SOROZATDARÁLÓ: Vagdossa magát, alkoholista és egy sorozatgyilkos után nyomoz

Gillian Flynn a Holtodiglan című regényével vált nemzetközi szinten ismertté, a David Fincher rendezésében készült filmadaptáció pedig a legnagyobb sztárszerzők közé repítette. Mégsem szerette volna, hogy első regényéből, az Éles tárgyakból mozifilm készüljön. Úgy érezte, hogy a könyve szimpla krimivé silányulna, ha belesűrítenék két órába, márpedig az Éles tárgyak a fontos szerepet játszó krimis szál ellenére jóval több egy szimpla, izgalmas nyomozósdinál. Flynn műve elsősorban karakter-, másodsorban pedig környezettanulmány, harmadrészt pedig családregény egy iszonyatosan beteg família sötét múltjáról és talán még annál is sötétebb jelenéről. A negyedik rész pedig lehet a krimi két fiatal lány brutális meggyilkolásáról. Végül is ez a kiindulópontja az amerikai délen, Missouri államban, nagyrészt redneck fehérek lakta kisvárosban játszódó történetnek. Az újságíróként dolgozó Camille azt gondolja, hogy egy életre végzett a szülővárosával, ami gyerek- és kamaszkorában megkínozta őt, de amikor egy újabb tinilány tűnik el, a főszerkesztője amolyan nevelő célzattal küldi őt vissza, és azt kéri tőle, hogy egy nagy riportban számoljon be arról, hogyan hat a városka életére ez a borzalmas bűntény. Camille így újra kénytelen szembesülni borzalmasan rideg anyjával, valamint az otthonában kis hercegnőként nevelt, nála jóval fiatalabb húgával, és ez a találkozás megviseli az évekig magát önvagdosással kínzó, ezért sebhelyekkel teli nőt, aki az utóbbi időben az alkoholban találta meg legújabb barátját.

Jean-Marc Vallée rendezőt egyenesen a Hatalmas kis hazugságok forgatásáról szerződtették, és mind a nyolc részt ő hozta tető alá, ami nagyon ritka a mai sorozatok között. Ennek is köszönhető, hogy a sorozat vizuálisan és dramaturgiailag is nagyon egységes stílusú és sűrű atmoszférájú. A bevillanó flashbackek komoly szerepet játszanak Camille traumáinak megjelenítésénél, így nemcsak a jelen, hanem a múlt időt is fokozatosan ismerjük meg, és bontakozik ki egy egyre rémisztőbb kép a városkáról és annak nem túl barátságos lakóiról. Vallée azonban jó szokásához híven most is a színészvezetésben jeleskedik igazán. Mondjuk a főszerepet játszó Amy Adamsnél a csúcsteljesítmény már alap, és azon sem csodálkoztam, hogy Patricia Clarkson milyen finom eszközökkel tudja ránk hozni a frászt, de Valléenál még egy olyan ismeretlen, fiatal színésznő, mint a Camille testvére szerepében látható Eliza Scanlen is tündökölni tud. Aki pörgős krimire vágyik, annak talán kissé csalódás lesz az Éles tárgyak, de aki a szálak kibogozásánál többre tartja a mesterien kézben tartott hangulatot, a bravúros színészi játékot és a lélektani kínok hiteles ábrázolását, az könnyen a sorozat bűvkörében találhatja magát.

Tóth Csaba