Szlovákia olcsó helynek számít

A visegrádi országok közül a Lengyelországban a legdrágább a munkaerő. Az itteni átlagbérek megközelítőleg a szlovákiaiak dupláját teszik ki. Csehország és Magyarország nagyjából egy bérszinten van, jócskán megelőzve Szlovákiát. Ugyanakkor a Magyarországon az utóbbi másfél évben végbement változások – a forint nagyban felértékelődött, a minimálbéreket 40 ezerről 50 ezer forintra emelték – már éreztetik (negatív) hatásukat. A magyarországi munkaerő – nemzetközi viszonylatban – jelentős drágulása miatt Budapest az utóbbi másfél évben sokat vesztett versenyképességéből a térség meghatározó gazdaságaival szemben. „Vannak már olcsóbb országok is” – írta a közelmúltban a Welt am Sonntag olyan német vállalkozókat idézve, akik déli szomszédunknál telepedtek le. Ezek elsősorban Románia, vagy Ukrajna iránt érdeklődnek, ahol „magasan motivált, ugyanakkor olcsó munkaerő áll rendelkezésre” (Romániában a bérszínvonal 15 százalékkal alacsonyabb a magyarországinál, Ukrajnában 70 százalékkal). A lap ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a német és a magyar bérszínvonal közötti 1:5 arány még mindig nagy haszonnal kecsegtethet a Magyarországot választó befektetők számára.

MEDDIG ELŐNY AZ OLCSÓ MUNKAERŐ?

Magyar közgazdászok ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetnek, hogy alacsonyabb bérekkel a kelet-európai és az ázsiai olcsóbb telephelyekkel nem lehet hosszú távon versenyezni. S talán nem is érdemes, hiszen az nem megoldás, ha az emberek napi nyolcórás munkával csak annyit keresnek, amennyiből nem tudnak megélni. Ám ennek a komparatív előnynek az elvesztését ellensúlyozni kell(ene), így például a termelés hatékonyságának növelésével. Szakértők egybehangzó véleménye szerint a több szellemi munkát tartalmazó, tehát nagyobb hozzáadott értéket képviselő termelési kultúra meghonosításához elsősorban az oktatás területén kellene előre lépni. Ám ez a befektetés csak hosszú távon térül meg, így látványos eredmény (egy vagy két választási ciklus alatt) nem érhető el.

Szlovákia az elmúlt évtizedben a térség országaitól eltérő gazdaságpolitikát folytatott. A Mečiar-kormány felelőtlen politikája okolható azzal, hogy míg a környező országokba dollármilliárdnyi mennyiségben özönlött a külföldi befektetés; és ezáltal később beindult a gazdasági növekedéssel egybekötött bér- és életszínvonal-növekedés, addig a szlovák gazdaságba beáramló külföldi tőke sohasem haladta meg a néhányszáz millió dollárt. Szlovákia jócskán lemaradt a zöldmezős befektetések területén is, de ez a hátrány szakértői becslések szerint még behozható.

MILYEN LESZ AZ EU A BŐVÜLÉS UTÁN?

Szakértői becslések szerint az Európai Unió bővülése után a feldolgozóipar keletebbre költözik. (Ezért is javasolják a gazdasági tanácsadók olyan vállalatok részvényeinek megvásárlását, amelyek profitálhatnak a szabad tőke- és munkaerő-áramlásból.) A fiatal kelet-európaiak Nyugat felé vándorlása kiválthatja a munkaintenzív iparágak – így a szállodaipar, vendéglátás, építőipar – fellendülését, ugyanakkor ahogy a keletiek Nyugatra vándorolnak, úgy fizet majd a szolgáltató ágazat alacsonyabb béreket. A hirtelen megnövekedett olcsó munkaerő-kínálatnak köszönhetően e cégek bérköltségei drasztikusan csökkenni, nyereségük pedig növekedni fog. Mindebből még a légitársaságok is jól profitálnak, hisz valakinek haza kell majd repítenie például karácsonyra Krakkóba a Nyugaton dolgozó lengyeleket. Szakértők szerint a hatalmasra duzzadt Európai Unióban a munkaerő- és tőkeáramlás elsősorban a szegény kelet-európaiak és a gazdag nyugatiak számára lesz előnyös, míg a nyugati munkásosztály egyértelműen rosszul jár.

HA A BÉREINK UNIÓS SZINTRE NŐNEK

Úgy tűnik, ma még az összes visegrádi országban nyitott kérdés, hogy a bérköltségek növekedése, illetve fokozatos kiegyenlítődése esetén milyen lesz a térség tőkevonzó képessége. Egyes elképzelések szerint az EU is rádöbben, hogy a Távol-Keletről vámmentesen Európára olcsó zúduló áruk ellen védeni kell a belső piacot. Ebben az esetben a csatlakozás után sem kell a termelő tevékenységek jelentős csökkenésével számolni. Ha nem ez a forgatókönyv valósul meg, még a jelenleginél is intenzívebben kell bekapcsolódni a úgynevezett „helyi igényekre szabott termelésbe”, illetve az olyan gyártási folyamatokba, ahol az uniós piacok közelsége még a megnövekedett költségszinten is rentábilissá teszi a hazai termelést. (gyor, hm, Fn)

Egy kiló kenyér ára

Egy hamburgerért 15 percet kell dolgozni Luxembourgban, 82 percet Budapesten, a többi nyugat-európai városban 16–21 perc közötti munkával kereshető meg a gyorséttermi szendvics ára. Kivétel Helsinki és Lisszabon, ahol 25, illetve 32 percnyi munka szükséges ehhez. Mások az arányok az egy kilogramm kenyér megvásárlásához szükséges munkavégzésnél. A legkevesebbet, 6 percnyi munkát Londonban kell teljesíteni ehhez, Budapesten 25 perc, Milánóban 22, Stockholmban 18, Párizsban 17, de Helsinkiben 28 perc munka szükséges. (MH)