„Elpusztult földnél a némileg mérgezett föld is jobb”

„A növényvédőszer paletta és benne a növényorvosi szemlélet az elmúlt évtizedekben, a zöld igények hatására (is) jelentős tisztuláson és fejlődésen ment át. Ez a „szelídülés” úgy ment végbe, hogy az igazán durva kemikáliák sorban kikerültek a rendszerből, de a hatásosságot és egyben a fogyasztói igények kielégítését (egy ideig) nem kockáztatták. De vajon csak a mezőgazdaság és benne növényorvoslás áll a világ valódi zöld tisztulásának útjában? Nem gondolom…” - jelezte a talajtani szakmérnök.

Egymillió hektár mínusz

A nemrégiben megjelent elemzése szerint a fogyasztói szokások megváltozásának okán (is) hazánkban, csak a rendszerváltás utáni 30 évben megközelítőleg egymillió hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelhető terület mennyisége. Ezekből a területekből nem zöld felületek, hanem városok lakóparkok, bevásárlóközpontok, utak és ipari területek lettek. Így érzékelhetjük, hogy a legnagyobb talajpusztító a komplett civilizációnk, benne a mezőgazdaság szerepe bár nem csekély, de eltörpül az egészhez képest. Van mit tennünk tehát, de mi mezőgazdászok nem vihetjük el az egész „balhét”.

Gyomirtás helyett kapálási módszer

Úgy látja: a mezőgazdálkodáshoz köthető talajpusztulást elsősorban a túlművelés okozza, ami a nagy teljesítményű erőgépek és a velük kompatibilis mélyművelő technológiák elterjedésével felgyorsult. A gépek helyettesítik a mérgeket az ökologikus és biodinamikus gazdálkodási módszerek gyomirtási stratégiáiban. A vegyszeres gyomirtás helyett valamilyen mechanikai, elsősorban kapálási módszer marad a gyomok féken tartására. Az egyre szigorodó növényvédelmi szabályozás és nem utolsósorban az ökológiai gazdálkodást támogató programok (a pénz) hatására jelentős konvencionális területek kerülnek a biogazdálkodás fennhatósága alá. Ez egyfelől örvendetes, mert jelentős területek mentesülnek a vegyszer terhelés alól, másfelől a biogazdálkodásban alkalmazható gyomszabályozási eljárások tönkre teszik az átállt területek talajainak maradék szerkezetességét is, ezzel felgyorsítják a talaj leromlását és pusztulását. A bioterületek túlművelése súlyos paradoxon, de igaz. Ami nagy baj, hogy nem foglalkozunk vele.

Kell a kemikália is

Lajos Mihály úgy véli, örvendetes, hogy a biogazdálkodás mind a talajban, mind az asztalunkra kerülő növényekben kikerüli a kemikáliákat, ezzel védi a környezetünket és az egészségünket. Közben azonban az élet körforgásának alapját, a talajt, tönkreteszi. A valóban kímélő biodinamikus és ökologikus gondolkodási mód akkor tudna talajkímélő lenni, ha a termelés során saját energetikai rendszerét és erőforrásait használná. Ez a romantikus elképzelés a munkaerő és igaerő hiányát pótló gépekkel valósul meg. Kellene egy olyan támogatási program is, ami talajt megőrzi, de adott esetben némely gépi műveletet alkalmasint hatékony kemikáliával helyettesíthet, mert az elpusztult földnél a némileg „mérgezett föld” is jobb.

Lajos Mihály szerint a mezőgazdaság „zöldülése” civilizációnk átfogó zöldülése nélkül elképzelhetetlen.