Hajrázásra kényszerít az unió

Ahhoz, hogy a szlovákiai agrártermelők 2004. május 1-jétől megkaphassák az őket megillető brüsszeli agrártámogatásokat, Szlovákiának csatlakozása napjáig létre kell hozni az Agrárkifizető Ügynökséget (PPA), mint önálló költségvetési szervezetet, amely a taggá válás után biztosítja majd az uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatások és alapok adminisztratív hátterét, és intézi a tényleges kifizetéseket. De nem elég a PPA-t intézményileg felállítani, működőképessé is kell azt tenni, és a csatlakozás napjáig akkreditáltatni kell Brüsszellel. Ellenkező esetben a szlovákiai agrártermelőknek előirányozott keret nem juthat el a címzettekhez. Arról, hogy Brüsszel a részletkérdésekre is odafigyel és nem ad engedményeket egyik jelentkezőnek sem, a társult országok „a saját bőrükön”, azaz a SAPARD-ügynökség felállítása és a SAPARD-intézkedések elfogadtatása során már meggyőződhettek.

Az Agrárkifizető Ügynökség akkreditációja tehát bonyolult és minden bizonnyal hosszadalmas lesz. Ezért is akarta a szlovák agrártárca vezetése a PPA létrehozását július 1-jéig megejteni. Nem Simon Zsolt miniszteren múlott, hogy a PPA létrehozásáról rendelkező törvénytervezetet – átdolgozásra – vissza kellett vonni. (A késéssel a gazdasági tárca hibáztatható, amely csak az utolsó pillanatban látta be, hogy az agrártermékek kiviteli politikájának az irányítását – az uniós gyakorlattal összhangban – át kell engednie az agrártárcának.)

A földművelésügyi minisztérium vezetője mégsem látja tragikusnak a helyzetet. Simon Zsolt úgy véli, amíg nincs törvény, addig egy, a tárcán belül frissen létrehozott szekció készül majd a PPA feladatkörére. Tehát mindent úgy tesz, mintha már meglenne a törvényi felhatalmazása. A formális leválasztásra, azaz a névtábla cseréjére a jogszabály tényleges megszületése és hatálybalépése után kerítenek majd sort. A miniszter szerint ezért sem meghatározó vagy létfontosságú az a kérdés, hogy a PPA létrehozására októberben, vagy csak január elsején kerül sor. „Az a fontos, hogy a szekció felkészüljön a brüsszeli pénzek fogadására, tehát piaci támogatások kifizetésére, az EU-intervenciós rendszer működtetésére, továbbá a közvetlen kifizetések, valamint az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer adminisztrálására” – hangoztatta.

A minisztérium kapuján kívül viszont sokaknak úgy tűnik, hogy túlontúl lassan halad a felkészülés. „A hivatalnokok mintha csak most ébredtek volna fel Csipkerózsika álmukból” – fakadt ki az egyik terméktanács vezetője a leendő PPA-sokkal folytatott megbeszélést követően. A cukorgyártók szövetsége sem titkolja, hogy ők már évek óta készítik – a minisztériumi hivatalnokok helyett – az ágazatukra vonatkozó piacszabályozási és aproximációs rendeletek tervezetét, ha nem akarják, hogy tagjaikat „váratlanul érjék” az EU-csatlakozásból eredő változások. Megfigyelők egybehangzó véleménye szerint az EU-csatlakozás előtti maradék 11 hónapban az egyik legnehezebb feladat a parcellaazonosítás lesz, de óriási lemaradás tapasztalható a PPA-hoz átkerülő járási (regionális) földművelésügyi hivatalok felkészítésében is.

A probléma nem ismeretlen a tárcafőnök előtt sem, aki úgy tűnik, minden tőle telhetőt megtesz a lemaradás ledolgozása érdekében. „Az LPIS-nek, azaz a parcellaazonosító rendszernek mindenképpen időben, legkésőbb november–december végéig működnie kell” – jelentette ki a miniszter minden kétséget kizáró hangon. „Plusz 8 millió koronát különítettem el a második területazonosítás lebonyolításának folyamatossá tétele érdekében. Idénymunkásokat veszünk fel, számításaink szerint mintegy 300 főt, akik éjt nappallá téve egyszerre 26 járásban ellenőrzik, azonosítják majd a parcellákat. Fel sem merül annak a gondolata, hogy a munkát ne tudnánk időben elvégezni. Személyesen, hetente ellenőrzöm majd a feladatvégzést. A parcellaazonosító rendszert az Érsekújvári és az Eperjesi járásban akarjuk augusztus–szeptember tájékán kipróbálni.” A regionális kirendeltségek felkészítésével kapcsolatban Simon Zsolt úgy véli, nem merült volna fel ez a probléma, ha a köztisztviselői hivatal időben lépett volna és időben kiírta volna a versenypályázatokat a regionális kirendeltségek vezetői posztjainak elfoglalására. „Csak most nyílt alkalmunk az új vezetők felvételére. A régiek többsége sajnos akadályozta a felkészítést.” A fent említettek is alátámasztják, hogy Szlovákia lemaradása a felkészülésben jelentős, bár (talán) nem behozhatatlan. Talán ez (is) hozzájárult ahhoz, hogy az agrártárca vezetése az utóbbi hetekben foglalkozni kezdett az egyszerűsített területalapú átalánytámogatásra való áttérés gondolatával, mondván, így nagyobb az esélyünk arra, hogy termelőink hozzájutnak az uniós pénzekhez. Hogy a gondolat a szakmát is váratlanul érte, azt akaratlanul az agrárközgazdászok is elárulták azzal, hogy a vonatkozó számításokat csak most végzik.

Simon Zsoltnak pechje van, amiért olyan miniszter után vette át az agrártárca irányítását, aki egyáltalán nem azonosult az EU-csatlakozás gondolatával – sommázta az egyik magát megnevezni nem kívánó állami hivatal mezőgazdasági ügyekben is jártas tisztviselője. Szerinte az első Dzurinda-kormány is hibás, amiért nem kérte számon Pavel Koncošon, hogy mit tett az EU-csatlakozásra való felkészülésért a vonatkozó kormánydöntések óta. Például az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer, az IACS felállításáért, amelyet Szlovákia hivatalosan 2001-óta épít, ám a működtetésére vonatkozó nélkülözhetetlen döntések meghozatalára csak Simon Zsolt hivatalba lépése után, 2003-ban került sor. Talán érdekes lehetne annak kimutatása is, hogy 2001-től mennyi pénzt fordítottak az IACS-ra, névlegesen és ténylegesen.