Harc a felhőtlen nyaralásért

A kisebb cégek főnökeinek nem kis fejtörést okoz az alkalmazottak nyári szabadságoltatásának a megszervezéseTöbbségünk szabadsága nagy részét a nyári hónapokban veszi ki. Ez az az időszak, amikorra a pszichológusok és az orvosok is legalább két-három hetes nyaralást ajánlanak. Szerintük ugyanis az egyhetes szabadság alatt a nem tudunk kikapcsolódni kellőképpen. Ám kérdéses, hogy a munkáltató egyetért-e egy hosszabb kimaradással. Ahhoz, hogy a főnökünkkel szemben hatékonyan meg tudjuk védeni az érdekeinket, legalább részben ismernünk kellene a szabadságolással összefüggő jogainkat.

Jogunk van a két hétre

A főnök és az alkalmazott között leggyakrabban arról folyik a vita, hogy egyszerre mennyi szabadság vehető ki. Ha például autóval szeretnénk elutazni egy távolabbi országba, akkor az egy hét rendkívül kevésnek bizonyul. Másrészt a munkáltató azzal védekezhet, hogy több hétre egyszerre nem engedheti el az összes alkalmazottat, hiszen a vállalkozásnak, cégnek nyáron is működnie kell. A jelenleg érvényes Munka Törvénykönyv szerint egyszerre kéthetes szabadságra van jogunk. Ha a munkáltató a szabadságot több részletben adja, akkor legalább egyszer lehetővé kell tennie a kéthetes pihenőt. Más a helyzet, ha a főnökünk engedékenyebb. Ekkor ugyanis akár az egész éves szabadságot kivehetjük egyszerre, sőt ehhez az elmúlt évek elmaradt szabadságait is hozzávehetjük.

A főnök is elküldhet

A legfontosabb azonban, hogy a szabadságot időben igényeljük. Ha a cégünknél bevezették a szabadságok szétírását, akkor egy hoszszabb nyári utat jó előre be kellene jelentenünk. Ha a munkáltató szabja meg a szabadságunkat, akkor az időpontot legkésőbb két héttel a szabadságunk előtt tudatnia kell velünk. Ezt a szabályt csak akkor nem kell betartania, ha ezzel az alkalmazott is egyetért. A munkáltató akkor is jóváhagyhatja a szabadságot, ha erre hivatalosan még nincs is jogunk. Ehhez azonban az alkalmazottnak a naptári év végéig teljesítenie kell a szabadság merítéséhez szükséges feltételeket. A nagyobb cégeknél nem ritka, hogy az összes alkalmazottat egyszerre küldik el szabadságra, ha ezt a cég menete szükségessé teszi. Az ilyen kötelezően előírt kollektív szabadság azonban nem lehet hosszabb két hétnél.

Van egy-két speciális eset, amikor a munkáltatónak nincs joga megszabni, hogy mikor vegyük ki a szabadságunkat. Nem küldhet szabadságra például akkor, ha betegség vagy baleset miatt az orvos már betegszabadságot írt ki. Ugyanez érvényes azonban a szülői szabadságra és a sorkatonai szolgálat idejére. Ha az alkalmazott a szabadság alatt kezdi meg katonai szolgálatát, akkor a szabadságát felfüggesztik. Hasonlóan kell eljárnia a munkáltatónak akkor is, ha a szabadságunk alatt betegedtünk meg, és az orvos betegszabadságot rendelt el, vagy beteg családtagunkat ápoljuk. Ez utóbbi esetben azonban az alkalmazott rendes szabadságot is igényelhet.

Hogy pontosan hány szabadnapra van jogunk, az a ledolgozott évek számától függ. Ebbe azonban beleszámít például a 3 évesnél fiatalabb gyerek nevelése, a sorkatonai szolgálat és a sikeresen befejezett főiskolai tanulmányok is. Egyes esetekben munkaviszonynak számít az is, ha egyáltalán nem dolgozunk. Ledolgozott éveknek tekintik ugyanis azt is, ha a munkaügyi hivatalok nyilvántartásában voltunk vezetve, mint állástalan. Ha az alapszabadságnál hosszabb pihenőre vágyunk, akkor az ehhez való jogunkat legkésőbb a naptári év végéig kell bizonyítanunk. Ellenkező esetben elesünk ettől a lehetőségtől. Az alapszabadság legkevesebb négy hét. Ha 18 éves korunk után legalább 15 évet dolgozunk, akkor minimum öthetes szabadságra van jogunk.

Levonható szabadnapok

Gyakran megtörténik ugyanakkor, hogy minden feltételt teljesítünk a lehető leghosszabb szabadsághoz, amelyet mégsem adnak meg teljes egészében. Ilyen esetnek számít, ha az év egy részében nem dolgoztunk, de az is, ha későn járunk be a munkába. A munkáltató csökkentheti a szabadnapjaink számát, ha az év egy részében a sorkatonai szolgálatunkat töltöttük, szülői szabadságon voltunk, vagy ha egyéb személyes okok miatt nem tudtunk dolgozni. Ilyenkor a szabadságunkat az első 100 kiesett munkanap után a jogos szabadnapok 1/12-ével rövidítik. Aki például 24 szabadnapra jogosult, attól két napot vesznek el. Száz napnál hosszabb kimaradás esetén azonban minden 22. nap után esünk el a szabadság újabb 1/12-étől. Ennek is van azonban határa. Aki egy munkáltatónál dolgozott egész évben, annak a levonásokat követően is minimum egy hétszabadságot kell adni. Fiatalkorú alkalmazottak esetében ez két hét. Lerövidíthetik a szabadságunkat akkor is, ha későn járunk be a munkahelyre. A munkáltatónak ez esetben minden egyes kimaradt munkanap vagy műszak után egy vagy két szabadnapot áll jogában levonni. (t, no)