A Rába-parti rakodójához vezető sínpár és a korcsolyapálya 1936 körül. A képet Felső Ilona küldte 2012-ben a Régi Győrnek.
Kattintás a Régi Győrre: Amikor keringőre korcsolyázott a város a Rába partján
Felnőtt már az a korosztály, amelyik soha nem korcsolyázott a Rába-parton, a tűzoltóság mellett. De a téli sport Győrben hosszabb időn keresztül jelentett egyet ezzel a területtel, mint az azóta épült pályák bármelyikével: nemzedékeket köt össze, amint látjuk a Régi Győr oldalán megjelent fotókon is.
A kiskúti műjégpálya 1984-es megépítéséig a győriek a Rába-parton korcsolyáztak, ami a most a kutyák és a kutyasétáltatók kedvelt birodalma. A műjégpálya első évében a kettő egyszerre működött, s akkoriban még kijártak páran abból a korosztályból is, amelyik nem R-Go-ra és nem is Boney M-re, hanem ég Strauss keringőire köröztek a vízzel felöntött pályán. A nyekergő verklit aztán felváltotta a magnetofon.
A Dunántúli Hírlap 1934. november 4-én beszámolt a nyitásról: a Győri Korcsolyázó Egylet vezetőségének köszönhetően egy 12.360 négyzetméteres területet adnak át: a vidék legnagyobb és legmodernebb jégpályájaként. Nem volt új, mivel a győriek már az előző teleken is itt korcsolyáztak, de addig a jégpálya harminc méterre volt a pavilontól, korcsolyákkal kellett odacsoszogni. A megújult, kibővített épületekkel felszerelt terepet tizenkét nagy ívlámpa világította meg, a vízellátást a Rábából biztosították. Magas vízállás esetén zsilippel, alacsony vízállás esetén pedig szivattyúzás segítségével.
A pálya igazgató-gondnoka a harmincas évékben Erdélyi Ernő tűzoltóparancsnok volt, sok idős ember a pályáról ismerte őt. Állhatatosan menedzselte a téli sportot, akárcsak a Győri Korcsolyázó Egylet elnöke, Hanny Tódorné. A napi belépő egy pengőbe került, a kísérőké pedig húsz fillérbe, de az ő dolguk csak a felügyelet volt, mert a korcsolya felcsavarozásának nehézkes műveletét a pálya alkalmazottja, Bálint bácsi végezte.
A közös emlékezet szerint a pálya közepén, egy körben a műkorcsolyázók gyakoroltak, a szélen pedig csúszkáltak, futkároztak az emberek a megszabott körpályán. A gyerekeket egy bácsi oktatta - Décsinek hívták, s egy csúszótalpas karosszékben ült, tőle tanult a nagy- és dédszülők generációja bógnizni, koszorúzni, táncolni is.
De a győri korcsolyapályák legismertebb embere Mándi Béla volt (1926-2009), főleg Kiskúton, az új pályán. Az öregcserkész mindenkit megszédített korcsolyatudományával, s kevesen tudták a kis termetű - parkolóőrként is szolgált - Béla bácsiról, hogy csak 1974-ben ment ki először a győri jégpályára, 48 évesen. Már 55 éves volt, amikor elkezdte a figurákat, s erről a szerzőnek azt mesélte korábban: elvesztette az egyensúlyát és ahelyett, hogy felbukott volna, pördült egyet. Később tudta meg, hogy piruettet csinált.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.