Veszedelmes pénzügyi tangó

Az ország spanyol gyarmati múltjával 1853-ban szakított végleg, amikor egy igencsak demokratikus hangvitelű alkotmányt sikerült megalkotniuk – alapelvei az amerikai alaptörvényből származnak. Az ország 23 tartományra oszlik, melyek élen kormányzók állnak. A jó start ellenére az ország több mint 100 éves múltjában megfordultak különböző katonai junták és emberi jogokra fittyet hányó politikai rendszerek. Dél-Amerika második legnagyobb országa máig nem tudott leszámolni ezzel a múlttal és az ebbe jól beágyazódott korrupcióval. Mára a hatalomért folyó harcban két párt jut jelentősebb szerphez. Az első csoportot a peronisták alkotják, akik annak a Juan Domingo Peronnak a követői, aki a második világháború után került hatalmora és feleségével egyetemben nagy tiszteletnek, támogatásnak örvendett. Annak ellenére is, hogy Peron nem bánt kesztyűs kézzel politikai ellenfeleivel. A másik csoport a Radikális Párt. Jelenleg az ő kezükben van a kormány. Miniszterelnöküknek, Fernando de la Rúanak eddigi pályafutása során nem sikerült az 1998 óta recesszióban sínylődő gazdaságot újraélesztenie, sőt a tetemes államadósságot is csak növelni tudta, ami 132 milliárd dollárra duzzadt. A munkanélküliség pedig az idén elérte a 17%-ot. Ugyan két évvel ezelőtt Cavallo pénzügyminiszter egy radikális lépéssel gátat vetett az inflációnak, de a peso a dollárhoz való 1:1 arányú kötésének mára már inkább csak a hátrányai mutatkoznak. Az amerikai dollár erősödésével az argentin export versenyképtelenné vált. A külföldi befektetők kezdtek kivonulni az országból, az emberek pedig egy esetleges leértékeléstől való félelmükben sorra váltják át megtakarításaikat dollárra. Ennek következtében tavaly decemberben már csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) időben érkezett 40 milliárd dolláros hitelcsomagja mentette meg az országot a osszeomlástól. Nyárra viszont ez is elfogyott, és egy újabb hitelről már a nemzetközi szervezet sem akar hallani. Argentína nem teljesítette a beígért reformokat. Néhány elemző szerint az IMF már lemondott a Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdaságáról. Szerintük ezt bizonyítja, hogy míg Argentína nem remélhet újabb hiteleket sem a Világbanktól sem az IMF-től, addig Brazília 15 milliárd dolláros hitelt könyvelhetett el. Az IMF ezzel próbálja megmenteni az 1998-as válságból felépülni látszó brazil gazdaságot amire könnyen átterjedhet a válsághullám, s így akár dominóhatást keltve világméretű problémát okozhat. Argentína tehát magára maradt. A kormány válságprogramjának sikere pedig kétséges. Ennek értelmében a magas kamatú állami kötvényeket hoszabb lejáratú, alacsonyabb hozamú, viszont biztonságosabb kötvényekre cserélnék be. Ezzel időt és főleg pénz nyernének, viszont ehhez nemcsak a hitelezők jóakarata, hanem a nagyobb biztonság szavatolása is szükséges lenne. Miután a Világbank nem vállalta a kötvényekért a felelősséget, ezért a kormány megpróbálja még szorosabbra húzni a nadrágszíjat. A pénz forrása pedig egyrészt a tartományok támogatásának megnyirbálása, másrész pedig az állami szektorban dolgozók fizetésének és a nyugdíjak 13%-os kurtítása lenne. A peronista ellenzék kormányzói viszont a kormány teljes külpolitikai kudarcát kivárva – november 11-én Bush elnök is nemet mondott de la Rúanak – az utolsó pillanatban mentették meg a gazdasági csomagot. A legújabb hírek szerint Latin-Amerika országai egy közös pénznemben gondolkodnak, aminek első lépése egy argentin-brazil pénzem lenne, de ez már a jövő zenéje. A jelenlegi súlyos problémák ellenére az argentin vezetés megpróbálja elhitetni a külvilággal, hogy a gondokra megoldást tud találni. De la Rúa előszeretettel mondogatja: „Nem kell aggódni. Argentína biztonságban van.”. Kétséges, hogy rajta kívül sokan gondolkodnának hasonlóan.