Válságkezelés helyett pénzszórás

A gazdasági válság kezdete, 2008 óta a világ legfejlettebb országai 16,7 ezer milliárd dollárt költöttek válságkezelésre. A gazdaság azonban alig mozdult, a pénz jelentős része pedig eltűnt a korrupció csatornáiban. Az amerikai szövetségi kormányzat piaci adóssága 2007 óta 7,3 ezer milliárd dollárral nőtt, közben az euróövezeti országok kormányzati adóssága 2,9 ezer milliárd euróval növekedett. A gazdaság azonban alig mozdult, a kormányzati adósságnövekedésből származó pénz jelentős részét ugyanis elnyelte a korrupció. A Világbank becslése szerint a világon megvesztegetésre költött magántőke évente ezer milliárd dollár körül lehet. Ebből az Egyesült Államokra és az euróövezetre a világátlagnak körülbelül az egyötöde, közel 90 milliárd dollár juthat. Ez a „pótadó” önmagában is fékezi a növekedést, de ez csak az érem egyik oldala. Átlagosan 10 százalékos „lelépéssel” számolva ugyanis a megvesztegetés, korrupció útján szerzett állami megrendelések, megbízások, eltérített állami szolgáltatások értéke évente közel 900 milliárd dollár lehet a fejlett országokban. Hat év alatt tehát a korrupció több mint 5 ezer milliárd dollárral fogta vissza a válságkezelés hatását, illetve gazdagította a kiváltságos keveseket éppúgy, mint a központi banki pénzpumpa. Ez a válságkezelésre költött pénznek közel az egyharmada, még akkor is, ha a korrupció természetesen nem csak ezt a pénznövekményt érintette. Ez persze csak átlagszám, de az biztosnak látszik, hogy minél több volt a válságkezelés, annál nagyobb lett a korrupció. A Világbank táblázatának százas skáláján a nulla a teljes korrumpáltságot, a 100 pedig az ideális teljes korrupciómentességet jelzi. A felmérés kezdetének évétől, 1996-tól 2008-ig az Egyesült Államokban a „korrupciókontroll” osztályzata 90–92 pont volt, de 2009-ben 86 pontra zuhant, és 2012-ig is csak 89 pontra sikerült visszatornászni. Németországban az 1996-os 95 pontról 2007-ben 92-re esett a mutató, és azóta sem érte el a válság előttit. Olaszországban 1996-tól 2006-ig 67 pontról 71 pontra emelkedett, majd 2010-re 58 pontra esett az osztályzat. Ausztriában a mutató az 1996-os 94 pontról 2007-ig 96 pontra javult, de 2012-ben már csak 89 pont volt. Feltűnő, hogy a töréspont – a korrupció meglódulásának ideje – mindenütt 2007–2009 köze, amikor a válság és a válságkezelés kezdődött, vagyis nagyobb lett az állami húsosfazék. Az amúgy is jómódú keveseket segítő, a többséget károsító „válságkezelés” tükörképe az EU statisztikai hivatalának adatsora arról, hogy a társadalmi egyenlőtlenség GINI mérőszáma az euróövezetben a 2006-os 29,2 pontról 2012-ig 30,4 pontra romlott. Tavaly ugyanakkor a New York-i értéktőzsdék mutatói újabb és újabb történelmi rekordokat döntöttek. Európában a legjobban teljesítő frankfurti tőzsdemutató, a DAX-30, szintén sorozatos rekorddöntések után, mostanában majdnem kétszer erősebb, mint 2008 végén. Ezen a piacon tehát kis híján 100 százalékos „inflációt” okozott a többlettőke, miközben a részvényeket kiadó cégek teljesítménye talán negyedennyit sem indokolt volna. Ez azonban nem érték, csak virtuális érték. Ugyanettől – a gazdaságban közvetlen megtérülést nem találó tőke beáramlásától – makacsul drágák az ipari nyersanyagok és az energiahordozók az árutőzsdéken: ez közvetlenül is árt a gazdaságnak.