Bocsánatból belgrádi béke

SZOMBATHY PÁL

Szeszélyes nyár, meleg napok: a Fidesz engedélyt kapott a kormánytól a Magyarország jobban teljesít-szlogen használatára, Gyurcsány Ferenc a hőre keményedés jeleit mutatja kánikulai vándorcirkuszos színészkedéseivel, a szárszói ballib értelmiségi tréfagyár pedig budicsatával és BMX-versennyel nyitott ki újra. Eddig a mókás politikai elemek. Vannak komolyak is: meghalt a magyar baloldal megosztó múltú, ám kétségtelenül legformátumosabb politikusa, Horn Gyula volt miniszterelnök, hosszú árnyékot hagyva tábora felett. És történt egy jelentős, történelmi léptékű esemény is, csak valahogy kisebb csíkot húzott a ricsaj felett: Szerbia és Magyarország kölcsönös gesztusokkal, bocsánatkéréssel mutatott példát a múltbeli tragikus sérelmek tisztázására, az előítéletek oldására.

A magyar–szerb kiegyezés komoly térségi lépés a múlt árnyalt megértése, tisztelettel, belátással közelítése felé – ráadásul mindkét országban nacionalizmusra fogékonyabb politikai erők tették, ami a szándékok tartósságát is erősítheti. Emitt ugyebár a harcias nemzeti hangvételre is hajlamos Orbán-rezsim, amott pedig a Koszovóra felesküdő egykori Milosevics-szóvivő, Ivica Dacsics kormányzata (mellékszál: tényleg, miért is kellene belenyugodnia Szerbiának a teljes Koszovó elvesztésébe? Megfejtés lehet: friss Trianonjukért viszonylag gyors EU-tagság járhat kompenzációul. Jó csere?).

Áder János magyar államfő bocsánatkérése a szerb parlamentben a második világháborús magyar bűnökért nagy horderejű cselekedet, miként az ezt megelőző szerb parlamenti nyilatkozat is, mely elítélte az 1944–45-ös vajdasági vérengzéseket és a kollektív bűnösség szellemében hozott háborús határozatokat. Megbocsátáson, megbékélésen, nyugalmas együttélésen túlmutató közép-európai együttműködés alapja lehet ez a hangütés. Indokolt hát erősen ujjongani a délvidéki fejleményeken, úgyhogy igyunk is a civilizált jövőre egy Jelen sört vagy borból Maurer-féle szerémi zöldet.

E térségi külpolitikáról Horn Gyulának balról még volt ilyen-olyan elképzelése (kacskaringós magyar–román alapszerződés), a Bajnait váró szárszói gyülekezetet inkább az irányítószám nélküli Európa eszméje érdekli. Pedig Brüsszel megítélése ma inkább elválaszt, mint amennyire a szomszédokkal való barátkozás összeköthet – igaz, kevésbé látványosan; meg melósabb dolog is.

A szerző magyarországi publicista