Kelendő lesz a gabona és a repce

A kelet-közép-európai agrártermelők profitálhatnak az uniós csatlakozásból, és egy-két éven belül látványosan növelhetik cégeik teljesítőképességét. Feltéve, ha a mezőgazdaságban az Európai Unió 15 tagállamához hasonlóan véghezviszik az alapvető szerkezetváltást, és az agrártermelést profi szinten végzik, irányítják majd. Azaz szakosodnak, befektetésekkel javítják termesztési technikájukat és növelik termelékenységüket. Nagyjából így lehetne összefoglalni tekintélyes nyugat-európai agrárszakértők véleményét arról, hogy mit hoz az Európai Unió május 1-jei kibővítése a csatlakozó országok agrártermelőire nézve.

Lassú szerkezetváltás

A szerkezetváltás természetesen nem egyik napról a másikra valósul meg, s voltaképpen Európa nyugati felében sem zárult le még teljesen. Claus Illing, a BASF európai növényvédelmi üzletegységének vezetője példaként Németországot hozta fel, ahol becslése szerint 2008–2010-ig mindössze 450 agrárvállalkozás marad, s ezek művelik majd az ország agrárterültének mintegy 78–80 százalékát. A tíz újonnan csatlakozó országban az agrártermelés rendkívül heterogén. Amíg például Lengyelországban az 1-2 hektáros kisgazdaságok dominálnak (300 ezerre tehető olyan mezőgazdasági üzemeknek a száma, amelyek egyáltalán nem foglalkoznak termeléssel), addig Csehországban vagy Szlovákiában a nagyüzemi gazdálkodási mód maradt fenn, ami az elkövetkezendő időszakban akár helyzeti előnyt is jelenthet számunkra a többi most csatlakozó országhoz viszonyítva.

Stratégiai növények

Szakértők egybehangzó véleménye szerint Európában a gabonának és a repcének van a legjobb lehetősége és kilátása a jövedelmezőség és a termesztési adottságok terén. Claus Illing úgy fogalmazott, „sehol másutt nem lehet a gabonát jobban termeszteni, mint Európában, s ezt a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretében folytatott tárgyalásokon is figyelembe kell venni”. A gabona a jelenlegi EU-ban és a kibővített, 25 tagú EU-ban egyaránt dominál, az összes termesztett növény vetésterületének megközelítőleg egynegyedét teszi ki. A Coceral 2004-es piaci előrejelzése szerint a társult országokban a legnagyobb kitermelés-növekedés idén Lengyelországban (11%-os) és Magyarországon (27%-os) várható. ĺgy a tizek a tavalyi 44,8 millió tonnát túlszárnyalva idén 52,8 millió tonna gabonát takaríthatnak be, 263,3 millió tonnára növelve ezzel a kibővített unió gabonatermelését. E mennyiségből a lágybúza 117,3 millió tonnát tesz ki, ami a világkitermelés több mint egyhatoda.

Amíg tehát Európának gabonából exportra is futja, addig az olajosokat importálja, sőt az olajos magvak világpiacán a legnagyobb importőr, nagyrészt szóját vásárolva. A repce termesztési területét az öreg kontinensen egyenesen meg kellene duplázni ahhoz, hogy Európa, pontosabban az Európai Unió eleget tudjon tenni a biodízel programból eredő kötelezettségeinek, azaz 2005-ig 2%-ra emelje a repceolajat tartalmazó biodízel motorbenzinhez viszonyított arányát, 2010-ig pedig 5,75%-ra. Ha e fontos olajnövény termesztési területének növelésére nem kerül sor, importból kell azt pótolni. Hogy miért borsódzik ettől az európai agrárközgazdászok háta, arra Jan Peters német újságíró, az Oster Dow Jones és a Reuters hírügynökség munkatársa mutatott rá: a napraforgó és a repce világpiaci ára az elmúlt másfél évben megduplázódott. Az olajosok iránti kereslet, főleg a legnépesebb ázsiai ország részéről, ugrásszerűen növekszik. (Kína a populációs robbanás miatt évente pluszként annyi szóját kénytelen importálni, amennyit repcéből Németország egy év alatt kitermel, azaz 3,5 millió tonnát.)

Félnek Kelet-Európától

Az olajosok növekvő világpiaci ára csak egy szempont, amely az EU-15-ök agrárstratégáit gondolkodásra készteti. A tekintélyes hírügynökségek német tudósítója nem rejtette véka alá, hogy az EU-15-et aggodalom tölti be, amiért Kelet-Európában olcsóbban lehet előállítani e (leendő) sikernövényeket. A tizenötökben máris felerősödtek azok a hangok, miszerint a repce túl jó és túl drága alapanyag ahhoz, hogy motorbenzinbe adagolva égessék el. Szerintük inkább az európai piacon feleslegként megjelenő rozsból, búzából, kukoricából, cukorrépából kell bioetanolt gyártani, amit azután a gépjármű-üzemanyaghoz adagolnának. S hogy immár nemcsak akadémiai vitáról van szó, azt az is igazolja, hogy Németországban gomba módra építik a nagykapacitású feldolgozó egységeket, amelyek bioetanol-alapanyagot gyártanak majd – mondta Peters.

Bárhogy alakul is a helyzet, a repcét és a gabonát a hagyományos (élelmezési célú) felhasználáson túl a nem is olyan távoli jövőben bioetanol-alapanyagként is hasznosítják majd, miközben a keletkező utóterméket takarmányként használnák fel. A jövőben pedig a minőségi gabona szerepe a jelenleginél is jobban felértékelődik. Claus Illing szerint változtatni kell azon, hogy Európában a kitermelt gabona 50 százalékát takarmányként hasznosítják. Hogy ez másként is lehet, arra az USA-t hozta fel példának, ahol ez az arány mindössze 20 százalék körül van.

Délen gabona, északabbra repce

A gabonatermesztési trendek kétségkívül optimizmussal tölthetik el a dél-szlovákiai földműveseket, hiszen a Csallóközben, Mátyusföldön kiváló minőségű búza, kukorica termelhető. És vannak már olyan termelők is, akik a hozamok vonatkozásában is (majdnem) olyan eredményeket érnek el, mint nyugat-európai versenytársaik. A BASF-szakértők statisztikája szerint a tíz társult ország termelői a gabonahozamok esetében jelenleg az EU-átlag 70 százalékát érik el. Viszont ha végrehajtják a nélkülözhetetlen szerkezetváltást, már 2008–2010-ra utolérhetik az EU-átlagot. (A Coceral 2004-es becsléseiben lágybúzából 6,8 tonnás hektárhozamokat jósol az EU-15-ben, árpából 4,64 tonnát, kukoricából pedig 8,52 tonnát hektáronként).

Azonban a repce – az éghajlati feltételek miatt – alighanem kiszorul Dél-Szlovákiából, és északabbra költözik: a határ valahol Nagytapolcsány és Trencsén magasságában húzható meg. Itt viszont – ha e növényt a nagykönyv szerint termesztik – akár 3 tonnát meghaladó hektárhozamokat is termelhetnek belőle. (A repce 2,5 tonnánál alacsonyabb hozam esetén nem nyereséges.) Ám hiába is ígérkezik a repce sikernövénynek, szlovákiai termesztési területe – a vetésforgó betartásának szükségessége miatt – aligha növelhető 110 ezer hektár, a napraforgóé (az utóbbit inkább Dél-Szlovákiában termesztik majd) pedig 80 ezer hektár fölé – véli František Kocka, a BASF mezőgazdasági részlegének szlovákiai kirendeltség-vezetője. A repcetermesztés európai bővítésének igazi lehetőségei tehát Csehországban és Lengyelországban vannak, ám a lengyel agárújságírók reakcióiból ítélve a helyi termelők (egyelőre) drágállják az átállást, s nem igazán értik, miért zárkózik el az unió a rozstermesztés támogatása elől, amelyet ők 6 millió hektáron végeznek. Dirk Ahner, az Európai Bizottság vidékfejlesztési és gazdaságelemzési részlegének igazgatóhelyettese szerint azért, mert a rozsnak nincsen piaca.

Marad a stratégiainak számító cukorrépa is

A gabonán és az olajosokon túl van még néhány termény, amelyet Európa nyugati felében stratégiai fontosságúnak tartanak, és amelyről a piac liberalizálása ellenére sem kívánnak lemondani. Annak ellenére, hogy azokat esetleg más földrészen olcsóbban elő lehet állítani. Ilyen például a cukorrépa vagy a burgonya. Szakértők egybehangzó véleménye szerint bár a cukrot például Brazíliában olcsóbban kitermelik, mint Európában, a cukorpiaci rendtartás az EU-ban még sokáig, 2013 után is fennmarad. A cukorrépából, ha kell, inkább bioetanolt gyártanak. (G. A.)