A tokajinak egyedinek kell lennie

Budapest. Árvay Jánost 2000-ben Tokaj Hegyalja legjobb borászának, 2003-ban pedig a Magyar Bor Akadémia az Év Bortermelőjének nyilvánította. A (magyar) borszakma egyik legjobbját a 13. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválon arról faggattuk, miért ellenezte a magyar–szlovák tokaji névhasználati megállapodást, s miért véli máig azt, hogy az egyezmény semmit sem oldott meg.

– Félek, a szlovákiai bortermelők abban a tévhitben vannak: attól, hogy a két miniszter aláírt valamit, a két kormány jóváhagyta, attól nekik holnaptól jobb lesz. Arról pedig nem beszélek, hogy az egyedi bor előállítása, minőségének megtartása, milyen óriási befektetéseket igényel, s eddig még nem termelünk nyereséget.

Számszerűsítené saját vállalkozásán?

– Egyelőre döbbenetes pénzelnyelő automata. Az Árvay és Társa 1999-óta több, mint 1 mld. forintot fektetett be, és még néhány százmilliót, de lehet, akár egy milliárdot is fejlesztésre kell fordítania. A legtöbb külföldi érdekeltségű tokaji bortermelő tíz évig pumpálta a vállalkozásába a pénzt, eddig vagy 50 mld. forintot, s csak ezután kezdődött a ráfordítások lassú megtérülése, a költségek nullázása. Ám csak így érhető el egyedi minőség, amelyről a tokaji szól. A tokaji ugyanis nem tömegbor, és Szlovákiában sem lehet az.

Pozsony kötelezte magát a magyar tokaji borok készítésére vonatkozó jogszabályok maradéktalan átvételére. Miért nem tartja ezt megfelelő minőség-megőrzési garanciának?

– Tokaj-Hegyalja déli része és például Tolcsva között sokszor van eltérés érésben, fakadásban. Felkészültek a szlovákiai borászok arra, hogy rossz esetben akár 10 évig sem írhatják rá a palackra, hogy tokaji? Elvégre meg kell felelni a közösen felállított minimumnak. Vagy tudunk egy ritkaságot, egy kuriózumot előállítani döbbenetes minőségben, vagy az már nem tokaji. Csalni, sűríteni, cukrozni nem lehet, az könnyen kimutatható. S biztos vagyok benne, hogy a likőrborok világpiacán uralkodó túltermelés miatt gyakran vetik majd alá a tokajival jelzett borainkat ilyen elemzésnek. Én hektáronként mindössze 800–1000 litert termelek. Nem azért, mert nem szeretem a pénzt, hanem mert csak így lehet különlegességet előállítani. A szőlőtőkék minimális terhelése ellenére minden évben vannak olyan boraim, az összmennyiség 10–20 százaléka, amit eltüntetek. Odaadom literjét 100 forintért, vagy kifőzetem pálinkának, de nem rontom vele nevünket. A politika megelfeledkezett a szakmai érdekről. Amiről a politikusok most azt gondolták, hogy megoldódott, az egyáltalán nem oldódott meg. Tudatosítják például, hogy ha a Tokaj-hegyaljai terméktanács terméskorlátozást határoz el, azt a szlovák parlamentben automatikusan törvénybe kell iktatnia? Ha döntés születik bármilyen korlátozásról, az nem azért történik, hogy valakiknek borsot törjünk az orra alá, hanem mert a tokaji nem lehet gagyi. Lehet, a tokaji bor hihetetlen sikertörténetnek tűnik. Az lesz, de ehhez hihetetlen kitartás, és rengeteg pénz kell. Megdöbbentő, hogy szlovák borászok, akik komolyan akarnak foglalkozni tokaji termesztésével, nem jönnek szétnézni hozzánk. Pedig egyelőre a magyar borok kerülnek el világversenyekre, érnek ott el kimagasló eredményeket. (gyor)