Fagysebek kezelése

A gyümölcsfák törzsmagassága az utóbbi évtizedekben egyre csökkent, de nem csökkent a törzs jelentősége a gyümölcsfa életében. Az egészséges törzsnek változatlanul fontos funkciói vannak. A törzs szállítja a gyökérzetből a koronába a talajból felvett, vízben oldott tápanyagokat; szállítja az ún. asszimilátákat a lombozatból a gyökér felé, ahol tápanyagkészleteket tárol a szűkös időszakra. A törzsnek ezenkívül statikai szerepe is van, tartja, rögzíti a súlyos, nagyméretű koronát. Ezért többet kell foglalkoznunk a törzs ápolásával, egészségének megőrzésével. A hosszan tartó, kemény hidegek elmúltával számolnunk kell azzal, hogy a gyümölcsfák törzsén fagysebek keletkeznek. Ezek először hosszanti repedések formájában tűnnek elő, de tavasszal, a fák törzsének vastagodása következtében, a sebek kinyílnak, és a felszínre kerül a törzs belső faszövete. A kezeletlen seb egyre terjed, mert a kéreg sebforrasztó tevékenysége nem tud lépést tartani a törzs vastagodásával. A nyílt seben rövidesen megjelennek a másodlagos kártevők, a taplógombák és szúbogarak, amelyek rombolják, korhasztják a törzs szöveteit úgy, hogy a fa állapota leromlik, és néhány év múlva elpusztul. A fagysebeket tehát már megjelenésükkor kezelni kell. Régebben a fagysebek ellen úgy védekeztek, hogy bemeszelték a fák törzsét. Ennek az volt a következménye, hogy a fehér felület a téli napfényes órákban sem melegedett föl, a nappali és az éjszakai hőmérséklet között nem volt számottevő különbség. A meszelés tehát eredményes védekező eljárás, feltéve hogy vékony rétegű. A keletkezett fagysebeket éles kacorral körül kell vágni, és a teljes felületet le kell zárni sebvédő viasszal. A régebbi fagysebeket fertőtlenítsük gyümölcsfaolajjal, azután fedjük le a folytonossági hiányokat sebvédő pasztával vagy olajfestékkel. (Édenkert)