Elment a Mester – nyolcvanévesen is tekert a futói után

1939. február 6-án született Észak-Komáromban. A második világháború történéseit követően áttelepülésre „kényszerült” a család. Győrivé válásuk mostoha körülményekkel indult, amit Laci egészségi állapota sínylett meg. Szervezete annyira legyengült, hogy újra kellett tanulnia járni. Emiatt testnevelés alól eltiltást kapott. Tanári utasítást megszegve egy iskolák közötti mezei futóversenyen a gyerektömeg közé keveredve rajthoz állt. A versenyt nagy csodálkozásra fölényesen nyerte. Ettől a pillanattól érezte: az atlétikával szeretne foglalkozni! 

Szülei előtt titkolva 1953-ban kezdett el a Győri Dózsa atlétika edzéseire járni. Hamar felfigyeltek tehetségére. 6 hét edzés után már a Magyar Bajnokságon találta magát igazolt versenyzőként, ahol második helyezést ért el. Tapasztalatlan újoncként, mellbedobással előzték le a célban. A célfotó a Képes Sport nevezetű újság címlapjára került. Ez a kép buktatta le édesapja előtt.  

1958-ig a Győri Dózsa színeiben nyerte a versenyeket, majd 4 évre a budapesti Honvédba igazolt. Kedvenc versenyszáma az egyéni 800 méteres síkfutás volt, amiben válogatott szintig jutott. Egy darabig rangos nemzetközi versenyekről szállította az eredményeket, majd a gyors túlterhelés hatására kiégett. Saját kárán tanulva megfogadta, edző válik belőle, aki előre eltervezi a fejlődés ütemét. 

A budapesti Testnevelési Főiskolán diplomázott, majd edzői képesítéssel 1970-től a győri Rába ETO atlétika szakosztályának edzője volt. 1973-ban igazolt vissza anyaklubjához a Győri Dózsához ahonnan többé már elszakadni nem akart. Az élet mégis másként hozta. Edzősködött klubbon kívüliként majd olyan sportegyesületek színeiben, mint a Győri Vízisport Egyesület, a Futóbarátok egyesülete és a Győri Atlétikai Club. 

A GYAC-nál olyan modern körülmények között tarthatta edzéseit, amiről mindig is álmodott. Korát meghazudtoló módon élt, mezei futóedzések alkalmával 80 éves korában is kerékpárral kísérte futóit, akiket nem csak sportra, hanem hazaszeretetre és emberségre is nevelt. 

81 éves koráig tudott aktív edzőként munkálkodni, amikor is érszűkületi problémái miatt kórházba kényszerült. Tisztaszívű, önzetlen ember volt. Betegen sem magával, hanem futói fejlődésével foglalkozott. Kórházi ágyán fekve is a közelgő versenyekre fókuszált és tanítványainak személyre szabottan írta a betartandó edzésterveket. Fel akart épülni és minél előbb visszatérni sportolóihoz. Sajnos ez a lehetőség már nem adatott meg neki. Csodával határos módon többször tért vissza a halál torkából.  

Örökmozgó életmódjának 2020 januárjában bal lábának amputációja vetett véget. Ekkor még művégtaggal tanult járni, de jobb lábára sem támaszkodhatott sokáig, amit 2021 januárjában kellett amputálni. Futóként mindkét lába elvesztését lelkileg nem tudta feldolgozni.  

Ágyhoz kötve, legyengülve, kiszolgáltatott állapotban, szerető családja gondoskodása mellett élte utolsó éveit. 

50 éves edzői múltja során több generáció nőtt fel a kezei között. Sportolói tisztelték, szerették, felnéztek rá, sokak példaképévé vált.  

Csupaszív jellemével, vidám- szórakoztató személyiségével mindenhol a társaság központi alakjává vált. Pozitív kisugárzása megtöltötte a teret. 

Mély nyomot és űrt hagy maga után. 

Edzői munkásságának főbb eredményei (a teljesség igénye nélkül): 

• 100-nál több Magyar bajnoki aranyérem 
• 11 országos magyar csúcs 
• 3 olimpiai kerettag: Biacsics Elvira, Földingné Nagy Judit, Horváth Béla  
• 2 megszerzett Olimpiai kvóta  
• 2 Európa bajnoki 4. helyezett: Csordos Rita, Jakab Lajos 

Kitüntetései: 

• 1980 Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a ,,Kiváló Munkájáért’’  
• több Belügyminiszteri elismerés 
• 1996 Magyar Atlétikai Szövetség Elnökségétől kapott „Kiemelkedő Munkájáért” 
• 2009 dr. Kovács Pál ezüst emlékérem 
• 2015 ,,Győr Sportjáért’’ polgármesteri érdemérem 
• 2017 Sportcsillagok Életműdíj 

83. születésnapját követő napon békésen hunyta örök álomra szemeit.