Miért drágák a hazai bankok?

A hivatal elismeri a vizsgálódás tényét, azonban nem hajlandó kommentálni azt, ezért nem világos, a bankok működésének melyik időszakát vette górcső alá.

A bankok esetleges kartellszerződését már az év elején felvetette Ivan Mikloš pénzügyminiszter, talán részben ezért is a hivatal vizsgálódni kezdett az ügyben. „Vizsgálódásunk kiemelt tárgya a kezelési díjak és a hitelkamatok alakulása” – nyilatkozta a Sme lapnak Alena Sedláková szóvivő, hozzátéve: az ügy kivizsgálásának lezártáig több információt nem nyújtanak.

A hazai kereskedelmi bankok újra pompásan teljesítenek, döntően a 2010 második felétől meglódult jelzáloghitel-folyósításnak. 2011 első felében az összesített adózás utáni nyereségük elérte a 431 millió eurót, ami 80 százalékkal több a 2010 hasonló időszakában mért profitnál. Egy év leforgása alatt a kezelési költségekből befolyó bevétel ugyan csak 4,7 százalékkal emelkedett, viszont a végösszeg így is 227,4 millió eurót tesz ki, ami a nyereség több mint 50 százalékának felel meg. A pénzintézetek májustól fokozatosan felfelé srófolják a díjaikat. Konkrétan júliusban a ČSOB és a Szlovák Takarékpénztár emelte néhány tételét, augusztustól pedig az OTP Bank és az Általános Hitelbank (VÚB) változtatta meg tarifáit – az utóbbi valamennyi, ún. flexihitel számlavezetési díját emelte 2 euróról 2,50 euróra. A drágulási hullám szeptemberben sem törik meg, ám a növekvő díjakról az ügyfél döntően csak utólag értesül, esetleg akkor, ha személyesen felkeresi a bankfiókját.

A magas kezelési díjtételek témája búvópatakként tér vissza, hiszen már a Fico-kormány is ostorozta a pénzintézeteket. A Smer javasolta a bankadó bevezetését, amit Ivan Mikloš pénzügyminiszter egy időben felkarolt, ám a 2012-es állami költségvetés jelenlegi koncepciójában ez mégsem szerepel. „Az árak megváltoztatásakor a bankok nem egyszer 30 oldalas jegyzéket tesznek közzé, és az ügyfél csak nagyon nehezen bogarássza ki, hogy mi változott meg és mi nem” – magyarázta Maroš Ovčarik, a www.financnahitparada.sk hírportál szakértője a Smenek. A díjszabások egybevetése azt mutatja, hogy a döntően külföldi kézben levő szlovákiai bankok valóban nem tartoznak az olcsók közé, viszont a tarifák terén gyakorlatilag mindig alacsonyabb árat állapítanak meg, mint abban az országban, ahol az anyabank székel. A képhez hozzátartozik, hogy a hazai pénzintézetek a 2008-ban kirobbant világválság idején nem szorultak mentőövre. Ahogyan Jozef Makúch, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke mondta tegnap, az ügyfelek pénze valamennyi bankban biztonságban van, mivel az intézmények tőkeerősek és megfelelően működnek. (Sme, só)