A G20-csúcsból kihozták a maximumot

Kovács Krisztián úgy véli, a találkozót annak ellenére pozitív fejleményként kell értékelni, hogy konkrét előrelépés nem történt a nemzetközi politika napirendjének egyetlen pontjában sem.

Azt nem lehetett várni a találkozótól, hogy megoldja a nemzetközi gazdasági munkamegosztás strukturális problémáit. A reálisan elképzelhető legjobb forgatókönyv az volt, hogy a felek kölcsönösen beletörődnek egymás protekcionista intézkedéseibe - írja a szakértő az MTI-hez pénteken eljuttatott elemzésében.
Bár a G20 záródokumentuma a megfogalmazások szintjén szinte semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, az elemző szerint valójában komoly hallgatólagos megállapodásokat rejt. Az Egyesült Államok elfogadta, hogy Kína abban az ütemben fogja felértékelni a jüant, ahogy az Kínának megfelel. Washington jóváhagyta továbbá minden partnerének jövőbeni, a tőkebeáramlást korlátozó intézkedéseit, beleértve a devizapiaci intervenciót is. Cserébe a G20 minden résztvevője eltekintett attól, hogy az amerikai nem konvencionális monetáris enyhítést kompetitív célú dollár-leértékelésnek nyilvánítsa a magas szintű diplomáciai kommunikációban.
Az elemző rámutat, hogy a G20-csúcsot megelőző napokban látványosan változtak a tárgyalási pozíciók.
Korábban az Egyesült Államok azzal vádolta Kínát, hogy árfolyam-politikájával mesterségesen gyengíti a jüant, így segítve az exportra termelő vállalatokat. Amerikát viszont hasonló vádak érték a monetáris hatóság nagyvonalú - 600 milliárd dolláros - kötvényvásárlási programjának múlt heti bejelentése után. A pénznyomtatás felerősítette a feltörekvő országok félelmeit a pénzügyi buborékokat kiváltó tőkebeáramlással kapcsolatban. Sőt, a "forró" tőke beáramlása által generált egyensúlyi problémáktól, illetve a dollár leértékelődésétől való félelem nagy fejlett gazdaságokat is kivont az amerikaiak potenciális szövetségeseinek köréből. Így Amerika már nem képviselhette hitelesen a kínai árfolyam-politika bírálatát.
Két nappal a szöuli csúcs előtt Kína rekordmértékben, 0,5 százalékkal felértékelte a jüant, jelezve, hogy szimbolikus lépésekre továbbra is hajlandó, feltéve, hogy nem követelik tőle pozíciói érdemi feladását. Az amerikai-kínai feszültség ezzel túljutott a tetőponton, elkezdődött az enyhülés. A pénzügyi buborékokat kiváltó tőkebeáramlás kockázatát kezelni hivatott adminisztratív korlátozások alkalmazhatóságának amerikai jóváhagyására pedig a Világbank és az IMF elvileg semleges, szakértői álláspontján keresztül került sor.
Kovács Krisztián úgy véli, a globális kereskedelmi egyensúlytalanságok kezelésére, a folyó fizetési mérlegek nagy hiányainak és többleteinek közelítésére szolgáló, a szöuli G20 csúcs által létrehozott intézményi keretek elsősorban szimbolikus jelentőséggel bírnak, az együttműködés szellemének és látszatának fenntartására szolgálnak. Egyáltalán nem elképzelhetetlen ugyanakkor, hogy ebből a folyamatból idővel érdemi kezdeményezések is kinőhetnek.
Globális gazdaságpolitikai koordinációt természetesen továbbra sem fogunk látni, legfeljebb akut válságok alkalmával, erre viszont - ahogy eddig - ezután is számítani lehet - teszi hozzá.