Tízéves a közös uniós piac

Az Európai Unió tagállamai, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia részvételével, 1992 végén létrejött közös piaci kezdeményezés átalakította Európát, több millió munkahelyet hozott létre és több százmilliárd euró értékű növekedést eredményezett – nyilatkozta Frits Bolkestein, az EU belső piaci biztosa az évforduló alkalmából. Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a közös piac 2,5 millió új munkahelyet teremtett, s 1,8 százalékot – 164,5 milliárd euró értékű termelésnövekedést – adott hozzá a térség államainak GDP-jéhez, így 1992 óta összesen 877 milliárd euró értékű növekedést eredményezett.

Bolkestein szerint tévedés lenne azt hinni, hogy a közös piac alakítása, fejlesztése befejeződött. Ennek oka főként az, hogy a tagországok nem tesznek eleget kötelezettségeiknek. Jelenleg a biotechnológiai szabadalmaktól a civil használatra szánt robbanóanyagokig terjedő témakörökben közel 1500 jogsértési, visszaélési ügy hever Frits Bolkestein asztalán. A tagországoknak egyelőre nem sikerült teljesíteniük a bizottság célját, miszerint 1,5 százalék alatt kell maradnia azon jogszabályok arányának, amelyeket egy adott ország a közösség döntése ellenére nem érvényesít. A tényleges arány 2,1 százalék körülire tehető, míg Franciaország, Görögország és Portugália esetében a 3 százalékot is meghaladja az elmaradás. A biztos emlékeztetett, hogy akadnak, akik csökkenteni szeretnék az EU kormányának „méretét” és hatáskörét. Ő azonban úgy véli: a bizottságot inkább erősíteni kellene, ez szolgálná az EU-tagállamok érdekét.

Frits Bolkestein derűlátóan nyilatkozott az EU-bővítés várható hatásairól, szerinte a 2004-es látványos méretű bővítés „második termést” hozhat az uniónak. Ugyanakkor lehetséges veszélyként vetette fel a 25 tagú közösség „felaprózódását”. Figyelemre méltó, hogy véleménye szerint az Európai Bizottságnak a bővítési menetrendtől függetlenül egy egész sor vitás törvénytervezetet kellene megtárgyalna a következő félév során – tehát még azelőtt, hogy az újak érdemben érvényesíteni tudnák szándékaikat. Az unó soros elnöki posztját januártól Görögország vette át. Tennivalója bőven lesz – így lehetősége is, hogy javítson nemzetközi megítélésén. A tapasztalatok szerint az Unió soros elnöki tisztségében a kis országok többnyire „jobban muzsikálnak“, mint a kontinentális nagyhatalmak. A pozícióval járó, számukra amúgy nehezebben megszerezhető nyilvánosság és a fokozottabb érdekérvényesítési lehetőségek igencsak növelik a tisztség ázsióját. ĺgy volt ez a legutóbbi esetben is. Dánia kompromisszumra törekvő stratégiája jelentős mértékben hozzájárult a koppenhágai tárgyalások sikeréhez.

A görög elnökségre vár először is a csatlakozási szerződés szövegezésének befejezése. Noha ez már megkezdődött, befejezése még odébb van, és ha hinni lehet a munkában résztvevő diplomatáknak, nem is teljesen mentes a problémáktól. Ezek elsősorban a korábbi megállapodások különböző értelmezéséből és az elhúzódó tárgyalások alatt is változó uniós jogrendből fakadnak. A tízes bővítés utolsó fázisának lebonyolítása mellett a görögök igyekeznek felgyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat Romániával és Bulgáriával. Ennek a két országnak a csatlakozási céldátuma 2007, a brüsszeli és koppenhágai csúcstalálkozók konkrét menetrendet szabtak meg a hátralévő fejezetek lezárására.

A görög elnökség felgyorsítaná az EU-t az évtized végére a világ legdinamikusabb gazdaságává tevő lisszaboni stratégia megvalósítását. Ez eddig kissé döcögősen haladt. A rossz gazdasági klíma miatt ugyanakkor realizmusra intenek az új elnökség tisztviselői, arra utalva, hogy egyes konkrét célkitűzések megvalósítása késedelmet szenvedhet. A görögök fokoznák a gazdasági együttműködést a tagállamok között, ennek módjáról a thesszaloniki Európai Tanács elé terjesztve néhány irányelvet.

Széles társadalmi vitára bocsátanák a demográfiai változások, az európai népesség elöregedése által okozott problémákat, amelyek például a nyugdíj- és járulékrendszerek teljes átgondolására késztetik az európai államokat. A fenntartható fejlődés tekintetében – ami szintén fontos részét képezi a lisszaboni stratégiának – az elnökség az energiahordozók adójáról szóló rendelet elfogadását tekinti legfontosabb feladatának. A Közös Mezőgazdasági Politika reformjával kapcsolatban a görögök álláspontja tartózkodó: a Franz Fischler nevével fémjelzett bizottsági javaslat, úgymond, „további tanulmányozást igényel”. (euro)