Titokként kezelt nyilvános adatok

Lipšic, az információk legnagyobb barátjaMiroslava Cibulková felvételeAz információk legnagyobb ellensége és legjobb barátja című versenyt az információk világnapja alkalmából a Nyitott Társadalom Alapítvány (NOS) szervezte. Szeptember 6-áig bárki bárkit benevezhetett, az eredményhirdetés tegnap volt. A győztesek nemzetközi megmérettetésen is részt vesznek.

„A javaslatokból egy nyolctagú bizottság kiválasztott tízet-tízet, majd szavazás útján pontoztuk a jelölteket. A pozitív hős egyértelműen Daniel Lipšic igazságügyi miniszter, amiért volt bátorsága kimondani: a kormány törvényt sért, amikor eltitkol bizonyos anyagokat, holott az infotörvény értelmében erre nincs ok. Jogi elemzésével szembeszállt a kabinettel, kockáztatta, hogy konfliktusba kerül kollégáival, főleg a gazdasági miniszterrel, sőt egy külföldi befektetővel. Magatartása máshol normálisnak minősülne, a hazai körülmények között azonban példátlan” – indokolta Martin Barto, a Szlovák Biztosító képviselője a bizottság döntését. Lipšic a méltatásra azt felelte: az infotörvény csak lehetőséget teremt, minden a polgárokon múlik. „Hamarosan nyilvánosságra hozzuk a bírók és az ügyészek vagyonbevallását is” – ígérte.

A második helyen Turócszentmárton végzett. Itt színvonalas információs rendszer működik, van városi tévé, kitűnő a honlapjuk, a községházán barátságos hangulatot alakítottak ki, akadálymentesen lehet közlekedni, rengeteg ankétot szerveznek, melyek kiértékelése után újabb változtatásokat hajtanak végre, előzékenyek a polgárokkal szemben, a lakosok ötleteit komolyan veszik. „Mindennek átláthatónak kell lennie! Az embereknek bízniuk kell bennünk, hogy érezzék, nem azért léptünk a politikába, hogy megszedjük magunkat! A jó politikus szerény, készséges, a közért munkálkodik” – mondta a nyitott tenyeret ábrázoló fehér szobor átvétele után Stanislav Bernát polgármester.

Az információk harmadik legjobb barátja Liptószentmiklós, ahol szintén előzékenyek a polgárokkal szemben. A város honlapján létezik egy „mikulásfül” – névtelenül ebbe bárki belesúghatja bánatát, panaszát, észrevételét, a fül pedig gyorsan visszasúgja a megoldást, vagy legalább megvigasztalja, útbaigazítja a polgárt. Ezenkívül a polgármester minden szerdán nyílt napot tart, lényegében nem léteznek fogadóórák. Ha valaki aprósággal, öt perc alatt elintézhető dologgal fordul az önkormányzathoz, nem várakoztatják meg, nem küldik el azzal, hogy jöjjön vissza másnap.

Az információk legádázabb ellensége Brunovce. A település már tavaly is elvitte a negatív pálmát, és idén sem találtak elrettentőbb példát Juraj Močkónál. A polgármester és emberei „krónikus és notórius törvénysértők”, olvasható az alapítvány indoklásában. Például helyi rendelettel az egész infotörvényt megpróbálták megszüntetni, és bár a község több pert veszített, nem változott a hivatalos képviselők hozzáállása. Következetesen eltitkolják a költségvetést, egyetlen befektetéssel sem számolnak el, a községi képviselői-testület tagjainak sem adják oda a testület saját határozatait. A polgármester nem hajlandó elárulni, a falu kasszájából kinek és mire ad pénzt. Močko nem merészkedett el a díjátadásra, a fekete szöges szobrocskát az őt feljelentő Anton Kukla vette át. „Megpróbálom eljuttatni hozzá, de nem tudom, sikerül-e” – tette hozzá. Azért jött el személyesen, hogy felhívja az igazságügyi miniszter figyelmét a falujában tapasztalható áldatlan állapotokra. Szerinte a polgármester kiskirályként uralkodik, s ha ez így megy tovább, Brunovcét jobb lenne lerombolni, mondta elkeseredésében. „Sajnos Szlovákiában szinte semmilyen feltételeket nem kell teljesíteni, amikor valaki polgármesternek jelölteti magát. Elég, ha elvégzi az elemit, tud írni, olvasni, kijárta a kocsmai iskolát, fizetőképes, nem árt, ha gazdag, és képes megvásárolni a szavazatokat. Ha kell, évente feljelentem, hogy az egész ország őt figyelje” – ecsetelte. Már pert is nyert ellene, ám a polgármester az ítéletet figyelmen kívül hagyta. Kuklát megválasztották képviselőnek, s Močko egyszerűen nem engedte meg, hogy betöltse e tisztséget. Kukla alkotmánybírósághoz fordult, a taláros testület két évvel ezelőtt a javára döntött, de a gyakorlatban semmi nem változott.

Brunovce után az oktatásügyi minisztérium következik, amiért nem hajlandó nyilvánosságra hozni javaslatait, például a közoktatási törvény tervezetét. Többszöri firtatásra az érdeklődőknek általában azt válaszolja: a javaslat hamarosan tárcaközi véleményezésre kerül, majd akkor közzéteszik. Csakhogy ez nem ok a titkolódzásra. Lapunknak is voltak negatív „oktatási tapasztalatai”: amikor a magyar egyetemről faggattuk Szigeti László államtitkárt és Albert Sándor képviselőt, nem voltak hajlandók rendelkezésünkre bocsátani az egyetem akkreditációs anyagát,. Amikor pedig a héten a közoktatási törvényről érdeklődtünk, Szigeti László megjegyezte: a jövő héten bocsátják véleményezésre.

A polgári szervezetek szerint a versenynek óriási jelentősége van: erősíti a lakosok jogtudatát, népszerűsíti az információk szabad hozzáférhetéséről szóló törvényt, az egyes intézményeket, községeket pedig fokozatosan a nyilvánosság rendszeres tájékoztatására szoktatja. A versenyt nem nyerheti meg olyan intézmény, mely „csak” betartja az infotörvényt; a győztesnek azt túl is kell szárnyalnia, aktívnak kell lennie, a polgárokat be kell kapcsolni a nyilvános vitákba.

Az infotörvény gyakorlati alkalmazását a polgári szervezetek rendszeresen ellenőrzik, és többször rámutattak: néhány hivatalnoknak, polgármesternek nem tetszik, hogy ami nem titkos, azt az infotörvény értelmében nyilvánosságra kell hozni. Ezért a jogszabályt sok helyen úgy próbálják megkerülni, hogy bizonyos információkat titkosnak minősítenek. Május 1-jétől a hivatalokban erre még több lehetőség van. Addig egy kormányrendelet pontosan meghatározta, milyen típusú információkat lehet titkosítani, az új titokvédelmi törvény értelmében azonban a hivatalok maguk dönthetik el, mi számít titkos aktának. (sza)