Padlógázzal a visszaesés ellen

Alan Greenspan, az amerikai szövetségi jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) elnöke már valóságos egyszemélyes intézménynek számít az Egyesült Államokban. Az USA egyik legbefolyásosabb emberének tartják. Több mint másfél évtizede áll a Fed élén, és elnökösködése alatt élte az amerikai gazdaság történetének leghosszabb, több mint 10 éves, töretlen növekedési ciklusát (1991–2001). Greenspan és a Fed igazgatótanácsa irányítja a monetáris politikát. Ez abból áll, hogy a jegybank meghatározza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, valamint az alapkamatok szintjét. Ezen jegybanki alapkamat függvénye, hogy a kereskedelmi bankok milyen kamatokkal adnak kölcsönt ügyfeleiknek, a vállalatoknak és magánszemélyeknek. Az, hogy az amerikai gazdaság a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő visszaesés után újra növekedni kezdett, főleg a Fed és Greenspan érdeme. A Fed, látva az USA bruttó hazai össztermékének (GDP) lassuló növekedését, majd visszaesését, 2000 végétől, az akkori 6,5%-ról fokozatosan csökkentette az irányadó kamatot a jelenlegi 1,25%-ra. Ez a kamatcsökkentés párosult a Bush-kormányzat fokozatos adócsökkentésével. ĺgy a polgároknak több pénz maradt a zsebükben és olcsóbban kölcsönözhettek (a jegybanki kamatcsökkentést követte a kereskedelmi bankok kamatcsökkentése). Ez oda vezetett, hogy 2001 és 2002 szeptembere között több mint 7%-kal emelkedett a lakossági fogyasztás. Az ingatlanpiacon például valóságos lakásépítési boom zajlik. Mivel a jegybanki alapkamatok 40 éves minimumon vannak, így a bankok által kínált hosszú távú jelzáloghitelek kamata is minimális. A növekvő ingatlanárak mellett nem meglepő, hogy sok amerikai család döntött lakásvásárlás vagy házépítés mellett. Az újrainduló gazdasági növekedésnek a másik lökést a kormányzati kiadások emelkedése adta. A terrorellenes háború keretében az amerikai hadiköltségvetést a legnagyobb mértékben emelték Reagan elnök nyolcvanas évekbeli csillagháborús programja óta. Eközben az amerikai kivitel stagnált vagy csökkent, akárcsak az amerikai vállalatok beruházásai. Az USA gyenge exportteljesítménye a világgazdaság rendkívül lassú növekedésével magyarázható. Az, hogy az USA bruttó hazai terméke 2002 harmadik negyedévében az előző év azonos időszakához képest 3,1%-kal növekedett, csakis a növekvő lakossági fogyasztásnak és kormányzati kiadásoknak köszönhető. Az amerikai gazdaságot a Fed monetáris politikája és a kormány költségvetési politikája rántotta ki a recesszióból. Ennek tudatában meglepő, hogy Alan Greenspan 2001 júliusában mégis azt mondta az amerikai honatyáknak, hogy véleménye szerint a monetáris és fiskális politika nem tudja megszüntetni a gazdasági ciklusokat, vagyis azt, hogy növekedési és visszaesési periódusok váltogassák egymást egy ország életében. Greenspan öreg gazdasági gurunak számít, tudja, mit beszél. Tisztában van azzal, hogy az USA gazdasági teljesítményének növekedése jórészt az ország hatalmas belső piacától, azon belül is kétharmad részt a lakossági fogyasztástól függ. Greenspannak látnia kell azt is, hogy a lakossági megtakarítások történelmi mélyponton vannak, az amerikai átlagpolgár alig spórol valamit megkeresett pénzéből. Sőt hosszú évek óta az amerikai háztartások több pénzt költenek el, mint amennyit megkeresnek, és nő az eladósodottságuk. Márpedig hosszú távon nem tartható az a folyamat, hogy a lakossági fogyasztás gyorsabban emelkedik a jövedelmeknél. A növekvő munkanélküliség (jelenleg 5,7%) további emelkedése vagy egy esetleges Irak elleni háború visszariaszthatja az embereket a költekezéstől, nőhetnek a megtakarítások és csökkenhet a lakossági fogyasztás. Ez egy csapásra megakaszthatná a gazdasági növekedést. Ekkor a jegybank nem tehetne mást, mint újra kamatot csökkentene. Csakhogy az 1,25%-os kamatláb már így is nagyon alacsony, 40 éves történelmi minimumot jelent, nincs jelentős tér további csökkentésére (nulla alá nem lehet menni). ĺgy a Fed és Greenspan könnyen Don Quijote szerepében találhatja magát, és eredménytelenül harcolhat a recesszió ellen, akárcsak annak idején a spanyol lovag a szélmalmok ellen. Bár Greenspant sokan gazdasági mágusnak tartják, ő tisztában van vele, hogy a monetáris politika nem varázspálca, az emberi természetet aligha tudja megváltoztatni. Ha az USA lakossága visszafogja a költekezést, és megáll a fogyasztás növekedése, akkor vége a gazdasági növekedésnek is, ez ellen pedig nincs varázsszer.

A vártnál jobb az amerikai GDP

Washington. Az amerikai kereskedelmi minisztérium szerint az USA gazdasága éves szinten 4%-kal bővült az év harmadik negyedében; az elemzők csak 3,8%-os növekedést várak. A harmadik negyedévi felfokozott vásárlási kedv az év végére visszaesett. A GM és más autógyártók diszkontáron is nehezebben találnak vevőt. A fogyasztás csökkenésével magyarázzák, hogy az utolsó negyedévben a GDP növekedési üteme 1,6%-ra eshet vissza. A közgazdászok előrejelzése alapján azonban az idei éves növekedés így is 2,3%, míg jövőre 2,8% lehet. (MTI)