A minap egy filmben láttam egy kölcsönös bemutatkozásnál, hogy az egyik fél elárulta, hogy pszichológus, mire a másik azt felelte, hogy jó, akkor mostantól meg sem szólal.
A minap egy filmben láttam egy kölcsönös bemutatkozásnál, hogy az egyik fél elárulta, hogy pszichológus, mire a másik azt felelte, hogy jó, akkor mostantól meg sem szólal.
A mindennapokban sem ritkák az ehhez hasonló vélekedések, amelyek szerint a pszichológus akár néhány mondatból és mozdulatból azonnal tud mindent a másikról, megismeri a személyiségét, motivációit és titkait.
Talán az lapul meg eme elképzelés hátterében, hogy a pszichológusok és a pszichiáterek valóban sokat tudnak az emberi természetről, személyiségről, s képesek általánosítani is eme tudásukat, ami valóban vezetheti őket olyan következtetésekre, amelyek sokszor helytállóak lehetnek.
Ugyanakkor nem veszi számba azt a tényt, hogy az emberek ugyan sokszor viselkednek kikövetkeztethető módon, mégis mind életútjukat, mind reakcióikat és még számtalan egyéb tényezőt tekintve nagyon is egyediek. Így aztán 5 perc alatt, s három mondatból még nem válik megismerhetővé vagy kiismerhetővé senki.
Ilyen és ehhez hasonló vélekedések szép számmal akadnak, s egyfajta elvárásként is megjelenhetnek a pszichoterapeutával szemben, amelyek aztán nehézségeket okozhatnak a terápia során vagy akár csalódást jelenthetnek a kliens számára.
Az egyik ilyen vélekedés, hogy a pszichoterapeuta meg fogja mondani kliensének, hogy mikor mit tegyen, s ily módon megoldja a problémáit.
Egy másik elképzelés ezzel ellentétes, s azt feltételezi, hogy a terápián a pszichoterapeuta egyszerűen csak jelen van, s meghallgatja, ahogy a kliens kiönti neki a lelkét, s ennyiben merül ki az ülés.
Szintén népszerű tévhit, hogy a pszichoterapeuta pontosan tud mindent, s mintegy gondolatolvasóként belelát az emberbe, így nem szükséges időt szánnunk a dolgok elmesélésére, ahogy az is, hogy a pszichoterapeuta egyfajta barátpótló, s ez a kapcsolat voltaképpen egy baráti viszony.
Ezek közül az elképzelések közül egyik sem állja meg a helyét, s aki ilyen elvárásokkal érkezik meg a terápia helyszínére, az csalódottan fog távozni. De mi történik a terápián, ha a fentiek egyike sem valósul meg?
A pszichoterápia alapvetően nem egy egyalkalmas műfaj, hanem hosszabb távú elköteleződést kíván meg tőlünk, ha szeretnénk eredményét látni, s a kliens motivációja az elérhető eredményeket nagymértékben meghatározza. A pszichoterapeutának titoktartási kötelezettsége van, sőt, az utcán sem fogja üdvözölni, ha Ön nem kezdeményezi, így egy valóban biztonságos kapcsolat, amelyből nem származik Önre nézve semmilyen hátrány, vagy kellemetlenség.
A terápia folyamán közös munka zajlik a terapeuta és a kliens részéről, amelynek során a problémák mélyen rejtőző okait, indítékait, a dolgok összefüggéseit igyekeznek megtalálni. A közös gondolkodás hatására, a tudatosulásnak köszönhetően változni fognak a személynek a viszonyulásai és a gondolkozása, valamint a magatartása egyaránt, amelyeknek köszönhetően hatékonyan tud szembenézni nehézségeivel és változtatni a problémáin.
(PR)
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.