Jóval nagyobb figyelmet kérnek

A mezőgazdaság helyzetének javításával foglalkozó munkacsoportban élénk vita bontakozott ki a szövetkezetek és a magángazdák képviselői közöttA szerző felvételeA Vidék Parlamentje (VIPA) önkéntes szervezet, amely országos platformot igyekszik teremteni minden olyan szervezet és egyén számára, amely vagy aki valamilyen módon a vidék fejlesztéséhez köthető tevékenységet folytat. Az eredeti svéd modell szerint ennek legmozgalmasabb megnyilvánulása a kétévente tartott országos találkozó, amelyen igyekeznek értékelni a helyzetet, illetve közös célokat és elvárásokat fogalmaznak meg a következő időszakra. Idén ennek különös aktualitást adott az épp folyó kormányváltás. A VIPA vezetői idén nagyon sok energiát fordítottak a politikusokkal való munkára, vidékfejlesztési téziseket fogalmaztak meg a politikai pártok számára, megrendezték a Vidék Napjait a parlamentben, majd pedig minden komolyabb párttal külön is tárgyaltak az elképzeléseikről. Bár az új kormány programtéziseiben meglehetősen keveset láttak viszont a vidék számára kért változásokból, a közgyűlésen érezhető volt a bizalom a kormány által ígért reformok iránt. Noha a tervezett megszorítások elsősorban a vidéken élőkön csapódnak le, hiszen ők azok, akik a legkevésbé képesek gyorsan alkalmazkodni a körülmények változásához, a résztvevők mégsem értettek egyet az olyan típusú közgyűlési javaslatokkal, amelyek szerint nem kell támogatásról biztosítani egy olyan kormányt, amely nagyszámú megszorítással kezdi a tevékenységét. Másrészt viszont a politikusokat nem hatotta meg különösebben a feléjük áradó bizalom.

Bár a VIPA közgyűlésén valóban a leghaladóbb vidéki szervezetek képviselői gyűltek össze az ország minden pontjáról, a kormánykoalíció nem nagyon szentelt nekik figyelmet. Mindössze Pavol Rusko, az ANO elnöke jelent meg rövid időre, de látogatása sem sikerült egyértelműen pozitívra. Azzal kezdte, hogy különösebb előkészítés nélkül bejelentette: ezentúl ne nagyon számítson senki dotációra, ők olyan rendszert akarnak, amelyben a képződő források felhasználásáról az eddiginél sokkal nagyobb mértékben döntenek helyben. Felszólalása végén pedig támadást intézett a harmadik szektor szervezetei ellen, mondván, ez áttekinthetetlen és ezért bennük, országos politikusokban nem ébreszt bizalmat. Amikor arra figyelmeztették, hogy az országban működő nagy alapítványok közül tavaly a Markíza Alapítvány volt az egyetlen, amely éves jelentés formájában nem adott számot a nyilvánosságnak a gazdálkodásáról, kikérte magának és hamarosan távozott is. Különösen hiányzott a Magyar Koalíció Pártja képviselete, hiszen a vidék felemelésében legnagyobb szerepet játszó mindhárom minisztérium a párt kezébe került. Márpedig komoly várakozást vált ki országszerte az a tény, hogy a földművelésügyi minisztérium tíz év után kikerül az eddigi szövetkezetpárti lobbi kezéből (ráadásul magyar kézbe jut). Ezért kár, hogy az MKP nem törődött azzal, hogy találkozhatna az iránta legnyitottabb szlovák vidéki szervezetek képviselőivel. Emiatt végül úgy alakult a helyzet, hogy bár a közgyűlés és a munkacsoportok két napig dolgoztak az általuk alapvetően szimpatikusnak ítélt kormányprogramba szánt kiegészítő javaslataikon, végül egyedül az ellenzéki Smer parlamenti képviselőjétől tudtak bezsebelni egy ígéretet, amely szerint a parlament közigazgatási bizottságának tervezett szakértői csoportjában helyet kap a VIPA egy képviselője is. Kicsit hasonló helyzet játszódott le az uniós SAPARD-program képviseletével is. A VIPA közgyűlését végigülte, sőt késő éjszakáig végigvitázta James McEldowney, aki a brüsszeli Európai Bizottság Mezőgazdasági Főbiztosságán (DG Agri) Szlovákia SAPARD-referense, a hazai SAPARD Ügynökség képviselőinek mindössze villámlátogatásra futotta erejükből.

Végül a kétnapos tanácskozás után a résztvevők azt kérték a kormánytól, hogy programjában hangsúlyozza az ország vidéki jellegét és építse be annak integrált fejlődését biztosító eszközöket. Ennek jeleként értékelnék egy vidékkel foglalkozó kormánybizottság létrehozását és a parlament által évente megtárgyalt jelentést a vidék állapotáról. Nagyon fontosnak tartanák, ha a vidéki területeken állami segítséggel történne meg a fejlesztési kapacitások fogadókészségének növelése. Ezt szakemberképzéssel, vidékfejlesztési menedzserek alkalmazásának támogatásával és a közforrások elosztásának nagyobb áttekinthetőségével képzelik el.