongott, arra rátapadtak és kifaggatták. Ha valóban gyászolónak bizonyult, elvezették a perbe fogott vállalkozó üzletéhez, de ugyanezt tették a kórháznál, ahol zokogva távozó hozzátartozókat szólítottak le. Végül „blokád alá vették a Deák u. 23-at, s ha valaki az Arrabona potenciális ügyfelének tűnt, azt szépen elhalászták.  

A Kúria kötelezte az alperest a tisztességtelen verseny abbahagyására (Pesti Napló, 1932. júl. 24.).