Andy Vajna – az Oscar-halmozó zseni?

Kezdjük egy kisebb történelmi áttekintéssel, majd folytassuk néhány számadattal, és végül jöjjenek a tények.

Történelmi áttekintés

A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) 20 évig volt a magyar filmgyártás alapja. Az MMK a 2010-es kormányváltás után dőlt be. Kiderült, hogy milliárdos tartozásokat halmozott fel. A filmgyártás ekkor leállt. Itt lépett a képbe Andy Vajna, aki az új Fidesz-kormánnyal 2011. június elsején létrehozta a Magyar Nemzeti Filmalapot. A Filmalap élére Andy Vajna került kormánybiztosi pozícióba, a vezérigazgató pedig az egykori producer, Havas Ágnes lett. Fő célul az állami filmfinanszírozás átláthatóbbá tételét tűzték ki. Mivel mind Vajna, mind Havas a gyenge forgatókönyvekben látta a magyar filmgyártás legnagyobb gondját, ezért nagy hangsúlyt helyeztek ezek fejlesztésére is. Az első Vajna-féle filmre viszonylag sokat kellett várni, az Isteni műszak 2013. október 24-én debütált a mozikban. 

A számok

Az Isteni műszakot sem a közönség, sem a kritikusok nem szerették, összesen 20 580 néző volt rá kíváncsi. A helyzet a következő években sem javult, 2014-ben és 2016-ban csak pár százezres volt az össznézőszám. A 2015-ös év azért kivétel, mert akkor került a mozikba Nemes Jeles László Oscar-díjas filmje, a Saul fia, amelyre 268 714-en váltottak jegyet. 2016 legnézettebb filmje A lovas íjász volt, amely 81 981 nézőt vonzott be a moziba, de ehhez semmi köze nem volt a Filmalapnak, mert dokumentumfilm, azokat pedig nem támogatja. 

A 2017-es év viszont meghozta a várva várt fellendülést. Tavaly 22 magyar filmet mutattak be, amelyeket 1,3 millió néző látott. A három legsikeresebb film a Kincsem (455 268 néző), A Viszkis (286 317) és a Pappa Pia (207 789) volt. Külön öröm, hogy a Kincsem és A Viszkis remek alkotás. Az idén Oscar-esélyes Testről és lélekről című alkotást is 95 404-en látták. 

Tények

A tények inkább díjakat jelentenek, mert az elmúlt években szép számmal gyűjtöttek magyar filmek jelentős nemzetközi díjakat. Elsőre mindenkinek a Saul fia díjesője ugrik be. 2016-ban Nemes Jeles filmje megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, ugyanebben a kategóriában elnyerte a Golden Globe-ot és a BAFTÁ-t is. 2017-ben Deák Kristóf Mindenki című alkotása nyerte meg a legjobb rövidfilmnek járó aranyszobrot. A holnap éjjeli Oscar-gálán pedig Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének van esélye arra, hogy újra magyar alkotás nyerje a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. És akkor még nem beszéltünk Szász János A nagy füzetjéről, amely 2013-ban elnyerte a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál legrangosabb díját, a Kristály Glóbuszt, és amely 2014-ben bekerült a kilenc legjobb idegen nyelvű film közé, amely esélyes volt az Oscar-díjra. Végül lemaradt a szűkített listáról. Eközben a közönségfilmek is remekül szerepelnek a fesztiválokon: a Kincsem a kaliforniai Wine Country Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb külföldi film, a legjobb operatőr, valamint a legjobb forgatókönyv díját. Antal Nimród akciófilmje, A Viszkis pedig Varsó és Chicago nemzetközi fesztiválján szerepelt.

Nem mind arany, ami fénylik

Ebből az áttekintésből azt is leszűrhetnénk, hogy Andy Vajna a magyar filmgyártás megmentője, de ha a dolgok mögé nézünk, rájöhetünk, hogy az ő rendszerének is sok hibája van. Nézzük meg kicsit alaposabban, hogyan működik a Vajna-féle Filmalap. Kezdetben a magyar állam évi 7 milliárd forinttal támogatta, amit 2016 végén a duplájára emeltek. Vajon ha nem a Fidesz lenne kormányon, akkor is duplájára emelték volna a Filmalap támogatását? 

Ehhez jön az a letétiszámla-rendszer, amelyen támogatást gyűjt a Filmalap, kizárva egy harmadik felet, egy közvetítő ügynököt, aki magas járulékért segíti a produkciót. A letéti számla lényege, hogy a cégek a befizetésüket követően rövid időn belül megkapják az adókedvezmény igénybevételére jogosító támogatási igazolást. Az így befolyt összegből támogatják a filmek költségvetését. A legnagyobb bírálat az Filmalappal szemben az, hogy túlságosan diktatórikus. Már a megalakulása is az volt: a kormány kinevezte Andy Vajnát kormánybiztosnak, Vajna pedig kinevezte Havas Ágnest vezérigazgatónak. Sem az alap létrehozásában, sem funkciók betöltésében nem volt szava a magyar filmszakmának. A szervezetnek nincs vezető köztestülete, minden szakmai kérdésről egy ötfős szerv, a filmszakmai bizottság dönt. Ennek Vajna és Havas mellett jelenleg Kovács András Bálint, az ELTE filmtudományi tanszékének vezetője, Hegedűs Bálint, a Kincsem forgatókönyvírója és a forgatókönyv-fejlesztési részleg vezetője és Kálmán András jogász, médiaszociológus a tagja. Üléseik nem nyilvánosak, a tagokat korlátlan időre választják, és bárkit lecserélhetnek. Lényegében ez az öt ember szabja meg, milyen magyar filmeket néznek a nézők. A Filmalap legkeményebb kritikusai is elismerik, hogy a Filmalap soha nem lett „haverok kifizetőhelye”, noha ennek mond ellent Vajnáék legújabb projektje, a Kölcsönlakás című vígjáték. Csak a forgatókönyv megírását 10,5 millió forinttal támogatják (az átlag 3-4 millió). A Kölcsönlakás producere Sárosi Mónika Krisztina, Vajna Tímea barátnője, akinek semmilyen filmes és produceres tapasztalata nincs, az imdb.com (legnagyobb és leghitelesebb online filmes adatbázis) nem is ismeri a nevét. A filmet pedig az a Dobó Kata rendezi, aki sokáig Vajna élettársa volt, holott nincs rendezői tapasztalata. A két név azért is pikáns, mert a Filmalap pályázati feltételeiben ott szerepel, a támogatott film producerének legalább egy produceri kreditjének, a rendezőjének pedig szintén legalább egy rendezői kreditjének kell lennie. 

Ne gondoljuk azt sem, hogy a Vajna-korszak előtt nem volt élet. 2011 előtt is rendre ott voltak a magyar filmek a jelentős nemzetközi fesztiválokon: 2007-ben Tarr Béla A londoni férfija, 2008-ban Mundruczó Kornél Deltája, 2010-ben szintén Mundruczó filmje, a Szelíd teremtés volt Cannes-ban versenyfilm. 2011-ben pedig Tarr Béla mozgóképe, A torinói ló kapta a Berlinalén a zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét. 

Azt is a Filmalap rovására írhatjuk, hogy nem támogatja a rövidfilmeket, sem az animációkat, sem a tévéfilmet vagy a dokumentumfilmet. Holott a kezdő rendezők számára a kiugrási lehetőséget a rövidfilmek, a tévéfilmek, esetleg a dokumentumfilmek jelentik. A Filmalap az Oscar-díjas Mindenki megvalósítását sem támogatta. Csak akkor tette bele a pénzt a reklámkampányba, a mikor a Mindenki Oscar-esélyes lett. 

Mégis van létjogosultsága?

A fent említett negatívumok ellenére a filmszakma elismeri a Filmalap munkásságát. „A pénzt tényleg beleteszik a magyar filmekbe, stabilan, pártpolitikától függetlenül: ha annak a döntőbizottság állandó öt emberének az ízléséről lehet is vitatkozni, politikai cenzúra elvétve akad. És a Filmalap rengeteg munkát fektet az elszámolásba: ha egy filmes projekt átment az alapon, az biztos, hogy utána minden adóellenőrzésen megállja a helyét. Ez nagy erénye a Filmalapnak, és ezt még nekem is el kell ismernem, akkor is, ha rendesen megfingattak a Toldival” – mondta Pálfi György rendező, akinek a Toldi-moziját a Filmalap hiúsította meg.

„Bár rólam aztán nem lehet azt mondani, hogy túl sokat ajnároztam volna a Vajna-rendszert, a Filmalap dicsérete, hogy végre normális költségvetésből készülhetnek el a filmek, és nem olyan támogatásokat szavaznak meg, amelyek mellé úgy kell összekaparni koprodukciók révén a maradékot. Ezekből az összegekből tényleg jó minőségű dolgokat lehet készíteni” – ezt már az a Hajdu Szabolcs mondta, aki 2016-ban Kristály Glóbuszt nyert a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon az Ernelláék Farkaséknál című filmjével. 

Persze, a siker nem kizárólag a Vajna–Havas-kettős műve, hiszen, ahogy Hajdu Szabolcs is elmondta, a nagy rendezőkhöz (Tarr Béla, Enyedi Ildikó) most zárkózott fel az a generáció, amely a Filmalap indulása előtt még csak a szárnyait bontogatta (Nemes Jeles László, Hajdu Szabolcs, Deák Kristóf). 

Ami biztos, hogy az 1980-as évek óta a magyar filmek nem álltak ilyen jól az Oscar-jelölések terén. Arra pedig még sohasem volt példa, hogy egymást követő három évben magyar film Oscar-díjat nyerjen. Erre most itt a lehetőség, hiszen a vasárnapi éjjeli 90. Oscar-gálán Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje esélyes arra, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategóriában megkapja az aranyszobrocskát. 

Vajna-rendszer ide vagy oda, annyi bizonyos, hogy az elmúlt években egyre jobb magyar filmeket láthattunk a moziban. Már nem csak idétlen romkomok garmadája kerül ki a magyar filmesek kezéből, hanem komoly zsánerfilmek (A Viszkis), történelmi kalandfilmek (Kincsem), háborús drámák (Saul fia) és lélektani drámák (Testről és lélekről). Remélhetőleg az idei Oscar-jelölés és az esetleges díj nem a betetőzése lesz ennek a néhány évnek, hanem még mindig csak a kezdete, és Andy Vajnával vagy nélküle, de még sokáig élvezhetjük a jó magyar filmeket.