Futótűzként terjedő betegség

A betegségre Észak-Amerikában már 1780-ban felfigyeltek, ám kórokozóját csak 1880 óta ismerik. Európában először 1957-ben jelentkezett. A betegségre először Angliában, majd fokozatosan Francia- és Németországban is elterjedt. Térségünkben 1995-96 tájékán bukkant fel Romániában, Olasz-, Magyar- és Csehországban. Szlovákiát egészen a közelmúltig azon kevés állam között tartották nyilván a nemzetközi növényvédelmi térképen, ahol a fertőzésmentes zónára érvényesen életben voltak a karantén óvintézkedések, azaz ezzel is korlátozhattuk az almabehozatalt. Ebben az évben azonban nálunk is felütötte fejét a betegség és mondhatni az egész ország területén elterjedt. Gazdanövényei közé tartozik az alma, körte, birs, és a naspolya, valamint a Chaenomeles, a Cotoneaster, a Crategus, a Pyracantha és a Sorbus fajok. A tűzelhalás fellépése mindig a fák részleges vagy teljes pusztulásával jár. A növényfajok és fajták fogékonysága azonban eltérő. Fertőzéskor a virágok vizenyősek lesznek és elfeketednek. A hajtások hervadnak, elszáradnak, a háncsszövet megbarnul. A vesszőkön, ágakon rákos sebek keletkeznek, amelyekből baktériumnyálka ürül ki. Súlyos esetekben ágelhalás, fapusztulás áll be. Az elszáradt levelek az ágon maradnak. A kórokozó életmódját figyelembe véve leggyakrabban szaporítóanyaggal terjed, metszőollóval, ágfűrésszel, valamint rovarokkal madarakkal, de pollennel is átvihető. Terjedésének a 18 Celsiusnál magasabb hőfok és a magas relatív páratartalom kedvez. A kórokozó a sebeken, légzőnyílásokon keresztül egyaránt a növénybe jut.

Fontos, hogy ősszel is ellenőrizzük a fertőzésre fogékony gyümölcsfáinkat. Levélhullás után ugyanis könynyebben felfigyelhetünk a hajtáson, ágakon maradt beszáradt levelekre. Ez azért is fontos, mert a korábban észrevétlenül maradt kis fertőzés átterjed a nagyobb vázágakra és a fatörzsre is. A fertőzés gyorsan terjed a fa kérgében. A megtámadott kérgen erősebb színű barnulás, vörösödés alakul ki, melyen apró szabálytalan felszakadozások keletkeznek. Nedves meleg időjárás esetén a megtámadott sebből fehéres-barnás baktériumnyálka folyik.

A leghatásosabb védekezés a tűzelhalás ellen a karantén szabályok szigorú betartása. Ha az őszi ellenőrzéskor ilyen, vagy hasonló rendellenességet veszünk észre, haladéktalanul jelentsük azt a járási növényvédelmi központnak vagy a helyi községi hivatalnak. Ezenkívül ajánlatos az ellenálló vagy kevésbé fogékony gyümölcsfajták megválasztása, a beteg növényrészek azonnali eltávolítása 40-60 cm egészséges ágrésszel együtt, és a terjedés megakadályozása érdekében a beteg ágrészek azonnali elégetése. A metszőollót 10%-os klóros vagy rézgálicos oldattal fertőtlenítsük. A vegetáció alatti vegyi védekezés idejének pontos meghatározása előre jelezhető. A számítógépes módszerek közül az Amerikában kidolgozott MARBYLYT, valamint az angol BILLING terjedt el. A vegyi védekezést a rügypattanástól a piros bimbós állapotig rézszulfát, rézoxiklorid vagy rézhidroxid tartalmú szerekkel kell elvégezni. Csak vészhelyzetben és kizárólag eseti engedéllyel lehet szterptomycin hatóanyagú szert alkalmazni. Most a levélhullás utáni zárópermetezést rézhatóanyagú szereket kell végezni. A réznek kiváló baktériumölő hatása van, a többi áttelelő gombakártevők ellen is hatékony.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa