A lízing alapfogalmai

A lízing fogalma: A klasszikus közgazdasági értelmezés szerint a lízing olyan ügyletfajta, amely során a lízingbeadó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbevevő által kiválasztott eszközt, hogy a díjfizetés ellenében annak használatát a lízingbevevőnek adott időre átengedje. A szerződésben meghatározott futamidő lejártával az eszköz a lízingelő tulajdonába mehet át.

Bruttó lízingdíj: A teljes vételár szinonimája lízingszerződés esetén. Magában foglalja az induló lízingdíjat és az azt követő – havi vagy negyedéves ütemezésben fizetett – lízingdíjat, továbbá az általános forgalmi adót is.

Finanszírozó összeg: Az autó vételárából az a rész, amely a nettó vételár és az induláskor befizetett összeg különbsége. Részletvásárlásnál és lízingnél a nettó vételárat kell csökkenteni az indulórészlet, illetve a kezdő lízingdíj - valamint a költségként elszámolt díj - együttes összegével. Bankhitellel történő vásárlás esetén az autó bruttó vételárából kell levonni a saját erőt.

Induló lízingdíj: A bruttó lízingdíjból az az összeg, amelyet a szerződéskötéskor kell kifizetni.

Lízingszorzó: A finanszírozók egy része az autó bruttó vételárát ezzel szorozza meg, és így jut a bruttó lízingdíjhoz. Más finanszírozó a nettó vételárat növeli a lízingszorzóval, így jut el a nettó lízingdíjhoz, amit tovább kell növelni az áfával ahhoz, hogy megkapja a bruttó lízingdíjat. Önmagában a lízingszorzó nem minősíti az ajánlatot. Az alacsony lízingszorzó ugyanis – ha magas a kezdő lízingdíj – kedvezőtlenebb lehet egy magasabb szorzóhoz képest akkor, ha ez utóbbi alacsonyabb kezdő lízingdíjjal párosul.

aradványérték: A lízingszerződések gyakorlata szerint a futamidő végén egy képletes összeg kifizetésével – ez a maradványérték – kerül az eszköz a lízingbevevő tulajdonába. A gyakorlatban ez akár csak 100 korona is lehet.

Nettó lízingdíj: A bruttó lízingdíj áfával csökkentett összege. A nettó lízingdíjra a jelenlegi szabályok szerint áfát kell fizetni. Személygépkocsinál nem igényelhető viszsza a lízingdíjba foglalt áfa, viszont ugyanez megtehető minden más eszköz lízingelése esetén.

Operatív lízing: A lízingbevevő nem kíván a lízingtárgy felett tulajdonjogot szerezni, azaz a futamidő lejártával a lízingbeadónak visszaszolgáltatja azt, üzleti tevékenységéhez csak használatra van szüksége.

Pénzügyi lízing: A leggyakoribb lízingtípus, a lízingbeadó megvásárolja a szállítótól a lízingbevevő által igényelt tárgyat, amit díjfizetés ellenében az utóbbi fél használatába ad. (Forrás: a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, só)