Mi a gond a földtörvénnyel?

Az európai integráció motorja, mint tudjuk, a négy alapszabadság: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlása. Azonban a 2004 májusában az Európai Unióhoz csatlakozó államokban, köztük Szlovákiában is, sokkal alacsonyabbak voltak a földárak és a vásárlóerő, mint a már uniós tagországokban. Így fennállt a veszélye annak, hogy a csatlakozó államokban fekvő mezőgazdasági földek adásvételének azonnali és teljes liberalizációja piaci zavarokat von maga után, és teret ad a termőfölddel kapcsolatos spekulatív ügyleteknek. Ezért az érintett kelet-európai államokkal kötött csatlakozási szerződésekben a területükön fekvő mezőgazdasági területekre vonatkozólag átmenetileg korlátozták a személyek és a tőke szabad (be)áramlását. Ezáltal a más tagállamokból származó – az átmeneti tilalmat élvező tagállamban nem letelepedett, bejegyzett, fiókteleppel vagy képviselettel ott nem rendelkező – magán- és jogi személyek az új tagállamokban nem szerezhettek mezőgazdasági földterületet. Legalábbis közvetlenül nem. Az átmeneti időszak deklarált fő célja az volt, hogy az egységes piac bevezetésének és a közös agrárpolitikára való áttérésnek a kezdetén megőrizzék az újdonsült tagállamokban a mezőgazdasági tevékenységek társadalmi-gazdasági feltételeit. Hogy ne rugaszkodjanak el hirtelen a földárak és az agrárszektorban jártas osztrák, holland, olasz, dán stb. befektetők ne rohamozzák meg a keleti piacokat és vásárolják fel az ottani földeket. Az átmeneti időszakra azért is szükség volt, hogy e posztkommunista államokban még a vásárlási tilalom feloldása előtt lefolyhassanak a földekkel kapcsolatos kárpótlási és privatizációs folyamatok. A csatlakozási szerződés szerint az átmeneti időszak hét évre szólt, de az új tagállamok további három évre kérhették a korlátozások kiterjesztését. E lehetőséggel Szlovákia is élt – az átmeneti időszak 2014. április 30-án járt le. Addigra az új tagállamoknak összhangba kellett (volna) hozniuk a nemzeti jogrendjüket az uniós tagsággal járó feltételekkel – tehát a közös piacon belül szavatolniuk kellett (volna) a személyek szabad letelepedésének jogát és a tőke szabad mozgását, ahogy azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikke és 4. fejezete garantálja. Ezzel szemben pl. Szlovákiában az előző Fico-kormány idején hozott 140/2014-es számú mezőgazdasági földterület megszerzéséről szóló törvény (zákon o nadobúdaní vlastníctva poľnohospodárskeho pozemku) 4. paragrafusának 4. bekezdése (sok más megszorítás mellett) egy olyan feltételt is tartalmaz, hogy mezőgazdasági földterületet csak a Szlovákia területén legalább tíz éve állandó lakhellyel rendelkező magánszemély/székhellyel rendelkező jogi személy szerezhet. A Szlovákia elleni kötelezettségszegési eljárás már a második szakaszába lépett: a bizottság 2016. május 26-án indoklással ellátott véleményben kifejtette, miért gondolja úgy, hogy Szlovákia uniós jogot sért. Szlovákiának e naptól számítva két hónapja van arra, hogy jogrendjét összhangba hozza az uniós szabályozással vagy eloszlassa a kételyeket. Ha ez nem sikerül, a bizottság az Európai Unió bírósága elé terjesztheti az ügyet. A tájékoztatás nem minősül jogi tanácsnak. Veszelei Viktória jogász