Kultúra

SOROZATDARÁLÓ: A rendőrlét lelki nyomora

A csalódást keltő második évad után ismét itt a True Detective, és óvatos duhajként visszanyúl az első szezon sikerreceptjéért.
ÚJ SZÓ ONLINE

2019. január 6. 12:41

Az HBO True Detective-je (a magyar keresztségben A törvény nevében címet kapta, de jó érzésű ember nem ejti ki ezt a száján) egy antológiasorozat, ami magyarul annyit tesz, hogy minden évadban egy teljesen új sztorit kapunk vadonatúj szereplőgárdával, vagyis az is nyugodtan kezdheti a darálást rögtön a harmadik évaddal, aki a korábbiakból egyetlen részt sem látott. Borzasztó nehéz lehet így sorozatot készíteni, hiszen hiába volt sikeres egy évad, a korábbi sikerekre nem lehet építeni, mindig mindent elölről kell kezdeni, tiszta lappal. 

True

Nic Pizzolatto showrunnertől mindenki azt várja, hogy a True Detective ismét olyan varázslatos legyen, mint amilyen Matthew McConaughey és Woody Harrelson főszereplésével volt. 

Az író maga is tudta, hogy ha még egyszer csalódást okoz, biztosan nem lesz több True Detective évad, ezért biztonsági játékosként megvizsgálta, hogy mi működött az első évadban, és mi nem működött a másodikban, és az ebből levont tanulságokat szem előtt tartva alkotta meg a harmadik szezont. Nagyvárosi betondzsungel helyett ismét egy déli állam redneckek lakta vidékén járunk, ismét több idősíkon (pontosabban hármon: 1980, 1990 és 2015) zajlanak az események, két nyomozó megint rengeteget filozofál egy kocsiban ülve és újfent akad a nyomozás során egy okkult/misztikus szál (bár jóval finomabban, mint McConaugheyéknál), amitől az ügy csak még rejtélyesebb lesz. Az eset, ami után hőseink kajtatnak, két gyerek rejtélyes eltűnése, ami tíz évvel később azért kerül újra elő, mert egy új nyom teljesen új irányokat nyit a nyomozásban, a 2015-ös szálon pedig Wayne Hays nyomozó immár Alzheimeres vénemberként próbál szembenézni a múltja kísérteteivel, és azzal a lezáratlan üggyel, ami a fél életét végigkísérte, és szép lassan romba döntötte a magánéletét.

Pizzolatto atmoszférateremtésben és karakterépítésben borzasztó erős, leginkább ezek viszik a hátukon a sorozatot. Annyiban azonban mindenképp szakított a nagy előddel, hogy itt nem két, hanem csak egy nyomozó a főszereplő: bár a Hays társát játszó Stephen Dorff is nagyon fontos figura, ez egyértelműen Hays története, az őt játszó Mahershala Ali (Holdfény) pedig bámulatos munkát végezve egy olyan komplex karaktert mutat be, akit tényleg öröm nézni, és a feleségével (a csodálatos Carmen Ejogo) való kapcsolatának alakulása talán még izgalmasabb, mint maga a nyomozás. Ez egyben a harmadik évad legfőbb hibája is. Nagyon sok alkotóelem a helyén van ugyan, de maga az ügy sosem tud igazán izgalmassá válni, ami egy kriminél azért nincs rendjén. Bár még csak öt részt láttam a nyolcból (az HBO ennyit tett előre elérhetővé a sajtó számára), azt már most ki merem jelenteni, hogy a cselekmény egyszerűen túl vékonyka, ehhez képest pedig a sorozat túl hosszú és kissé vontatott lett. 

A harmadik évad ezzel együtt mindenképp előrelépést jelent a másodikhoz képest, de nagy kérdés, hogy ennyi elég lesz-e a hosszabb távú boldoguláshoz.

Tóth Csaba

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A sertéstelep előtt tiltakoztak a gazdák

A sárosfai gáz nyomában

Kevesebb mint hét évre ítélték a chicagói rendőrt, aki 16 lövéssel ölt meg egy afroamerikai tinédzsert

A hejcei légi katasztrófa áldozataira emlékeztek

Már nem csak a polgármester eskethet

Megkezdődött a meggyilkolt gdanski főpolgármester temetése

Legfrissebb galériák
Olvasta már?