Ezzel meg mi legyen?

A kreatív megoldások és lehetőségek száma szinte végtelen, hiszen annyi, de annyi tárgy kerülhet élénk új rendeltetést keresve, és persze az sem mindegy, mire lenne épp szükségünk. Láttam már például használaton kívüli, fém papírszalvéta-tartót falra rögzítve lámpatartóként, de mekkora az esély arra, hogy valakinek épp előáll ez a szükséglet-lehetőség páros? Nem túl nagy, de ha mégis, éljen vele.

Vagy gondolja tovább, igazítsa saját lehetőségeihez, ahogy az alább következő tippeket is, noha ezek egy részét inkább a szükséglet inspirálja, pontosabban az, hogy csökkentsük a hulladék mennyiségét a mindennapokban.

Szatyor a régi függönyből

Hogy tudjuk tartani magunkat a hulladékmentesség egyik alapszabályához, viszonylag sok újrahasznosítható szatyorra lesz szükségünk. Nem feltétlenül azokról beszélünk itt most, amelyekbe a kasszánál bepakolunk mindent, hanem azokról az apróbbakról, amelyekbe két almát, három mandarint, négy (árva) banánt, hat sárgarépát, hét zsömlét és hat bucit rakunk.

A zöldségek, gyümölcsök mérésekor praktikus lehet a régi függönyből készült szatyorka. A feladat elég egyszerű: egy tetszőleges méretű (sőt: akár alakú) függönydarabot hajtsunk félbe, varrjuk össze viszonylag erősen a három oldalát, és kész is! Péksüteményeket azonban nehezebb ebbe belecsúsztatni, mert a kérgük folyton beleakad, úgyhogy érdemes néhány vászondarabot is átalakítani ugyanígy, sőt: egy kisebb párnahuzat is tökéletesen megfelel. Az ügyesebbek pedig a szájára egy zsineget is ráapplikálhatnak, hogy össze lehessen húzni, és ne szóródjon szanaszét a sok finomság.

Viaszos csomagoló

A műanyag fólia használatának elkerülése is a hulladékcsökkentés egyik jelentős lépése. Ha van elég fedeles dobozunk, könnyen teljesíthető ez a feladat, de még így is adódhat olyan, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha gyorsan bebugyolálnánk az adott élelmiszert, és kész. Ilyenkor jöhet jól a (méh)viaszos csomagoló, amelyet megvásárolhatunk jobb helyeken, de akár magunk is elkészíthetjük viszonylag egyszerűen. Ehhez egy tetszőleges méretű vászonra van szükségünk, és némi (méh)viaszra, no meg vasalóra. Válasszunk olyan felületet, amelynek nem árt a hő, fedjük le papírral, terítsük rá a vászondarabot, erre szórjunk viaszdarabokat, majd fedjük le egy másik papírral. Jöhet a meleg vasaló, amely szépen az anyagba olvasztja a viaszt. Ügyeljünk arra, hogy egyenletesen átitassa, ez jól látszik a papíron, majd meg kell szárítani, és használni. Kezünk melege elég ahhoz, hogy ráigazítsuk az edényekre; ha mosni kellene, akkor pedig hideg vizet engedjünk rá.

Ál-papírtörlő

A papírtörlőtől nagyon egyszerű eljutni az újrahasznosítható opcióig: egészen egyszerűen vegyük elő a konyharuhát. Persze adódhatnak olyan helyzetek, amikor vannak hátrányai. Ennek talán két fő iránya van. Az egyik, amikor mondjuk, valami lecsöppen a földre. Erre az esetre a legjobb, ha van kéznél egy csomó egészen apróra vágott olyan anyag, amelyet egyébként már rég kidobtunk volna: pl. szanaszét szakadt ruhák maradékai felvagdosva. Ilyenkor még egy utolsó szolgálatot tehetnek nekünk.

A másik eshetőség, hogy fokozott tisztaságra van szükségünk, mondjuk, egy pohár eltörölésekor. Ha ilyesmire kínosan ügyelünk, akkor jobb állapotú, de kisebb anyagdarabok mindig kéznél lehetnek, akár egy nagyobb konyharuhát is átszabhatunk. És ha nem tudunk szabadulni a papírtörlők hangulatától, akkor gombokat varrhatunk a kis anyagdarabok egyik végére, a másikra lyukakat vághatunk, összegombolás után feltekerhetjük, és így helyezhetjük el a konyhában.

Korrodálódott konyhai eszközök

Akármennyire próbáljuk is tartani magunkat a használd minél tovább elvhez, néha egyszerűen búcsút kell venni bizonyos használati tárgyaktól. De kis szerencsével nem feltétlenül örökre. Ha nem vagyunk is Uri Gellerek, sikerülhet elgörbíteni például a régi evőeszközöket, amelyeket ezután a falra csavarozhatunk, hogy különböző kampós tárgyakat akasszunk rájuk. A kisebbekre kulcsot, a nagyobbakra akár nehezebb tárgyakat is lehet: egy jobb kondícióban levő szedőkanál akár még a gumicsövet is elbírhatja a kertben. Sajátos fényhatást érhetünk el, ha a korrodálódott sajtreszelőnket lámpaburaként használjuk, ehhez csak rá kell applikálni a villanykörtére.

Sokszori és egyszeri alkalom

Az újrahasznosítás témakörében azért nem tartom fontosnak részleteiben megemlíteni azt a rengeteg videót, amely a műanyag flakonok átalakításáról szól, mert egyrészt egy ilyen váza vagy akármi nem épp az esztétikum csúcsa, másrészt talán inkább kerüljük is el ezeket a flakonokat. Ha pedig valaki mégis rendszeres vásárlójuk, kétlem, hogy százhúsz ilyen tárgyra vágyik.

Ahogy az is inkább képen tűnik izgalmasnak, mi mindent lehet csinálni például egy régi zongorából (virágtartót, vízesést). Viszont ha nem nagyon valószínű is, nem is teljesen kizárt, hogy éppen ilyesmivel kell/lehet kezdenünk valamit. Ilyenkor próbáljunk egészen új funkciókat és lehetőségeket belelátni egy adott tárgyba.

Egy megmászásra alkalmatlan létra, mondjuk, ideális lehet még polcnak, akár úgy, hogy kinyitva, elfektetve a falra rögzítjük, akár úgy, hogy álló helyzetben deszkákat helyezünk rá keresztben. Esetleg lehet egy öreg gereblye végéből falra függesztett borospohártartó. A már nem tekerhető kerékpárból mosdótartó, a régi kádból meg, egyik oldalát kivágva, kanapé. Meg ki tudja, még mi nem, s főleg: mi igen.

A teljes írás a VasárnapHáztartás mellékletben jelent meg!