Talán az utolsó jó ajánlat érkezik

Az 1991. évi XXV. törvény a kárpótlási jegyet állammal szembeni követelést névértéken megtestesítő, bemutatóra szóló, szabadon forgatható, lejárat nélküli értékpapírként definiálta. Az állam csaknem 1,8 millió határozat alapján, mintegy 140 milliárd forint címletértéket meghaladó kárpótlási jegyet (KPJ) bocsátott ki, az 1991–1997 között meghozott, összesen hat, döntően vagyoni, kisebb részben személyi kárpótlást szabályozó törvény keretében.

A jegyek az első kárpótlási törvény időpontjától, azaz 1991. augusztus 10-től 1994. december 31-ig kamatoztak is, ezért a jegyekre nyomtatott címletérték és a névérték különvált. Míg a címletérték nem változott, a névérték 1994 végéig a kamatozás miatt folyamatosan emelkedett és végül 1000 forintos címletenként 1742 forintot ért el (1995. január 1-jei záróérték). A kárpótlási jegy befogadási árfolyamát az adott időpontban aktuális kamattal növelt érték adta. A KPJ-k tényleges piaci értékét ugyanakkor sokkal inkább a jegyekért felajánlott állami vagyon értéke, a kárpótlási jegy felhasználhatóságának mértéke és az eladás időzítése határozta meg. A jegyeket 1992. december 1-jével vezették be a Budapesti Értéktőzsdére. 1996 végéig a brókercégek még a tőzsdén kívül is kereskedhettek vele, azóta csak magánszerződések keretében, illetve ha értékpapír-forgalmazó is részt vesz a tranzakcióban, akkor tőzsdei ügyletben történhet adásvétel.

A kárpótlási törvény értelmében, az állam által vállalt kötelezettség alapján a kárpótlási jegyek tulajdonosa az alábbi felhasználási módokra jogosult:

az állami vagyon (vagyontárgyak, részvények, üzletrészek) privatizációja során történő vásárlásra,

termőföld megvételére,

állami és önkormányzati tulajdonban lévő lakás megvásárlására,

kárpótlási jegy életjáradékra történő váltására, illetve

E-hitel felvétele esetén a jegyek saját erőként (készpénzként) történő felhasználására.

A privatizációs tranzakciókról általánosságban elmondható, hogy a vagyonkezelő szervezetek kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy mindenekelőtt maguk a kárpótoltak (vagyis a határozattal rendelkező, ún. alanyi kárpótoltak), valamint a kényszerelfogadó intézmények (ilyenek voltak például a földárverések kapcsán a mezőgazdasági szövetkezetek, a lakásprivatizáció miatt az önkormányzatok, a szovjet katonai ingatlanok eladása révén a KVI) kárpótlási jegyeinek felhasználását részesítsék előnyben. Egyes felhasználási lehetőségek elsősorban, illetve csak az alanyi kárpótoltak számára voltak biztosítottak. Ilyen volt a lakás-, vagy a földszerzés, életjáradékra váltás, számos kárpótlási jegy– részvény csere során pedig allokációs előnyt élveztek az alanyi jogú kárpótoltak mindazon befektetőkkel szemben, akik kárpótlási jegyüket a tőzsdén vagy másutt vásárolták, és amelyek így már kárpótlási határozat nélküliek voltak. Ennek nyilvánvaló magyarázata, hogy a kárpótlási törvény szellemében az állam elsősorban a sérelmet szenvedettekkel szemben vállalt kártalanítási kötelezettséget. Mindemellett az állam, különböző technikákkal igyekezett a határainkon túl élők viszonylag egyszerű – esetleg utazás nélkül megoldható – jegyfelhasználását is lehetővé tenni, a költségek lehetőség szerinti minimalizálásával.

A kárpótlási jegy bevonásának legfontosabb eleme a privatizáció volt. Az állami vagyonkezelő privatizációs gyakorlata alapvetően kétféle technikát alkalmazott az állami tulajdonú társaságok részvényeinek értékesítésére: egyrészt a privatizációs pályázatok meghirdetését, másrészt a nyilvános részvény felajánlásokat. Az állam a privatizáció során részvények, üzletrészek, vagyontárgyak eladásával mintegy 74 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyet vont be. Nyilvános kárpótlási jegy–részvény cserék során a mintegy 48 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyért több mint 60 társaság részvényeiből adott el kisebb-nagyobb részesedést. Ezen cégek csaknem harmada a tőzsdére is bevezetésre került, a legismertebb tranzakciók az Antenna Hungária, Aranypók, Danubius, Domus, Egis, Eravis, Globus, Graboplast, Human, Inter-Európa Bank, MOL, OTP, Pannonplast, Pannon Váltó, Pick Szeged, Prímagáz, Soproni Sörgyár vagy a Zalakerámia részvénycseréi voltak. A KPJ életjáradékra történő cseréjével kb. 5 milliárd Ft címletértékű jegyet vontak ki a forgalomból.

A kárpótlási jegy beváltásának fontos kérdése, hogy mekkora az a jegymennyiség, amely még jelenleg beváltásra vár. Mivel az adásvételek követhetetlensége miatt nehéz a tulajdonosok szerinti felmérés, ezért a forgalomban lévő jegyek mennyisége nehezen becsülhető. A Központi Kárrendezési Iroda (KKI) adatai szerint 140 milliárd forintnyi jegy túlnyomó része már visszakerült az államhoz. Szakértők szerint mintegy 7 milliárd forint címletértékű jegy lehet még a piacon, ám ebből le kell vonni az esetlegesen elkallódott, megsemmisült, külföldön lappangó jegyeket, amelyek jelentős nagyságrendet érhetnek el. Más becslések is hasonló eredményre jutottak: a bankokban pihenő KPJ-k (kb 2,5-2,6 milliárd forint), a különböző felhasználások után az egyes kárpótoltaknál maradt pár ezer forintnyi jegyek (összesen kb. 1-1,5 milliárd forint), valamint a szabályozatlanság és az elszámolási hibák miatt jelenleg állítólag hiányzó jegyek mennyisége (kb. 3,5 milliárd Ft) ugyancsak 7-9 milliárd Ft címletértékű KPJ-t ad, ami névértéken mintegy 12-15 milliárd forint lehet.

A kárpótlás lezárásához több lépésnek kell még megtörténnie. Egyrészről az államnak a még forgalomban levő kárpótlási jegyek ellenében vagyont kell felajánlania és a jegyeket be kell vonnia. Ezen túlmenően a kárpótlás lezárását törvényileg kell szabályozni, ami a jelenlegi kárpótlási törvények módosítását jelentené. A kárpótlási folyamat lezárásának nem könnyű feladat, az elmúlt években már többször is terítékre került. Ennek most jelentős lépése lehet az ÁPV Rt. által már beharangozott és jelenleg előkészítés alatt álló kárpótlási jegy – Forrás Rt. részvény csere. E tranzakció méretét az ÁPV Rt. úgy próbálta meghatározni, hogy azzal, a becslések szerint még forgalomban levő teljes kárpótlási jegy mennyiséget képes legyen bevonni. Ezt követően kerülhetne sor a kárpótlás oly vitatott, ám kétségtelenül jelentős horderejű folyamatának lezárására. (ú)

Mi a címlet és mi a névérték?

Az értékpapír névértéke a részvény esetében az alapszabályban meghatározott érték (általában 100 vagy 1000 forint), míg a címletérték, összevont címletek esetében ezek többszöröse (pl.: 5000, 10 000, 100 000 stb. forint is lehet). A kárpótlási jegyek esetében a címletérték ugyanígy lehet 1000, 5000 vagy 10 000 forint, a névérték azonban, mivel a kárpótlási jegyek 1991–94-ig kamatoztak, fokozatosan 1742 forintra emelkedett. (ú)