Több pénz, jobb feltétel

Az imént felsorolt érvek hangzottak el a leggyakrabban azon a találkozón, amelyet a Cseh Tudományos Akadémia szervezett november közepén Prágában azzal a céllal, hogy megtudja: melyek azok a legfőbb okok, amelyek miatt a fiatal cseh tudósok számára manapság vonzóak az európai unió országai, az Egyesült Államok vagy esetleg Japán is. Manapság ugyanis a cseh egyetemisták és főiskolások jelentős részének van lehetősége a különféle csereprogramok keretében rövidebb-hosszabb időt eltölteni a nyugat-európai és amerikai egyetemeken, s prágai szakértői vélemények szerint erősödik az a tendencia is, hogy a fiatal tudósok külföldön próbálkoznak meg érvényesülni, munkahelyet találni.

Tomáš Kostelecký szociológus például elmondta: A prágai Károly Egyetem elvégzése után a Cseh Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében kapott jónak, elismertnek mondható állást. Havi fizetése 2000-ben mintegy 750 euró – meghaladta ugyan a csehországi átlagot, de magasnak semmiképpen sem volt minősíthető. Munkáját az intézet egyik termében végezte, mégpedig további öt kollégája társaságában. A könyvtár felszereltsége sok kívánnivalót hagyott maga után. Egy alapítványtól sikerült kilenchónapos amerikai ösztöndíjat kapnia egy kutatóprogramra. Az USA-ban havi bére 5000 euró körül mozgott, saját irodája, titkárnője volt, s a könyvtár felszereltsége messze meghaladta a prágai intézetét. „Több cseh kollégám munkáját is megtaláltam a könyvtárban” – állította a szociológus. Kifejtette, hogy az USA után Brüsszelben kapott egy évre munkát, ahol hasonlóak voltak a munkakörülmények, bár a fizetése 4000 euró körül volt, tehát alacsonyabb volt mint Amerikában. „Bár nyilvánvaló, hogy a létfenntartási költségek Nyugaton jóval magasabbak, mint Csehországban, sem az anyagi feltételek, sem a munkakörülmények nem összehasonlíthatóak. Sajnos nem Csehország javára” – mondta a fiatal kutató.

Marek Sinkora immunológus ugyancsak azzal kezdte, hogy az Európai Unióban „hatszor-nyolcszor” többet kap egy kezdő kutató, mint Csehországban. A munkahelyi körülményeket ő is összehasonlíthatatlannak minősítette. Mindezek ellenére szerinte a legnagyobb eltérés mégis a kutatókhoz, a tudósokhoz, s munkájukhoz való hozzáállásban található. „Csehországban sok, rövid lejáratú projektumra lehet kis pénzeket kapni, s azok felhasználását alig ellenőrzi valami. Az unióban vagy Amerikában aránylag nagy pénzeket kaphat az ember, ha megfelelő projektumot tud felmutatni. Az időtartam akár öt év is lehet. Szintén alapvető különbség, hogy külföldön a kutatások eredményét is komolyan számon kérik az embertől” fejtette ki tapasztalatait Sinkora, aki Franciaországot és Amerikát járta meg ösztöndíjakkal. Szerinte Nyugat-Európa és Amerika között az a különbség az, hogy „Amerikában nagyobb a konkurencia, nagyobbak a pénzek is, de a projekt főnökének a hatalma is nagyobb, mint az Európai Unióban”. Az EU-ban ugyan kisebb pénzek vannak, de az egyes tudósok, kutatók mozgása szabadabb, könnyebben tervezhetnek saját ízlésük szerint.

Az Európai Uniót, az Egyesült Államokat megjárt 30-35 év közötti cseh kutatók, tudósok saját nyilatkozataik szerint elsősorban családi okok, kötelékek miatt térnek vissza Csehországba. Döntő többségük ugyanis hazájában szeretne családot alapítani. A külföldön eltöltött időt nagyon hasznosnak minősítik, s egy emberként azt állítják, hogy az ottani tudományos, emberi kapcsolataikat továbbra is ápolni kívánják, s Csehországban is jól hasznosíthatják. Egyebek között arra jók a tapasztalatok és kapcsolatok, hogy ezekkel a csehországi projektekre is könnyebben szereznek uniós pénzeket. Mindez azonban nem könnyű, s az utazások sok pénzt, energiát követelnek.

Másrészt az is elhangzott, hogy az Európai Unióban sem minden tökéletes. A brit Michael Londesborugh, aki miután doktorált a Károly Egyetemen, mint kémikus a Prágához közeli Řezben működő atomkutató intézetben szerzett magának jó állást. Amikor kutatásai számára uniós pénzeket, támogatást kívánt szerezni nagy nehézségekkel találkozott. Kiderült ugyanis, hogy az Európai Unió alapítványi és támogatási rendszere szinte nem számol azzal, hogy esetleg a nyugatiak is szeretnének a keleti, volt szocialista országokban kutatni, dolgozni, s hogy ezt is támogatni kellene. „Amikor pénzt kértem kutatásaimra, megállapítottam, hogy a csehek nyugati munkájára volt elegendő forrás, alap, de hogy valaki fordított irányban is támogatást nyújtson, arra nem gondolt senki” – összegezte tapasztalatait a fiatal brit kutató.