Mit fog hozni az euró?

Ha a kormány jól sáfárkodik az euró nyújtotta lehetőségekkel, akkor Szlovákia a felemelkedés útjára léphet


Pesszimista forgatókönyv

Ha beigazolódik a kormánnyal kapcsolatos félelmek jó része, akkor könnyen a közös pénz bevezetésének negatív hatásai kerekedhetnek felül. Ez főleg a populista, a mások hibájából nem tanuló, a rövid távú politikai haszonra koncentráló, fenntarthatatlan gazdaságpolitikának lesz a következménye.
A borúlátó prófécia abból indul ki, hogy a kormány az ország fő exportpiacait sújtó recesszió okozta gazdasági lefékeződést megpróbálja állami túlköltekezés vezérelte keresletélénkítéssel ellensúlyozni. 2009-ben ezért az államháztartási hiány jelentősen meghaladja a tervben szereplő (a bruttó hazai össztermék mintegy 2 százalékának megfelelő) szintet, és a 2010-es választási évben tovább mélyül, mivel a kormánykoalíció a hatalom megtartása érdekében nagy osztogatást rendez. A Fico-kabinet mértéktelen populizmusa már nemcsak a jelszavak szintjén, hanem a gazdaságpolitikában is teljesen érvényesülni fog, a kormány végleg elereszti a fiskális gyeplőt.
Emellett a politikai vezetés -népszerűségét segítendő - a választások előtt jelentősen megemeli a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket. Erre a szakszervezetek is nagyobb bérkövetelésekkel állnak elő a magánszférában. Mivel a kormány folyton a nagytőkét támadja, és hangsúlyozza, hogy az egyszerű dolgozókat pártolja, ezért a bérkövetelések mellé áll. A fizetések növekedése így jóval meghaladja a termelékenység javulását. A kormányzati túlköltekezés és a gyors béremelkedés megemeli az árnövekedés ütemét, a szlovákiai infláció az eurózóna átlagánál jelentősen magasabb lesz. Ez az országban gyártott termékek versenyképességének fokozatos erodálódásához vezethet. Áruk gyorsabban nő majd, mint a konkurens országokban, de ezt már nem lehet a szlovák fizetőeszköz leértékelésével orvosolni, hisz bevezettük az eurót. Szlovákia így nem tudja igazán kihasználni az euróbevezetés okozta előnyöket (az árfolyamkockázat és tranzakciós költségek megszűnése) a külföldi beruházások becsalogatásában. A kormányzati túlköltekezés miatt nő a költségvetési hiány és az államadósság, azaz romlik a belső egyensúly, és emellett a behozatal is gyorsabban nő majd a kivitelnél, romlik a külső egyensúly is. Ikerdeficit (az államháztartás és a külkereskedelem párhuzamos hiánya) alakul ki. Az egyensúly felborul, a növekedés fenntarthatatlanná válik.
Az eurózóna átlagánál magasabb infláció és az átlaghoz közeli kamatok kombinációja oda vezet, hogy Szlovákiában nem éri meg bankszámlán takarékoskodni (mert a kamat kisebb lesz az inflációnál), de megéri olcsó hitelt felvenni. Ezért a lakosság nyakló nélkül vesz fel fogyasztási és jelzálogkölcsönöket. A kormány nem okul a külföldi ingatlanpiaci és hitelválság negatív példáiból, népszerűségét féltve nem avatkozik közbe. Így az olcsó hitelek által fűtött építkezési láz bontakozik ki, az ingatlanok piacán újabb szédítő áremelkedés várható, ami tovább emeli az amúgy is magas inflációt. A folyamat végén az ingatlanpiaci lufi kidurran, áresés, majd az eladósodott háztartások tömeges fizetésképtelensége következik, ez erőteljesen megingatja a bankrendszert, amely komoly állami (az államadósságot nagyban tovább emelő) mentőöveket tesz szükségszerűvé.
Az euró bevezetése ellenére megakad Szlovákia gyors gazdasági felzárkózása az uniós átlaghoz, az ország elveszti versenyképességét, eladósodik, a stagnálás állapotába kerül, és lemarad versenytársaihoz képest. Az ilyen gondok egy monetáris unión belül csak kemény megszorításokkal és fájdalmas strukturális reformokkal orvosolhatóak, ezek népszerűtlensége miatt azonban a kormány halogatni fogja az intézkedéseket, az egy helyben topogás évekig elhúzódhat.

Rózsaszín forgatókönyv

Ha minden jól megy, 2009-től a közös pénz bevezetésének pozitív hatásai kerekednek felül. Ez főleg a kormány megfontolt, a körülményekhez igazított, a hosszú távú érdekeket szem előtt tartó, fenntartható növekedést biztosító gazdaságpolitikájának lesz a következménye. Az optimista előrejelzés abból indul ki, hogy a kormány a fiskális, vagyis költségvetési politika tekintetében mértéktartó lesz. 2009-ben legalább a tervezett szint környékén (a bruttó nemzeti termék mintegy 2%-ának megfelelő értéken) tartja az államháztartási hiányt, ami 2010-ben sem fog jelentősen emelkedni. Sem a fő exportpiacokat sújtó recesszió miatt Szlovákiában lefékeződő gazdasági növekedés, sem a 2010-es választások nem vezetnek oda, hogy a kormány elereszti a fiskális gyeplőt és nyakló nélküli túlköltekezésbe kezd. Marad tehát a Fico-kabinet első két évére jellemző kétarcúság: a mértéktelen populizmus a retorikában és a mértékletes költségvetési osztogatás. Emellett a kormány arra is ügyel, hogy a közalkalmazotti bérek ne emelkedjenek túl gyors tempóban, és hat a szakszervezetekre is, hogy ők se álljanak elő túlzott bérkövetelésekkel. Így elérhető, hogy a fizetések növekedése nem haladja meg (jelentősen) a munkatermelékenység emelkedését. Mivel a visszafogott állami költekezés és a produktivitás változásához igazított bérnövekedés nem vezet túlzott áremelkedéshez, ezért az infláció sem fog jelentősen eltérni az eurót használó országok átlagától. Az esetleges többletinflációt a termelékenység javulásában megmutatkozó hasonló többlet fogja kísérni, így nem romlik a kulcsfontosságú, szinte kizárólag exportra termelő szlovákiai iparágak versenyképessége. Az euró bevezetésével kapcsolatos helyzeti előny a visegrádi szomszédokkal szemben (az árfolyamingadozás okozta kockázat és a tranzakciós költségek megszűnése) oda vezet, hogy Szlovákia továbbra is fontos célpontja marad a külföldi befektetőknek. Így folytatódik az országnak az uniós átlaghoz, de a szomszédokhoz képest is gyorsabb gazdasági növekedése és gyors felzárkózása a fejlett nyugati országokhoz. A növekedés továbbra is kiegyensúlyozott és fenntartható marad, az egyensúlymutatók tovább javulnak, vagy legalább nem romlanak látványosan.
A kormány a külföldi ingatlanpiacok kidurranásából, és az ezzel összefüggő hitelpiaci válságból levonja a tanulságokat, és megelőzi, hogy Szlovákiában is hasonló helyzet alakuljon ki. A fiskális szigor meg a visszafogott, a termelékenységhez igazított bérnövekedés miatt a szlovákiai infláció egyébként sem lesz jelentősen különböző az eurózóna átlagától, így nem áll fenn az a komoly veszély, hogy nem éri meg (a bankszámlákon) spórolni és megéri olcsó hitelt felvenni. A kormány emellett különböző szabályozási eszközöket is bevet, hogy elkerülje a balti országok csapdahelyzetét, ügyel arra, hogy az ingatlanpiacon ne alakuljon ki az olcsó jelzáloghitelek tömeges felvételével előidézett építkezési és árnövekedési lufi, amely az inflációt is jelentősen megemeli. Így elkerülhető a lufi kidurranását követő áresés, a gazdaság drasztikus lefékeződése, és a hitelt felvevők meg a kölcsönző bankok jelentős részének fizetésképtelensége, amely költséges állami mentőakciót tesz szükségessé.
Az euró bevezetésének pozitív hatásai révén is folytatódik Szlovákia gyors felzárkózása az uniós átlaghoz, a gazdasági termelés és az életszínvonal tekintetében egyaránt, a közös pénz használata nem okoz komolyabb megrázkódtatásokat. Az euró révén a világválság lecsengését követően növekedhet az ország kivitele, így valóra válhat az a prognózis, amely szerint a nyitott gazdaságú országokban az uniós közös fizetőeszköz éves szinten 0,5-0,7 százalékkal gyorsíthatja a gazdasági növekedés ütemét.