Zenével oldja a stresszt

– Kicsi koromban is mindig volt korcsolyám, az elsőt még nagyapa vette Kassán, s nagyon szerettem korizni. Aztán elkerültem Pozsonyba, a főiskolai évek alatt kevesebb időm volt, s valahogy megfeledkeztem róla. Egy szép napon jött az ötlet, hogy veszünk egyet, s attól a naptól kezdve együtt járunk görkorcsolyázni.”

Zsuzsa bevallja, hogy az idén még nem volt a lábán korcsolya. „A barátaim már kimentek egy párszor, mindig hívtak, de én valahogy ezen a tavaszon fáradt vagyok. Alig élek.” Egy villámellenőrzésen kiderül, hogy vitaminokban nem lehet hiánya. „Allergiás vagyok, talán ezzel függ össze.” Kicsi kora óta kínozza a betegség, amivel lassan minden második ember kénytelen élni. Zsuzsa úgy mondja, hogy lassan már mindenre allergiás. „Fűre, fára, virágporra gyerekkorom óta, apukám harmincévesen lett beteg. Mintha mindannyiunk immunrendszere gyengébb lenne... Pedig járok immunológushoz, szedem a piruláimat – allergiára és az immunrendszer erősítésére is. Néha nagyon bánt a dolog, mert nem tudok úgy dolgozni, ahogy szeretnék. Az egész napom egy picit alá van rendelve ennek, fáradtabb vagyok. Elég annyi, hogy kimegyek és nincs sál rajtam, már belázasodom.”

Sorolja, hogy mennyi vitamint szed, hozzá még lazacolaj kapszulákat, mert ajánlották. „Elmegyek a gyógyszertárba, és megnézegetem a vitaminokat, melyik mire van, s aszerint veszem meg. Jó egy hónapja jártam egy természetgyógyásznál, aki a szememből kiolvasta, mi bajom van. El is mondta, hogy immunrendszer, allergia, és még említett két más dolgot, ezekre adott nekem valami cseppeket, már a második flakont fogyasztom. Még valami porocskát is kaptam, amiről meg vagyok győződve, hogy porcukor valamivel keverve, – barna szemcsék vannak benne. Hiszem, hogy segít, remélem így is lesz.”

A stressz egy színésznő életéből sem hiányzik, s a belső feszültség még rontja az allergiás beteg állapotát. Ezen is megpróbál úrrá lenni. „Bár sok dolgom van, de örömömet lelem bennük. Ha olyan darabot próbálok, ami bár nehéz, de jól érzem magam a kollégákkal, a rendezővel, akkor nincs semmi gond. De ha lelkileg nem vagyok rendben, akkor rosszabbodik az allergiám. Ám fordítva is működik. A próbákra eljárok, mert mi, színészek, nem nagyon esünk mindjárt ágynak. Kapunk valamilyen antibiotikumot, s járunk próbára, mert ugye az előadást le kell játszani. Számomra az az érzés, hogy miattam nem látják a nézők a darabot, hogy a kollégák sem játszhatnak, nagyon kellemetlen. Játszottam már én majdnem harminckilenc fokos lázzal...”

Valahol olvastam róla, hogy a stresszt zenével gyógyítja. „Imádom a komolyzenét és a filmzenét. Nálunk mindig szólt a zene, anyukámék LGT-t, Rolling Stonest, Omegát hallgattak. Nagymama kétéves korunk óta tanított énekelni engem és a húgomat, zongorázni is jártam.”

A rendszeres mozgás nyilván jót tenne a fáradtságérzet ellen is. Maga is rábólint, mondván, erősödne egy kicsit a szervezete. De az a gond, hogy nem tudja rendszeresíteni a mozgást. Sok színésztársa naponta látogatja a konditermeket, de ez neki nem kenyere. „Utálom, kétszer elmentem, de nem voltam elragadtatva – egyrészt attól, hogy az odajáró férfiak zöme nézegeti a tükörben, mennyit nőtt a bicepsze. Ez nekem nagyon fura. S a csajokat is mustrálgatják, ami meg zavar.” Színésznőről lévén szó, a kijelentése meglepő: „Nem szeretem, ha néznek.” S a színpadon nem ugyanaz? „Nem, ott helyén van, ott azért vagyok, ott úgy figyelnek rám, mint Kanócz Zsuzsira, nem pedig mint egy lányra.” A múlt éven lovagolni kezdett – Kamila Magálovához járt Horvátgurabba, de nem tudta befejezni, mert szeptembertől a nyitrai színházban próbált. A mozgással egyébként ugyanúgy van, mint az egészséges életmóddal: „Akkor megyek, ha valaki hív. Most például egy filmben baletttáncost alakítok, van motivációm. Ugyanígy vagyok a dohányzással is – tudom, hogy nem egészséges, de amíg nem vagyok beteg, nem figyelek rá.”

Színésznő lett, pedig a szülei orvosnak szánták. Volt egy időszak, amikor pszichológusnak készült. Most művészettel gyógyítja az embereket. „Nem tudom, hogy gyógyítom-e, de tudom, hogy a szüleimnek örömöt szereztem vele.”