Zuhanó kamatok világszerte

A Szlovák Nemzeti Bank új központi épületeSomogyi Tibor felvételeA kamatláb szintjének szabályozása a központi bankok pénzpolitikájának egyik alapvető eszköze. Ha a kamatláb csökken, több pénz áramlik a gazdaságba, melynek élénkítő hatása van a fogyasztásra és a termelésre. A fogyasztók hajlamosak több pénzt költeni, mert a pénzintézetekben félretett jövedelmük kevesebb hozamot termel. A termelők pedig olcsóbban jutnak hitelhez, így többet költhetnek fejlesztésre, ami bizonyos idő elmúltával a termelés és a munkahelyek számának a növekedéséhez vezet. Óvatosságra ad azonban okot az a tény, hogy az egész folyamat inflációs veszélyeket rejteget.

Elsőként az Egyesült Államokban a nemzeti bank szerepét betöltő FED fél százalékponttal csökkentette a mérvadó FED Funds kamatláb szintjét, immáron 2 százalékra. Ebben az évben már 4,5 százalékponttal csökkent a mérvadó kamatláb az USA-ban. A FED tehát továbbra is hű maradt az agresszív élénkítő politikájához, melynek célja, hogy a világ legnagyobb gazdasága elkerülje a hanyatlást. A sorozatos kamatláb-leszállításnak még valószínűleg nincs vége és úgy tűnik, hogy a FED meg nem áll egészen az 1,5 százalékos szintig. A FED mozgástere nagyon széles, mert minden közrejátszó körülmény kedvezően alakul. Az Egyesült Államokat például távolról sem fenyegeti az infláció gyorsulása. Sőt, köszönhetően az olajárak valós és várt kedvező alakulásának, nem kizárt, hogy 2002-ben az amerikai gazdaság 0 százalék körüli inflációt fog kimutatni.

A FED után következtek az európai központi bankok. Az angol jegybank is fél százalékponttal szállította le a mérvadó kamatláb szintjét, kellemes meglepetést szerezve ezzel a pénzpiacnak. Nagy-Britannia gazdaságát viszonylag kedvezőbb körülmények között érte a világot sújtó lendületvesztés, de a hatás már ott is érezhető. A jegybanki közleményben kifejtett aggodalom, hogy a világgazdaság lelassulása talán valamivel nagyobb méretű és hosszabb lesz, mint az várható volt, érezteti, hogy az angol jegybank is folytatni kívánja a gazdasági növekedést támogató politikáját.

Legnehezebb döntés előtt mindig az Európai Központi Bank (ECB) áll. A döntéseit annak fényében kell meghoznia, hogy összhangban maradjon a tizenegy különböző nemzetgazdaság egyéni érdeke és az egész eurózóna pénzügyi stabilitása. Míg az amerikai FED-nek kötelessége a stabil árszint mellett a gazdasági növekedés fenntartása is, az ECB alapító okiratában azonban csak az infláció figyelése van rögzítve. Szerencsére, jövőre az áremelkedés üteme várhatóan lassulni fog az eurózónában is. Ez tette lehetővé az ECB számára a mérvadó kamatláb fél százalékpontos csökkentését. Duisenberg ECB elnök szavaiból az is kitűnt, hogy nem ez volt az utolsó kamatláb csökkentés a központi bank részéről.

Amíg a világ jegybankjai versenyt futnak a kamatláb-leszállításban, addig a szlovák központi bank tétlenül kivár. Pedig a közel 20 százalékos munkanélküliséggel szenvedő gazdaságnak, amelynek növekedési üteme még messze elmarad a teljesítőképességének megfelelőjétől, nagyon is szüksége lenne élénkítő impulzusokra. Noha az infláció lassuló tendenciát mutat már augusztus óta, a hazai jegybank eddig nem hozott döntést a mérvadó kamatlábak csökkentéséről, mondván, hogy az ennek következtében megnövekedő hazai kereslet tovább ronthatná a gazdaság amúgy is rossz külső mérlegét. A tétlenségnek az az eredménye, hogy az európaihoz viszonyítva nagyon magas lett a szlovák (reál)kamatláb szintje, ami tömegesen vonzza a szlovák pénzpiacra a külföldi spekulatív tőkét. A beáramló spekulatív tőke felülmúlja az év végén szokásos tőkekiáramlást, melynek következtében a korona erősödik. Ezzel a folyamattal a nemzeti bank jelenleg elégedett lehet. Azonban, ha a jövő év elején csökken a kiáramlás mértéke, ez a korona gyors és erőteljes erősödéséhez vezethet, amely még jobban ronthatja a gazdaság külső mérlegét, mint az erős hazai kereslet. Legkésőbb a jövő év első negyedévében tehát majdnem biztos, hogy a szlovák központi pénzintézet is a kamatláb csökkentése mellett fog voksolni. Döntő érvként azt lehet még felhozni, hogy az infláció üteme várhatóan 3 százalékponttal lesz alacsonyabb a mostaninál, azaz eléri a 4%-os szintet, mivel a kormány majdnem teljesen befagyasztotta az árliberalizációt. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni, hogy a jegybank tétlen maradna. Létezik azonban néhány meggyőző érv, amiért már most kellene a jegybanknak a kamatlábakhoz nyúlnia. Most még távolról sem annyira erős a hazai kereslet, mint az a jövő év tavaszára a reálbérek erőteljes növekedése folytán várható. A kamatláb-leszállítás mostani hatása a hazai keresletre is csak korlátozottabb mértékben mutatkozna, mivel az éppen csak konszolidált és privatizált nagy bankok még mindig csak minimális mértékben hajlandók új hiteleket nyújtani. A keresleti oldalról gyakorolt inflációs nyomás, amelynek mérvadónak kellene lenni a jegybank döntéseinél, is nagyon visszafogott. Nem megerősített információk szerint, a szlovák jegybank döntéshozatali szervének néhány tagja már hajlik a kamatlábszint leszállításának irányába. Izgalommal várhatjuk tehát a banktanács hónap végén esedékes következő ülését.A szerző az ING Bank elemzője