Ez a betegség minden évben tarol

A lisztharmatgombák a levél felületén élő parazita szervezetek. A gombafonalak tapadókoronggal tapadnak a növény felületéhez, nem hatolnak be a növényi szövetekbe, csak szívókorongokat bocsátanak a felső sejtekbe. A gomba innen szívja fel a számára szükséges tápanyagot. Hatására a megtámadott levelek lankadni, hervadni kezdenek, majd idő előtt elpusztulnak. A lombfelület zsugorodása folytán a termés mennyisége és minősége is csökken. Minél korábban, fiatalabb korban támadja meg a lisztharmat a növényeket, annál súlyosabb a kár.

Kezdetben az apró foltok napról napra növekednek, végül összefüggő lisztes bevonatot képeznek a levelek színén, fonákján, levélnyélen és a hajtásokon. Erős fertőzés esetén a fiatal bimbókon és terméseken is. Az idősebb levelek fogékonyabbak a fertőzésre, mint a fiatalabbak.

Mi okozza a fertőzést?

Szabadföldi termesztés esetén a betegség első tünetei először a nyár derekán az uborkán, a tökféléken, a sárgadinnyén majd a görögdinnyén jelenik meg. Mivel csak július végétől számítunk a lisztharmat elhatalmasodására, a korai termesztésű szabadföldi uborkát gyakorlatilag alig ve-szélyezteti. A másodtermesztésben azonban komoly gondot okoz a termelőknek, mert már fiatal növényt támadja, gyengíti. Nemcsak a termés mennyisége, hanem a minősége is romlik.

A sárgadinnyét szabadföldön általában a tenyészidőszak végén károsítja a lisztharmat. A termés mennyiségében nem tesz nagy kárt, minőségét azonban jelentősen rontja. A görögdinnyét csak járványos években támadja meg a betegség. A spárgatök és közeli rokona, a patisszon vagy csillagtök, igen erősen fertőződik minden évben, azonban ennek ellenére is bőséges termést ad. Ezért a tökféléket nem szokták – legfeljebb a korai erős fertőzéskor – permetezni.

A kabakos növények lisztharmatát két gombafaj, az Erysiphe cichoracearum és a Sphaerotheca fuliginea okozza. A károsítási tüneteik azonosak. Az első, a száraz körülményekhez alkalmazkodott, az aszályos nyarakon ez a gomba jut túlsúlyba. A Spahaerotheca fuliginea viszont a párás körülményekhez alkalmazkodott. Esős nyarakon vagy öntözött területeken ez az uralkodó gomba. Azonban egyszerre is előfordulhatnak. Hajtatásban, ahol a levegő páradús, a Sphaerotheca fuliginea az egyedüli kórokozó. E két gomba eltérő környezeti igénye a magyarázat arra, hogy miként terjedhet, okozhat gondot a lisztharmat szabadföldön száraz és nedves nyáron, öntözött és öntözetlen területeken, valamint a hajtatásban egyaránt.

A várható termés megmentéséhez – az ellenálló fajták hiányában – nélkülözhetetlen a lisztharmat elleni rendszeres védekezés.

Mikor permetezzünk?

A lisztharmat ellen az első foltok megjelenése után késlekedés nélkül védekezzünk. Ezt nem könnyű észrevenni, de arra a sokéves megfigyelésre támaszkodunk, hogy a lisztharmat szabad földön júliusban jelenik meg. A permetezést 5–7 naponként kellene ismételni, mindaddig, amíg a fertőzési nyomás tart, de 10–14 napnál hosszabb ideig ne hagyjuk védetlenül a növényeket. A lisztharmattól erősen belepett leveleket hiába permetezzük, a vastag bevonatot nem tudjuk kellően átnedvesíteni permetszerrel. Ezért kell olyankor kezdeni a permetezést, amikor még csak néhány folt észlelhető, és ezután sem szabad megvárni az erős gomba bevonatosodást.

Mivel védekezzünk?

Nagyon fontos, hogy a levelek színét és fonákját egyaránt megvédjük. Ha nem felszívódó (szisztematikus), hanem kontakt szert használunk, hiába permetezzük a levelek színét, a gomba a levélfonákon tovább él, és tömegével képezi szaporító sejtjeit, ezek pedig tovább fertőznek. A gombaölő szerek közül a kontakt hatású kéntartalmú szerek használhatók, például Kumulus WG (0,5%), Sulika 80 WP (0,3%), Thiovit (0,3%). Nagy előnyük, hogy az emberre nem ártalmasak, és az egészségügyi várakozási idő minimális, mindössze 3 napos. Tehát a készítmények szedés idején is használhatók. A kéntartalmú szerek hátránya, hogy 25 C fölött perzselnek, ezért a nagy melegben nem használhatók. Hajtatásban pedig egyáltalán nem tanácsos kéntartalmú szerrel permetezni, mert a hajtatható fajták csaknem kivétel nélkül érzékenyek a kénre. A szerves hatóanyagú kontakt szerek közül gyógyító hatású a Karathane LC (0,5%). Várakozási ideje 7 nap, azonban ez a készítmény is 25 C fölött perzsel.

A felszívódó (szisztemikus) gombaölő szerek közül a Discus (0,02%), Topsin M 70 WP (0,075%) és a Rubigan 12 EC (0,03%), Systhane 24 E (0,15%), Topas 100 EC (0,035%) használhatók. A permetszereket a lombfelület nagyságától függően bő vízben kell kijutatni, legalább háromszor 10–14 naponként. Lehetőleg cserélgessük a hatóanyagokat, hogy megelőzzük az ellenálló törzsek kialakulását.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi munkatársa