Együttműködés határok nélkül

Ľubo Roman pozsonyi megyei elnök a konferencián találkozott elsőként a magyarországi Győr–Sopron–Moson megyei és burgenlandi kollégájávalA szerző felvételeAzt már eddig is hallhattuk, hogy a Bécs–Pozsony–Győr aranyháromszög lehetőségeit a térségfejlesztők a jövő – remélhetőleg már egyesült – Európájában az egész földrész szintjén a legjobbak közé sorolják. A konferencia azonban ennél egy kissé szűkebb földrajzi egységről szólt, az aranyháromszög közepéről, a hármashatár környéki települések együttműködéséről. Ez jellegzetesen vidéki-kisvárosi tájék, amely azonban egyre inkább kezdi megtalálni az utat egymáshoz. Ausztriában Felső-Burgenland érdeklődik ilyen együttműködés iránt, Magyarországon Mosonmagyaróvár és a környékbeli felső-szigetközi falvak dolgoznak, hazánkat pedig eddig a három pozsonyi község – Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún képviselte. Kétoldalú kapcsolatok már minden irányban voltak, most azonban úgy tűnik, hogy megérett a helyzet az egész területet átfogó hármashatár-együttműködésre.

„A szomszédkapcsolatok minősége csak az érintettektől függ, túl kell tennünk magukat az esetleges előítéleteken” – jelentette ki Rudolf Suchy, zurndorfi polgármester és az említett kooperációt szervező Grenzkomunalforum nevű osztrák–szlovák–magyar önkormányzati társulás elnöke. Ebben igaza van, hiszen arra már mindenki rájött, hogy ezen a tájon bármilyen rendszert építve nagyon hamar határba ütközik, így szüksége van a többiekre. Júniusi találkozójukon a polgármesterek már arról tanácskoznak majd, hogy a küszöbön álló uniós csatlakozással kapcsolatban miként kellene összekötni a határ menti infrastruktúrát.

A hegyeshalmi határátkelőtől mindössze néhány száz méterre található nickelsdorfi vendéglőben a konferencia részvevői egyelőre azt prezentálták országnak-világnak, köztük az illetékes megyei vezetőknek, hogy az elmúlt három év alatt működőképes társasággá váltak, amely egyre komolyabb közös projektumokat dolgoz ki és valósít meg. Ezen belül is eddig leginkább a fenntartható idegenforgalom tárgykörébe sorolható aktivitások voltak láthatók. Ez azért érdekes mindenki számára, mert sok kis szolgáltatás hálózatából áll, így sokkal inkább igyekezet kell hozzá, mint nagy tőke. Márpedig annak ellenére, hogy a burgenlandi falvak már első pillantásra is jobb állapotban vannak, mint keleti társaik, azért nekik is jobb, ha közösen, „izmosabb” kínálattal tudják csábítani a vendéget.

A hármas együttműködés az uniós alapok miatt is előnyös. A határ menti együttműködés támogatására szolgáló ún. PHARE CBC alapok helyzetét jól jellemzi, hogy míg a 600 kilométeres magyar–szlovák határra a brüsszeli költségvetésből 2 millió eurós keret érkezik, addig a 100 kilométeres osztrák–szlovák határra 6 millió. De nem csak a nálunk sokszor ragozott előcsatlakozási alapokra kell gondolni. Az említett CBC nagytestvére, az INTERREG az unión belül támogatja az ilyen határ menti tevékenységet. Az említett szlovák és magyar önkormányzatok ugyan a határ menti együttműködéssel sem férhetnek ehhez még hozzá, de a „kisujjába” már belekapaszkodhatnak. Idén tavasszal a Grenzkomunalforum Nickelsdorfban az INTERREG és a burgenlandi tartományi költségvetés támogatásával Regionalservice néven létrehozott egy irodát, ennek éppen a közös munka és tervezés megkönnyítése a célja.

Az ügy azonban akkor kezdett igazán érdekessé válni, amikor egy áprilisi, nagyszarvai találkozón Rudolf Suchy együttműködésre kérte a Duna menti csallóközi önkormányzatokat. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a csallóköziek komoly osztrák partnerre tehetnek szert, amely jelentősen kitágítja a lehetőségeiket. Ezzel számukra hozzáférhetővé válik az előbb említett osztrák–szlovák CBC, de a kapcsolatok felvételét és kiépítését sok egyéb területen is kamatoztathatják. Arról nem is beszélve, hogy az előrelátók manapság már az uniós csatlakozás idejére készülnek, az elmaradott térségek felzárkóztatására szolgáló strukturális alapok felhasználásához szükséges szakmai kapacitást ugyanis nem lehet egyik-napról a másikra kiépíteni. A Grenzkomunalforum lényegében arra számít, hogy az idei őszi és a jövő évi tervet már a csallóköziek részvételével készítik el, az itteniek részt vesznek az akciókban, sőt maguk is beszállnak a szervezésbe. Az elkövetkező hónapok eldöntik, hogy ezzel a lehetőséggel mennyire élnek.