A tanárok miatt aggódik? Magyarországon az óvónőkből is nagy a hiány!

A felmérésben Győr-Moson-Sopron megyei óvónők is részt vettek – 102-en válaszoltak a feltett kérdésekre. Akinek van ideje, elolvashatja a 28 oldalas anyagot, de szemlézte az Eduline szakportál is, így ebből a lényeget mi is kiemeljük.  

A felmérésben részt vevő óvodák kétharmadában van betöltetlen óvodapedagógusi álláshely, sok helyen nem is egy, hanem két, három vagy még több – az egyesített óvodákba akár tíz-tizenegy új munkatársat is fel lehetne venni. (Majdnem háromszáz óvodapedagógusi álláshirdetés van a közszféra állásportálján, a közigállás.gov.hu-n.) 

A magyar óvodai dolgozók egyértelműen az alacsony fizetéssel, a munkaterhek növekedésével, a komoly adminisztrációs teherrel és a túlórákkal magyarázzák a pedagógushiányt. „Véleményem szerint az alacsony bér a fő probléma. Elsősorban: ha több lenne a fizetés, akkor vonzóbb lenne a hivatás is, és így az óvodavezetőknek nem azt kellene felvenni, aki jelentkezik, hanem aki szakmailag is megfelelő, mert jelen esetben sajnos nem mindig így történik. Másodsorban: több fizetésért nem éreznék a pedagógusok sem azt, hogy az adminisztráció, az otthoni készülés, a plusz energia mind-mind csak teher, hanem tudnák, hogy a pénzért dolgozik meg. Harmadsorban: a kevés bér miatt sok pedagógus más jellegű munkát is vállal, ami miatt a fáradsága növekszik, türelme csökken stb. Mindez egyenes út a korai kiégéshez. A legelkötelezettebb pedagógust is el tudja tántorítani az, hogy nem tud megélni a béréből, pedig egyetemen tanult” – írta az egyik óvodapedagógus. 

Az óvodák egyébként más-más „megoldásokkal” próbálják ellensúlyozni az óvodapedagógus-hiányt. A visszajelzésekből úgy tűnik, a legtöbbször a pedagógiai asszisztensek ugranak be a hiányzó pedagógusok helyére. „A pedagógiai asszisztensek azonban érettségivel és OKJ-s végzettséggel rendelkeznek, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy képesítés nélküliek kerültek a gyermekcsoportokba. Ennél lényegesen jobb megoldás lenne a nyugdíjas óvodapedagógusok visszahívásával megoldani a súlyos, és nem átmeneti pedagógushiányt” – olvasható a kutatási összefoglalóban. 

A válaszokból az is kiderül, hogy ha egy óvodából egy vagy több pedagógus hiányzik, gyakran a többiek túlóráznak, vagy nyugdíjas pedagógusok, dajkák helyettesítenek, sőt az is előfordul – ezt kilencvenketten említették –, hogy közmunkás segített a gyerekek ellátásában. A második leggyakoribb módszer, hogy csoportokat vonnak össze. 

A megkérdezett óvodai dolgozók többsége semmit nem kap azért, ha túlórázik. Több mint 1100 ilyen válasz érkezett, 733-an azt válaszolták, hogy lecsúsztathatják a ledolgozott pluszidőt, és csak 140-en írták azt, hogy túlórapénzt kapnak.  

Ez sem a legjobb megoldás. Az egyesület ugyanis arra is rákérdezett, hány gyerekkel kell foglalkozniuk – a válaszadók több mint fele azt írta, náluk 20-25 fős egy átlagos óvodai csoport, minden negyedik óvodai dolgozó pedig 25-30 fős csoportokban dolgozik. „Mindez azért érdekes, mert folyamatosan a gyermeklétszám csökkenéséről hallunk, olvasunk, ugyanakkor tudjuk, hogy főleg a hátrányos helyzetű térségekben, a vidéki városok, községek, falvak területén folyamatosan nagy létszámokkal dolgoznak a kollégáink” – írja a kutatási összefoglalóban a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület. 

 „1510 válaszoló jelezte, hogy van speciális szakember az intézményben, illetve 1810 helyen kapnak segítséget az óvodák a szakszolgálatoktól. A nagyobb óvodai intézmények, illetve az egyházak és alapítványok által működtetett intézményekben a speciális szakemberek jelenléte megfelelőnek ítélhető, ugyanakkor ezen szakemberek hiánya a hátrányos helyzetű térségekben – ott is leginkább az 1-4 csoportos óvodákban a legmagasabb. Némi enyhülést jelent ebben a helyzetben a szakszolgálatok által nyújtott segítség, azonban ez sem tudja jelentősen csökkenteni a falusi, kisközségi óvodák hátrányát” – olvasható az összefoglalóban. 

Így aztán nem meglepő, hogy a megkérdezetteknek 44 százaléka szerint a speciális nevelési igényű gyerekek nem kapnak megfelelő segítséget, fejlesztést.