Kiváltságos családi gazdaságok

Jakab István: „Eredetileg 5-10 ezres nagyságrendben gondolkodtunk, de az első hetek tapasztalatai alapján azt hiszem, hogy ennek többszörösét, az 50-60 ezres nagyságrendet is elérheti a regisztrált családi gazdálkodók száma.”Vas Gyula felvételeElnök úr, tulajdonképpen miért kellett megalkotni ezt a jogszabályt?

Az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk versenyképes családi gazdaságok kialakítását, a még mindig sok helyen tisztázatlan tulajdoni viszonyok rendezését, a termőfölddel való spekuláció visszaszorítását és a termő-földforgalom élénkítését tette szükségessé. A mezőgazdaság helyzetét megszilárdító törvénycsomag első része a Nemzeti Földalapról szóló jogszabály, amelynek egyik fő célja a korszerű birtokszerkezet kialakításának elő-mozdítása volt. Ezt követte a termőföldről szóló, 1994-ből származó törvény módosítása, amely már meghatározta a családi gazdaság fogalmát, és így jogszabályi lehetőséget biztosított a családi összefogáson alapuló gazdaságok létrehozására, valamint kiemelt támogatásukra. A törvénycsomag harmadik tagja a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló jogszabály módosítása volt.Mit ért a törvény családi gazdaság alatt, illetve milyen kritériumoknak kell megfelelnie?

A családi gazdaság egy új, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma. A család tagjai megállapodnak egymással abban, hogy ki mekkora termőföldet és vagyontárgyat visz a közös gazdaságba, és milyen arányban veszi ki részét a munkából. Véleményem szerint a program nagy előnye, hogy a családot vagyonközösségben is egyesíti, amely így versenyképes birtokot tud kialakítani. Egy személynek, akit családi gazdálkodónak nevezünk, hivatásszerűen kell foglalkoznia a mezőgazdasági termeléssel, legalább középfokú szakirányú végzettséggel és az adott településen három éve bejelentett tartós lakhellyel kell rendelkeznie. Ő érvényesíti a jogokat és vállalja a kötelezettségeket. A családi gazdaság tagjai egyébként a családi gazdálkodó, annak házastársa, élettársa, gyermeke, unokája és szülője lehet. A családi gazdaság bejegyzésére vonatkozó kérvényt a megyei földművelésügyi hivatal bírálja el.Milyen előnyökkel jár a családi gazdaság státus?

A családi gazdaságok, amelyek legfeljebb 300 hektárnyi saját vagy bérelt területet művelhetnek, kiemelt támogatásban részesülnek. Termőföldvásárlás esetén a családi gazdálkodó saját erő nélkül is a vételár 100 százalékáig terjedő, legalább 10 éves, legfeljebb 20 éves futamidejű hitelt vehet igénybe, miközben egyéves tőketörlesztési türelmi időt kap. Fedezetként maga a termőföld szolgál. Száz hektáros nagyságig történő vásárlás esetén egyáltalán nem számolnak fel hitelkamatot, 100 és 300 hektár között pedig 50 százalékos a kamattámogatás. Ez azt jelenti, hogy a 7 százalékot kitevő teljes hiteldíj – ami már magában foglalja a kamatot, a kezelési költséget és az állami garancia díját is – felét az állam átvállalja. A hitel összege 1 és 300 millió forint között mozog. A családi gazdálkodó a telephely megvásárlásához, létesítéséhez, korszerűsítéséhez, szőlő- és gyümölcsösültetvény telepítéséhez, új mezőgazdasági gép beszerzéséhez a vételár, illetve a beruházási költségek 75 százalékáig terjedő kedvezményes kamatozású hitelt vehet igénybe, ugyancsak egyéves tőketörlesztési türelmi idővel. De említhetném a földalapú támogatást is, amely a többi gazdálkodónál 8000, a családi gazdaságok esetében pedig 8000+8000 forint. Egy fontos dolgot azonban meg kell jegyeznem: ezek a kiemelt támogatások csak a MAGOSZ írásbeli ajánlásával igényelhetők. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert a múltban gyakran előfordult, hogy az állami támogatás igénybevétele során a kérvényben feltüntetett adatok nem fedték a valóságot. Elejét szeretnénk venni a visszaéléséknek, ne fordulhasson elő, hogy például a valóságban 800-1000 hektáron gazdálkodó személy családi gazdálkodónak tüntesse fel magát.Mekkora érdeklődésre számítanak a gazdálkodók részéről?

Eredetileg 5-10 ezres nagyságrendben gondolkodtunk, de az első hetek tapasztalatai alapján azt hiszem, hogy ennek többszörösét, az 50-60 ezres nagyságrendet is elérheti a regisztrált családi gazdálkodók száma. Jó esetben a termőföldnek akár a felét is ők művelik majd. A már említett támogatásokon kívül ehhez mindenképpen hozzájárul az a tény is, hogy azoknak, akik a családi gazdaságoknak adják el termőföldjüket, nem kell forrásadót fizetniük.Mi lesz a következő lépés?

Megtörtént a szerkezetátalakítás, amelyet nagyon komoly előrelépésnek tartok, most pedig már a termelő-értékesítő szervezetek, gazdaszövetkezetek kialakításán dolgozunk. Az hiszem, a szlovákiai polgároknak is tudomásuk van róla, hogy Magyarországon a kormány felvásárolta a termelőszövetkezetek külső üzletrész-tulajdonosainak üzletrészét, mégpedig az 1992. évi névértéken. Most folyik a nyugdíjas tagoktól, illetve a felszámolás és csőd alatt álló szövetkezetek tagjaitól a felvásárlás. Erre a célra összesen 60 milliárd forintot fordít az állam, eddig ennek körülbelül egyharmadát fizették ki. Ennek az állam által felvásárolt vagyonnak azonban a településeken élő gazdálkodókat kell szolgálnia, mégpedig az önkéntes, egyérdekűség alapján szövetkező gazdák támogatása révén. Vagyis beszerző, értékesítő és szolgáltató szövetkezeteket kell létrehozni, amelyek egységes, erős félként léphetnek fel kereskedelmi partnereikkel szemben. Ezáltal kedvező pozícióból tárgyalhatnak például az árakról.Elnök úr, Ön miként vélekedik az Európai Bizottság nemrég közétett javaslatáról, miszerint a csatlakozó országok termelői csupán negyedét kapnák annak a támogatásnak, amelyet az EU-tagországok termelői kapnak?

Sem a gazdálkodás, sem az üzlet nem szimpátia vagy ellenszenv kérdése. Az uniós csatlakozás üzlet, mind az EU, mind a csatlakozni kívánó országok számára. Egy üzlet pedig akkor jó, ha mindkét fél számára előnyös. A csatlakozási tárgyalások során az egész struktúrát át kell tekinteni, biztosítani kell a kapcsolódó képességet, minden jogszabályt harmonizálni kell, hozzá kell szoknunk, hogy az Európai Unióban egyféleképpen mérik a minőséget, és gazdaságilag eltűnnek a határok. Most elhangzottak bizonyos számok, de tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt még azt mondták az illetékesek, hogy egy fillér támogatást sem kapnak a csatlakozni kívánók. Ahhoz képest már javult a helyzet, ám ez nem azt jelenti, hogy már elégedettek lehetünk. Sőt, visszautasítjuk ezt a megközelítést, mi kizárólag az egyenlő elbánás elvét tartjuk elfogadhatónak. Addig kell folytatni tehát a tárgyalásokat, amíg el nem érjük, hogy a csatlakozó államok és a tagországok gazdálkodói ugyanazon szintű támogatásban részesülnek. Az persze nem biztos, hogy ugyanazon jogcímen kapjuk majd a támogatást, de nem a forrás a meghatározó, hanem az egyenlő elbírálás elve. Az Unió, amennyiben tartja magát a római szerződéshez, nem is tehet mást.