A németeknek nem tetszik

Brüsszel. Az utazáskor borravalóként használt egydolláros bankók mintájára vezethetik be a legkisebb címletű eurókat. Nemcsak azért, mert ma már egy euró öt centtel többet ér, mint egy dollár, hanem mert az euróövezetben utazók éppúgy szeretnék az egyeurós bankjegyeket használni, mint az amerikai zöldhasúakat. Németországban Hans Eichel pénzügyminiszter viszont ellenzi az egy-, kéteurós papírpénzek bevezetését, mi több, az eddigi legkisebb európapírpénzt, az ötöst is felváltaná érmével. A fémpénz ugyanis üzlet. Európában a pénzverés ezer éve állami kiváltság, bevételi forrás. A nagy hiánnyal küszködő német költségvetés évi 2,3 milliárd euró bevételhez jut az euróérmék veretésével. A kis címletű, gyorsan elhasználódó euróbankjegyeken azonban valószínűleg vesztene. Az egyeurós bankjegyek nyomása, a papír, beleértve a hamisítást megnehezítő jegyeket, gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint mondjuk a legmagasabb eurócímleteké, az ötszázasoké. Ám az egy-, kéteurós bankjegyek sokkal gyorsabban elhasználódnának, mint a hétköznapi forgalomban ritkaságnak számító százas, kétszázas, ötszázas euróbankók. Gyakori pótlásuk, nyomásuk pedig sok euróba kerülne. A múltban rosszabb, gyorsabban inflálódó pénzű dél-európaiak, az olaszok évtizedek alatt hozzászoktak a kis papírpénzekhez, a száz, ötszázlírásokhoz. A görögök, olaszok mellett az osztrákok és a belgák sem elleneznék a kis címletű euróbankjegyek bevezetését. Ám amíg az EU legerősebb gazdasága, Németország húzódozik a kis címletektől, addig aligha lesz valóság a papír egy- és kéteurós. Nincs más megoldás, mint utazás előtt továbbra is megtömni a zsebet a jó öreg egy-és kétdolláros bankókkal. (Pb)