Jön a kínai sárkány évtizede?

Kína egykori és jelenlegi kommunista vezetőiReuters-felvételA világpiacot az elmúlt évtizedben szinte elárasztották a „Made in China” feliratú termékek, becslések szerint a világban árusított ruházati cikkek egynyolcada, a játékok negyede és a táskák egyharmada készül Kínában. Az ázsiai nagyhatalom kereskedelmi sikerei alig több mint 20 éves múltra tekintenek vissza.

A második világháború és a kommunista hatalomátvétel után, 1949-ben Kína részesedése a világkereskedelemből mindössze 2,3 százalékot tett ki. A Mao Ce Tung vezette kommunistáknak azonban ezt is sikerült drámaian csökkenteniük. A „szocializmus építésének” és a „nagy ugrás” politikájának köszönhetően 1977-re 0,6 százalékra esett vissza a világ legnépesebb országának részesedése. 1978-ban az új pártvezér Teng Hsziao Ping meghirdette a gazdasági reformok és a nyitás politikáját. Kína nyitott a világpiac felé és szédítő tempójú exportoffenzívába kezdett. A kínai kivitel ettől kezdve 20 éven keresztül átlagosan 15 százalékkal növekedett évente, és 2000-re elérte a 250 milliárd dollárt. A világpiacok felé történő nyitás azonban egyre inkább egyirányú úttá vált. Miközben Kína elárasztotta áruival a világot, az ország behozatala jóval lassabban nőtt. Az ázsiai óriás exportja ezért ma is 20 milliárd dollárral haladja meg az importot. Ez jórészt az Egyesült Államokkal szemben felhalmozott óriási kereskedelmi többletnek köszönhető. Az USA fokozatosan Kína legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált, és a kilencvenes évek végén piacain már 70 milliárd dollárt meghaladó értékben értékesítettek kínai termékeket, miközben a Kínába irányuló amerikai kivitel ennek a negyedét sem érte el.

Nem meglepő, hogy először Washington, majd az Európai Unió képviselői is támadások össztüzét zúdították Kínára, azzal vádolva Pekinget, hogy míg olcsó termékeivel árasztja el a világot, addig saját piacát és hazai vállalatait protekcionista módon, magas védővámokkal óvja a külföldi versenytársaktól. Válaszként az Egyesült Államok és az EU sorra vezetett be különböző kvótákat (behozatali mennyiségi korlátozásokat) a kínai termékekre. Mivel az efféle kereskedelmi háború csak kárára válhatott a részt vevő feleknek, nyilvánvalóvá vált, hogy egyre inkább szükség van Kína csatlakozására a WTO-hoz. Mára Peking a szervezet összes tagállamával (szám szerint 142!) megegyezett, így elhárultak az akadályok.

A legnagyobb jelentősége természetesen a világ két legnagyobb kereskedelmi hatalmával, az Egyesült Államokkal (1999 novemberében) és a 15 tagországot tömörítő Európai Unióval (2000 májusában) létrejött megállapodásnak volt. Kína csatlakozásával új fejezet kezdődhet a WTO történetében. Mike Moore, a szervezet általános igazgatójának szavaival „a WTO hatalmas lépést tesz afelé, hogy valódi világszervezettá váljék”.

Kína felvételét követően a tagországok fokozatosan leépítik a kínai kivitelt sújtó korlátozásokat és vámokat, cserébe Peking is radikálisan csökkenti védővámjait, és megnyitja piacát a külföldi vállalatok előtt. Ezentúl a nemzetközi cégek, bankok és biztosítók fokozatosan terjeszkedhetnek Kínában, a multinacionális vállalatok szabadon szállíthatják ki és be termékeiket, üzlethálózatokat hozhatnak létre. Ezen intézkedések következtében a Kínába irányuló külföldi beruházások további növekedése várható, különösen a telekommunikációs és internetes piacon, valamint a banki és biztosítási szolgáltatások területén. A Kínában megjelenő külföldi és vegyes tulajdonú vállalatok tovább fokozzák majd a piaci versenyt, és kíméletlen konkurenciaharcba hajszolhatnak számos nehézkesen működő (legtöbbször állami kézben levő) vállalatot. Ennek következtében tovább nőhet a termelékenység.

Valószínűleg fennmarad a kínai gazdaság – a világszerte tapasztalható recesszió közepette – példátlanul magas növekedése. Az ország bruttó nemzeti terméke (GDP) 7,8 százalékkal nőtt 2001 második negyedévében az előző év azonos időszakához képest, miközben a kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg éves szinten 20 milliárd dolláros többletet mutat, az infláció pedig mindössze 1,5 százalékos. Az ország hatalmas, 182 milliárd dolláros valautatartalékkal rendelkezik, és a közvetlen külföldi beruházások értéke 1993-tól évente 30-40 milliárd dollárt tesz ki. Mintegy 170 milliárd dolláros külföldi adósságállománya a nemzetközi összehasonlításban (ha a bruttó nemzeti termékhez vagy az ország éves kiviteléhez mérjük) a legalacsonyabbak közé tartozik. Egyszóval szinte minden feltétel megvan ahhoz, hogy a következő évtized a sárkány évtizede legyen.