Évszázados dilemma: ki szólhat bele az édesanya döntésébe?

Igaz viszont, jóval többen betartják a mai napig felülmúlhatatlan etikai kódexet, a tízparancsolat által előírtakat, de talán mégsem azért, mert szimpatizálnak a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH). A parlamenti választások világosan megmutatták, hogy a szlovákiai népesség csupán 8,2 százaléka azonosul a KDH politikai célkitűzéseivel. Ennek ellenére a mozgalom élén állók mindenáron azon vannak, hogy az élet-halálról alkotott elképzeléseiket ráerőszakolják a többségre. A liberális szlovákiai abortusztörvényt a rendszerváltás óta kifogásolják, az 1992. évi választások csúf kudarcát az elemzők annak tudják be, hogy Alojz Rakús akkori egészségügyi miniszter rosszkor rukkolt elő a törvénymódosítási szándékkal, s a választók megijedtek. Jelenleg az alkotmánybíróságnál keresik „igazukat”, ugyanis a törvény alkotmányellenességére hívják fel a figyelmet. – Kezdeményezésük nem lepi meg a liberális törvény híveit, ellenzik viszont, hogy a szigorúan szakmai kérdésről esetleg politikusok vitázzanak. Dr. Michal Kliment a Családtervezési Társaság nevében érthetetlennek tartja a kérdés ilyen jellegű felvetését. – Szlovákiában jelentősen csökkent a művi terhesség-megszakítások száma, európai viszonylatban Hollandia után a második helyen állunk. A lengyelországi példa, ahol tilos a magzatelhajtás, igazán nem követhető, a szerencsétlen nők a környező országok kórházaiban vetetnek véget a nem kívánt terhességnek. Kérdéses, hogy az alkotmánybírák képesek lesznek-e eldönteni az évszázadok óta tartó dilemmát: a megtermékenyített petesejt emberi lénye-e vagy sem? Az emberi jogok európai konvenciója szerint a pete nem emberi lény, a korai terhesség-megszakítás során tehát nem fejlett egyént távolítanak el az anya szervezetéből, a döntés jogától a nő nem fosztható meg – hangsúlyozta.

Az orvos rámutatott arra is, hogy számos hazai kórházban, a szabad orvos és kórházválasztás elvét sértve, ám lelkiismereti okokra, illetve a vatikáni szerződésre hivatkozva nem végeznek ilyen beavatkozást. Az időhúzás ugyan megnehezíti, de rendszerint nem változtatja meg a nők elhatározását. Véleménye szerint az abortuszok száma tovább csökkenhetne, ha az egészségügyi tárca hozzájárulna a fogamzásgátló szerek költségéhez, az oktatásügy pedig odafigyelne a fiatalok szexuális nevelésére. Tudni kellene – magyarázta –, hogy a művi terhesség-megszakítást kérők jelentős többsége nem hajadon, gyermektelen, felelőtlen fiatal. Családos, kétgyermekes anyákról van szó, aki rendszerint szociális kényszerből nem vállalják a gyermekáldást.

Csökkenőben az abortuszok száma

1989 és 1999 között 60 százalékkal csökkent a művi terhesség-megszakítások száma. Míg a rendszerváltás évében évente 50 ezer abortuszra került sor, jelenleg kb.18 ezren kérik terhességük megszakítását.

A tavalyi felmérés szerint a megkérdezettek 13 százaléka ( 60 éven felüliek) ért egyet a művi terhesség-megszakítások tilalmával, 65 százalékuk viszont úgy vélekedik: a döntés joga a nőt illeti.